Valakinek mond valamit David Ryding neve? Gondolom, nem sokat. Pedig a brit úriember a 27. helyet szerezte meg szlalomban a vancouveri téli olimpián. Na, és Kwame Nkrumah-Acheampong, ismertebb nevén a Hópárduc? Ő mindössze utolsó előtti lett, pontosan húsz hellyel lemaradva Ryding mögött. Kettejük közül mégis utóbbi szerepelt a címlapokon, tűnt fel újra és újra a különböző médiumokban.

A média olyan valami, amely szereti a különc figurákat. Számukra az a legjobb, ha az illető még eredményes is a saját sportágában (gondoljunk csak a Chicago Bulls egykori fenegyerekére, Dennis Rodmanre vagy a futófenomén Usain Boltra), de akkor sem jönnek zavarba, ha az illető totálisan alkalmatlan a feladatára. Sőt, velük talán könnyebb a dolguk, hiszen őket nem igazán lehet megzavarni a felkészülésben, szívesen ökörködnek a kamerák előtt, minden interjút, riportot szívesen vállalnak.

Ők a különböző sportágak igazi bohócai, akik néha nagyobb kultuszt tudnak maguk köré kiépíteni, mint a kemény munkával a közepes eredményért is megdolgozó sportoló. Az élet néha igazságtalan. Valószínűleg Ryding annyit edzett egy hónapban, mint a Hópárduc egész életében. Mégis, ő maximum a sportág szakértői között ismert, míg a Hópárduc idehaza is többször képernyőre került. A média világa (ilyen szempontból is) kegyetlen, nem éri be a kemény munkával. Többre, valami különlegesre vágyik. Viszont a potenciális szponzorok nyilvánosságra vágynak, így az áltagos sportolók gyakran partvonalon kívülre rekednek (főleg téli sportok tekintetében), kénytelenek zsebből finanszírozni a felkészülésüket. A cél tehát, hogy valahogy kitűnjünk a „tömegből”. Vagy remek sportteljesítményünkkel, vagy speciális adottságunkkal, vagy a különc viselkedésünkkel. A média onnantól pedig csodákra képes.

A Hópárducon kívül nem egy fura szerzet próbált már szerencsét az olimpiákon, páran világhírnévre tettek szert a televízióknak, újságoknak, videómegosztó portáloknak köszönhetően. Eddie Edwards (ismertebb nevén Eddie, a Sas) 1988-ban „reformálta” meg a síugrás világát. Erik Moussambani (Erik, az Angolna) a 2000-es olimpiát próbálta valahogy túlélni. Mindhárom „fergeteges” sportolóról mutatunk egy rövid bejátszást, ezzel is hozzájárulva a kultusz életben tartásához. Ennek ellenére Ryding előtt megemeljük a nem létező kalapunkat…