bemutatkozás | sportmarketing | sportgazdaság | heti magyar | boxutca | 5 fogas kérdés | a hét embere

Facebook

Partnereink

Icezone.hu
Sportmarketing
Sportforrás

Friss topikok

  • pizarro: nem ő vitte az Európai Bíróság elé Előzetes döntéshozatali eljárás volt... (2012.06.17. 18:50) Hohó, te ma nem játszol kisapám!
  • 1116001: Közben a teljes csapat egy emberként állt ki Nagy Laci és a levél mellett. Az egész hasonlít Bodr... (2010.11.05. 18:53) Adios, nagylaci!
  • Don Fender: Lassan már illene a Face Teamről is írni egy cikket (esetleg interjút készíteni). (2010.10.09. 12:18) USA a kosárlabdavilág tetején
  • fefus: Tetszett a cikk! Voltak benne számomra új dolgok is! Viszont ha a focit meg szeretnénk menteni, va... (2010.08.07. 19:44) "Föltámadott a tenger..."
  • iFi: @fefus: köszönöm a véleményt! S valóban ez egy igen feszített, de nem túlzottan hangoztatott téma.... (2010.08.03. 14:47) Örök vita - tabu téma?

Licenc

Creative Commons Licenc

Kudarcközpontú testnevelés?

Fásy Mulató 2010.04.23. 09:25

Jobb sorsra érdemes sportunk mélyreható elemzésénél mindig arra a következtetésre jutunk, hogy valami nagyon el van rontva a fiataloknál. A legtöbben az iskolai testnevelést okolják mindezért. Tényleg ennyire hiányos és korszerűtlen a lurkók oktatása? Ismét kérni fogunk az olvasóktól jó és rossz példákat egyaránt.

Előző sportszocos posztunkban kicsit körbejártuk a gyermekek sporthoz való viszonyát, a családban kifejezésre jutó pozitív és negatív hatásokat (nemsokára egy másik cikkünkben élénken fogunk foglalkozni a nem létező egyetemi sporttal). Hasonlóan fontos nevelőközeg az iskola. Nem túl hálás téma ez, mindenki szeret jó nagyokat belerúgni, amikor csak lehet, erre hárítani mindent. A cikknek tehát nem az a célja, hogy leszedje a keresztvizet a testnevelőkről, de a globális változásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Lássuk akkor ezeket az egyébként általános problémákat kicsit részletesen!


Megújulásra várva... (forrás: innen)

A tanár a hibás...

A testnevelő tanár mindig is kulcsfigura volt és lesz az iskolában. Ha jó, csodákra képes, ha nem, kínszenvedéssé válhat az egész óra. A fiúk számára a legtöbbször a tesi tanár "A FÉRFI", a lányok leggyakrabban utána epedeznek. Ezért nem mindegy, hogy mit közvetít. Sajnos sok olyan pedagógus van, aki nem tudja megoldani ezt a különleges feladatot. Túlzott szigorával vagy éppen gyengekezűségével nem népszerű a diákok körében, úgy játsszák ki, ahogy akarják, vagy az ő hozzáállása hagy kívánnivalót maga után (órákon bedobja a labdát középre, és kész). A tanárképzésre tehát nagy gondot kell fordítani, hiszen jelenleg nagyon nagy a szórás a minőség tekintetében.

Az iskola a hibás...

A tanár személyén kívül további rangot adhat vagy éppen elvehet az iskola hozzáállása. Rengeteg olyan oktatási intézményről hallani, ahol bármilyen program esetén először a testnevelés óra marad el (különböző előadások, szalagavató próba, stb. miatt). Ennek rendkívül rossz üzenete van. Amellett, hogy a tanári karban is jelentéktelenné válik a tantárgy, addig a fiatalok felé intézményi szinten is az jut el, hogy a tesi óra nem olyan fontos, az nyugodtan elmaradhat, nem kell pótolni (bezzeg matek óra nem maradhat el). Ilyen feltételek mellett valóban akár okafogyottá is válhat eme fontos diszciplína.

Nincsen nekünk erre pénzünk...

Ismerősen csenghet ez a félmondat mindannyiunk fülében. Fejleszteni kell(ene) az iskolai sportot, több tesi tanár kéne, jobb felszerelés sem jönne rosszul, no meg kevés a délutáni foglalkozás, ahol az érdemi munkát lehetne végezni a tehetségesebb gyerekekkel. Fontos szempont ez is, én azonban úgy gondolom, hogy siránkozással nem is fog változni nagyon a helyzet. Menedzseri szemmel úgy látom, hogy a lokálpatriotizmus még mindig nagyon erős hazánkban, szinte elképzelhetetlennek tartom azt, hogy egy helyi tehetős vállalkozónak ne járna iskolába a gyereke, és ne érezné magáénak azt az intézményt. Ha a testnevelő pedagógus fel lenne vértezve menedzsment-ismeretekkel (amire egyébként már találunk példát), akkor sok tehertől tudná mentesíteni az iskolát is.

A rendszer tehet mindenről...

Ez is népszerű kifogás, amelyhez szeretnek nyúlni azok, akik kevésbé megoldáscentrikusan gondolkodnak. Abban igazuk van, hogy a körülöttünk levő világ megváltozott, és egyre gyorsabb változásra is képes, az iskolai testnevelés pedig nem tud ezzel lépést tartani. Sokan kudarcként élik meg a tanórákat, csak a szekrény, a gyűrű, a korlát, a felmérők és az atlétika marad meg. Az a habitus pedig, hogy a fiataloknak jobban megéri hazudni, csalni vagy éppen igazolást szerezni azért, hogy ne kelljen 45 percet mozogniuk, teljesen rossz irányba viszi el az egészet. Az élményszerzés és a készségek megtanulása helyett a másodpercekkel és az ismétlések számával való küzdelem van a középpontban, ami sokakat tehet görcsössé, és ebben a megvilágításban teljesen érthető az, ha az ifjúság akár hazugság árán is képes távol maradni a foglalkozástól. Mindez tovagyűrűzhet: a gyerek nem fárad el a suliban, tele van energiával, amit máshol és máshogyan vezet le (mindig csak a nők, a pia, a drog, meg a szex).

Van megoldás...

Számos pozitív jellemformáló erővel bír a sport, amelyek elsajátításával egy testileg-lelkileg egészségesebb társadalomban élhetnénk. Az akaratra, kitartásra, tiszteletre mindig nagy szükségünk van és lesz életünk során. Ha a gyerek nem gépies feladatteljesítést lát a foglalkozáson, hanem élményt adunk át neki, akkor alig fogja várni a következő tesi órát. Egy ismerős pedagógus például bevezette a küzdősportokat a tanórákon. Fantasztikus eredményeket ért el: mindenkinek a vérében van valamilyen szinten a harc, amit  a megfelelő küzdősportok variálásával sikerült előhívnia, és a gyerekek elkezdték élvezni az órákat. Olyan mellékes dolgokról csak félve merek említést tenni, hogy fegyelmet, tiszteletet, küzdeni tudást és a vereség helyén kezelését tanulták meg ezeken a foglalkozásokon. Ki tudja, még jól jöhetnek valamire.

Én tehát ilyen apró finomságokban látom a megoldás kulcsát. A mindennapos testnevelés ötletét (amit nemsokára a parlament elé fognak terjeszteni) ebben a formában nem találom kielégítő megoldásnak. Változzon a tanárok hozzáállása, a pedagógusképzésben szűnjön meg a BSc rendszer, a tantestületben mindenki érezze egyformán fontosnak a testi nevelést, és alkalmazzunk új módszereket. Ugye, milyen egyszerű? :)

Végezetül álljon itt egy érdekes tanulmány a finn és a magyar testnevelés összehasonlításáról. Egy táblázatot bemásolok az elrettentés végett, az egész írás itt érhető el.


VéleményMagyarFinn
Nem szerettem250
Nagyon jó volt, szerettem46,469,8
Változó, tanár- és tananyagfüggő19,630,2
Nem emlékszik rá8,90,0
Összesen100,0100,0

Vélemény a tesiről (%)


Címkék: statisztika elemzés testnevelés sportszociológia iskolai sport

141 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apalyaszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr981943533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gimiben tíz percünk volt átöltözni, óra után tíz perc vissza (feltéve, hogy a tanárok kiengedtek az óráról időben). zuhanyozásról szó sem lehetett. Persze, hogy meg se akartunk izzadni, hiszen, utána még 4-5 órát tengődhettünk a saját levünkben. A teremben télen gyakran nem volt fűtés, és a szar szigetelés miatt május-júniusban meg megfőttünk benne.
Általánosban tornaterem sem volt. Kinn talajozunk az udvar betonján. Én kétszer kaptam vesemedence gyulladást, esőben egyszer tudőgyoszkót a fél osztály meg a tanár (1992). A teremben nem lehetett maradni, mert az ugrálás zavarta a szomszéd teremben folyó tanórát.
Gimiben volt terem, csak az eszközök... falbul kilazult bordásfal, billegő szekrény, beszakad dobogó, lyukacsos szivacsok, a labdák, mint laposak.
Egyetem? járt valaki az ELTE sporttelepein? Óbuda, rohadt az egész, a 70-es évek olimpikonjai kinn a falon,a zuhanyzóban nincs víz, tollasozás közben hullott ránk a vakolat, míg a terem másik felében - bérben kiadva - valakik edzettek. Mindez kb. 4 éve.
ja, és arról nem is beszélve, hogy a legtöbb általános iskolásnak nem tud kifizetni egy rendes sportcipőt, a régi vágású, szoci tornacipőknél meg nincs jobb ízület és térdgyilkos.
Különben valami csoda folytán csak a tesit utáltam, a sportot nem. Privátban sokat jártunk uszodába, teniszezni, egyetemen fitneszterembe - mert az én anyám ki bírta fizetni :-P
Én mindig gyűlöltem a testnevelés órákat. Általános iskolában (Váci utca, V. ker.) Böbe néni volt az egyik tanárunk, aki egyszer közszemlére állított, azaz a többiek előtt nyilvánosan megalázott, mert nem voltam képes labdával jól célozni.
A kötélre mászás is kész kínszenvedés volt, egyest kapott, aki nem tudott felmászni, noha a "kedves" Böbe néni sem tudta megcsinálni, legalábbis sosem mutatta meg, hogyan kellene.
Másik iskolában másik tanárral olyan élményem volt, hogy a bordásfal legfelső fokán kellett lógni, a tenyerem izzadt, és rettentően féltem, hogy le fogok esni, még mielőtt le lehetne "legálisan" jönni a szerről, mivel a tanár egy szadista volt és ordított, ha nem az történt, amit ő elképzelt.
Volt két jó élményem is (két jó testnevelés tanárom), de ezek nem ellensúlyozták a fenti tanárok pedagógiai érzékének teljes hiányát.
Kénytelen vagyok azt a következtetést leszűrni, hogy a testnevelés tanárok nagy része azért választja ezt a pályát, hogy a szadizmusát a nála gyengébbeken kiélje.
Nálam a fentiek eredménye az lett, hogy középiskolában áttetettem magamat gyógytornára, mivel amúgy is volt gerincferdülésem. Szerencsére a gyógytornán már nem értek atrocitások. A nagymamámnak köszönhetően megtanultam úszni, így a mai napig az és a kerékpározás, illetve egyéb, nem csapatsportok azok, amiket szeretek csinálni. A csapatsportoktól félek, köszönhetően a fentebb említett, remek tesitanároknak.
"gimiben tíz percünk volt átöltözni, óra után tíz perc vissza (feltéve, hogy a tanárok kiengedtek az óráról időben). zuhanyozásról szó sem lehetett. Persze, hogy meg se akartunk izzadni, hiszen, utána még 4-5 órát tengődhettünk a saját levünkben. A teremben télen gyakran nem volt fűtés, és a szar szigetelés miatt május-júniusban meg megfőttünk benne."

ez egy olyan lényegi eleme az egész problémakörnek, ami a _megkérdezés_ metódusával percek alatt kiderül. lehet, érdemes lenne alkalmazni.
Testnevelő tanárként dolgozom gimnáziumban. A fenti leírásban foglaltakkal teljes mértékben egyetértek. Még azzal egészíteném ki, hogy a szülők nagy része , támogatja, sőt néha biztatja a gyereket a testnevelés szabotálására ( ne csináld kisfiam, ha nem akarod ). Nem tett jót ez cyber-korszak sem az ügynek, az én időmben a fölös energiát a sporttal vezettük le, pia, drog, számítógép fel sem merült. Néhány éve szó volt róla, hogy esetleg nem kell osztályozni a testnevelést. Akkor mereven elutasító voltam a dologgal szemben, de ma már látva azt hatalmas érdektelenséget, ami a diákok jó részét övezi, lehet, hogy jobb lenne átállni az "érezze jól magát a gyerek az órán mozgás közben" című darabra, mert néhány, a szemükben "ellenséges" tananyag ( pl: szekrényugrás) valóban inkább elriasztja a diákot, mint vonzaná a sport felé.
Nori 79!

Nem állítanám határozottan, hogy nincs köztünk olyan, aki órán éli ki a szadizmusát, de ez valószínüleg csak töredéke annak a mozgás és sport iránt elkötelezett testnevelő tanári közösségnek, akik annak idején azért választották ezt a pályát, hogy sport , a mozgás nyújtotta örömöket, jellemformáló hatásukat, bemutassa, elsajátíttassa, MEGSZERETTESSE, mindennapi igényszintre emeltesse kis országunk tanuló ifjúságával. Nem akarlak megbántani , de ezen elkötelezettek nevében ki kell kérjem magunknak összegző megállapításodat.
Az én általános iskolai tesitanárom is folyton szemétkedett, megalázta a gyerekeket, fizikai erőszakot is alkalmazott (indokolatlanul és igazságtalanul).
Nemrég eszembe jutott hogy így utólag fel kéne jelenteni. Aztán hallottam hogy pár éve öngyilkos lett.
A tesióra az egyik olyan dolog, amiért soha többé nem lennék gyerek, ha fizetnének se. A gimiben jó tanárom volt, de addigra nagyjából mindegy volt, a gimi első két éve arra ment rá, hogy kiheverjem az általános iskolát, aztán harmadiktól már nagyjából oké volt, de magát a műfajt mindig utáltam.
Az érveim a szokásosak; kisebb és gyengébb voltam a kortársaimnál, tornász és balettos, gimnázium negyedik osztály volt az első és egyetlen olyan év az életemben, amikor elégtelentől különböző osztályzatot ért az az idő amennyi alatt le tudtam futni a megadott hosszútávot (gimi negyedikben erősen benne voltam az elégségesben, elérhetetlenül messze a hármastól). Egy amúgy "hajtós" típusú kitűnő tanuló számára ez önmagában horror, hogy keményen dolgozom, a lelkemet kiteszem és egyes. Nem blicceltem el, csak gyűlöltem. A megadott távra eldobhatatlan kislabdát, a kötélmászást, a térdemet kékre-zöldre zúzó magasugrólécet, amit egyébként a nekifutás kezdőpontján még nem is láttam szemüveg nélkül, fogalmam se volt, milyen magasan van.
A nem-tornász, nem-balettos osztálytársaim meg hasonlókat gondoltak a kézenállásról, a szekrényugrásról, a gerendáról.
A gimis tanárnőm terror nélkül megtanított fejest ugrani és jól úszni. Hála legyen neki, olimpikon úszó férje volt, az egyik gyereke azóta testnevelő tanár, ő olyasvalaki volt, aki tényleg az elkötelezett, hozzáértő fajta. De amúgy az a véleményem, hogy magának a műfajnak semmi értelme. A mai napig balettozom heti 3x 1,5 órát, de ha a mozgás megszerettetése esetemben is a tesiórán múlt volna, hát...
Rühelltem a testnevelést és kettes voltam a gimiben. A tanár egy pénisz volt. Nem csinált semmit, kivéve a cseszegetést. Mondjuk legalább volt időm hazaugrani ebédelni a félutáni óráim előtt. Így visszagondolva már csak nevetek az egészen.
Valahol ott is baj van, hogy ha komolyan csináljuk, egész nap a saját bűzünkben ültünk volna, hiszen sokszor 1-2. órának volt kijelölve a tesi. Kivéve a délutános napomon, akkor pont ebédidő körül. :D
Jaj, meg ez az osztályozás. Amikor már sokadszorra 2-est - 3-ast kaptam, elegem lett az egészből, és a harmatnyi törekvésem is elszállt.
A 12 év alatt persze voltak más tesitanárjaim is, de a többségük mind ilyen idegbeteg volt, mint a korábban említett.
@érintett09: elfelejtettem beleírni, hogy "tisztelet a kivételnek". Akikkel én találkoztam, azoknak a nagy része tényleg szadista volt, beleértve az úszástanárokat. Kb. 10-ből 2 normális tesitanárom volt összesen. Ebből és az ismeretségi köröm sztorijaiból vontam le a következtetést, hogy a tesitanárok nagy része szadista.
középiskolás voltam, mikor kijutottam az usába, és ott láttam egy sportközpontot. tátott szájjal néztünk... kérdezték, hogy hát miért, otthon is van ilyen, nem? aha... valami hasonló. konkrétan sírkertben futkostunk, parkettás teremben idétlenkedtünk. a tanáraim sem voltak váteszek a témában. szóval semmi különösebben jó élményem nincs. egyszer egy tanár helyettesített, hajtott, mint zinger a varrógépet, pókfociverseny meg minden. volt verseny, meg olyat csináltatott, amit nem utálunk, és örömmel vetettük bele megunkat. na annak a két hétnek volt egyedül értelme a 13 év alatt.
@Nori79: A kommentelők által leírtak alapján többek között arra a következtetésre juthatunk, hogy a testnevelő tanárok képzésénél rendkívül alacsony hangsúlyt fektetnek a pedagógiai módszerek átadására, illetve arra, hogy megvizsgálják, pszichésen bevethető-e az illető tesi tanárként. Szerintem mindenképpen kéne egy visszacsatolási rendszer mind az adott iskola, illetve akár maga a TF felé is, hogy meggyőződhessenek róla, mennyire végzi jól a munkáját az adott pedagógus. Gondolok itt pl. a sok sportágban már élő, rendszeres időközönként kötelezően megújítandó licencrendszerre, a diákok által kitöltendő értékelő tesztekre, szúrópróba szerű óraellenőrzésekre a tanintézmény vagy a TF által kiküldött ellenőrző bizottsági tagok által, stb.

Az alkalmassági pszichológiai vizsgát (írásos, szóbeli) pedig már a felsőfokú tanulmányok során rendszeresen alkalmazni kéne a tanárokra, a felvételitől kezdve az államvizsgáig.
@Disznóvágási Feri: ezzel teljesen egyetértek, mondjuk ugyanez a többi tanárra is igaz, pl.a gimnáziumi tanároknál szerintem a mai napig nincsen pedagógiai alkalmassági vizsgálat. Egyébként alapvetően a tanárokat is értékelni kellene, mégpedig úgy, hogy a diákok értékelnék őket. Persze ez lehetőséget ad némi visszaélésre a diákok részéről, de ha a saját példámat nézem, az én általános és középiskolai osztályaimban szerintem a nagy átlag ugyanazokat a tanárokat szavazta volna meg jónak és rossznak. És azért, mert valaki szigorú, még nem biztos, hogy a diákok leszavazzák, mivel ha a szigorúság emberségességgel párosul, akkor szerintem azt a diákok többsége értékeli.
@Disznóvágási Feri: Pedig van egy ilyen szervezet:
Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete.
Hogy minek, azt nem tudom.
a tantervet is át kellene nézni. gránáthajigálás pl.
és tényleg mozgatni a népeket, nem csak tesztelgetni. (csapatjátékok, modern sportok elemei... annyi mindent lehetne csinálni, csak a tesitanárokból hiányzik minden nemű kreativitás. :-( persze, tisztelet a kivételnek.) meg mondjuk kényelmes is órára készülni. 20 perc futás. 10 perc gimnasztika, aztán megint egy kis futás, sziasztok. vagy 20 perc futás, kötélmászás, osztályozás, aki nem tud mászni, annak gerenda. szevasztok. nem öltözött át a banda fele? akkor szekrényugrás+kötélmászás+négyütemű fekvőtámasz. utóbbi osztályozása. szevasztok.
Tesi tagozatos általános iskolába irattuk a kölköt. Volt felvételi: megfelelt. Remélem szeretni fogja. Minden nap lesz torna óra + harmadik osztálytól egyesületben kell sportolni valamit.
@Zoltanius: Teljesen jó. :) Azért tudunk örülni a pozitív példáknak is. Hajrá, és ne szégyelljük leírni, hogy hol van ez az iskola (ha publikus). :)
Engem a sport már többször elveszített.

A dolog ott indul, hogy futni rühellek, a labdajátékom pedig olyan, hogy a csapattársak részéről komoly türelem kell hozzá.

Ezért suli alatt úszni és karatézni jártam - összesen heti ötször. Ez a tornatanárt hidegen hagyta, mindig legfeljebb kettes voltam. Még felülésből is megbuktam, mert azt mérte, hogy egy perc alatt mennyit tudunk megcsinálni (67-től volt jeles), az nem érdekelte, hogy ha hagy időt, akkor kár több százat is. Ő valószínűleg nem tudott annyit.

Tréningruhában igen ritkán láttuk. Tükörjégen is kizavart minket focizni. A harmadik lábtörésnél sem rúgták ki.

Jelenleg a gond az, hogy az úszás önmagában elég unalmas, a karate-edző pedig nagyon szubjektív - ketten abbahagyták, a legutóbbival nem sikerült zöld ágra vergődnöm, közös megegyezéssel abbahagytam. A legtöbb harcművészessel ugyanis az a gond, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy teljes mellbedobással csináljam, heti sok edzés, otthon edzzek, járjak futni, edzőtáborok, plusz programok. Végzős egyetemistaként és futásfóbiásként nekem ez nem megy. A sulis tesi pedig annyira rossz emlékű, hogy ha nem érzem tökéletesen jól magam az edzésen, akkor inkább be se járok. Hiába találtam egy szimpatikus stílust megfelelő kézi és fegyveres technikákkal, ha ott nem látnak szívesen, annyira meg nem izgat a dolog, hogy nekilássak keresni valami újat. Majd jól elhízok. Ezúton is minden tesitanáromnak köszönöm a 13 év heti 3 óra szenvedését!
Egyetlen volt tesitanárom sem volt képes bemutatni a gyakorlatokat. Csak álltak a szer mellett, és egy jó képességű tanuló végezte el bemutatóként a gyakorlatot, aztán adva volt a feladat: nekünk is meg kellett ismételni ugyanazt. Persze nem ment.
De látott már valaki bármely más tárgyat tanító tanárt, aki nem képes bemutatni a feladatot? Egy matektanárt, aki soha sem old meg egyenletet a táblánál???

A lányomnak is intézetem felmentést. Egyébként pedig lovagol és versenytáncol, tehát nem a sport ellen vagyok. Nem tartom normális dolognak, hogy mondjuk gerendán bukfencezzen, meg szekrényt ugorjon. Ezek beteges dolgok. Ha rajtam múlna, aerobicoznának a divatos zenéikre meg hasonlók, de semmiképpen sem engedném őket korlátra, gyűrűre.

"A fiúk számára a legtöbbször a tesi tanár "A FÉRFI""
Na ezen aztán majd' hanyatt estem. Mindig is utáltam a tornatanáraimat.
Nekem jutott a rossz és a közepes körülményekből és a jó és rossz és tesitanárból is. Mégis szerettem a testnevelést. És nem azért mert a többi tárgyból hülye lettem volna :D ok sikerélményem volt, az igaz, de mondjuk a kötélre felmászni, vagy a kislabdát kettes szintig eldobni sosem sikerült, és a labdajátékokban is ügyetlen voltam. Az apám is testnevelő, talán ezért. (Bár a véleményem szerint ő sem a lehető legjobban csinálja)
Azt gondolom, hogy az általános iskolai testnevelés nagyon fontos, és annak ellenére, hogy a legtöbb ember csak a sportok egy részét élvezi, és a többit nem kedveli, vagy ügyetlen bennük, az általános testnevelésnek kifejezetten az kell, hogy legye a lényege, hogy minél több mozgásformát megismertessen a gyerekekkel
@lamed: Természetesen kivételek mindig lesznek. De nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a tesitanár a legnépszerűbb a sulikban, és ha jó a tanár, akkor a legtöbb fiú felnéz rá.
@lamed: Szerintem, ha a gyerekeket nem stresszeli a folytonos teljesítménykényszer a tesiórán, akkor érdekli őket a gerenda meg a gyűrű is. És ha mondjuk látja az olimpiai közvetítésben, hogy a tornászok látszólag milyen könnyeden csinálnak ott lenyűgöző dolgokat, akkor nagy tapasztalat az is, ha csak végigsétál egy gerendán. Amúgy nem fontos, hogy bukfencezzen rajta, de bizony, a végigsétálás sokat fejleszti a koordinációt. Persze ezt a megfordított padon is meg lehet csinálni, csak pont hogy a gerendán nagyobb élmény. Csak el kéne felejteni, hogy annak adunk ötöst, aki tud bukfencezni is a gerendán, az ügyetlen gyereket meg egyessel terrorizáljuk, az nem motiválja őket, és nem kelti fel az érdeklődésüket.
@Nori79: Én tudok olyan gimnáziumról, ahol működik visszacsatolás a diákok részéről (az egyik matek tanár ismerősömet is évente értékelik a diákjai). Az a gond, hogy ez egyelőre a szűk kisebbség. Ha egy tanár jól tanítja meg az anyagot, tehát érthetően és gyakorlatiasan, azt a tanárt akkor sem értékelnék le a gyerekek, ha maga Sztálin lenne.

@Fásy Mulató: Valószínűleg azért, hogy lehessen valahogy EU-s meg állami pénzeket akasztani a semmire.

@Benbe: Sajnos sok tesi tanár nem tudja, mi a testnevelés lényege, belefásulnak a melóba, vagy meg sem próbálnak kreatívan órát tartani. Pedig ha a gyerekek játékos tanórák, versenyek által (ahogy több hozzászóló is írta) sajátítanák el a mozgásformákat, meg lehetne velük szerettetni a sportot, egyúttal egészséges életmódra lehetne nevelni őket.
én kötelet is tudok mászni, meg a kislabdát is messzire hajítom. mégis ha a tesióra jut eszembe, akkor az unalom, és fantáziátlanság az első két jelző, ami beugrik. miért nem játszatnak csapatban többet? miért mindig ugyanaz a menetrend? x iskolakör a betonon, gimnasztika. na jó, ha annyira akartok 2 perc röplabda... bakker a gyerekek játszva akarnak mozogni, versengeni, lazítani, örjöngeni a sok ülés után, és nem formagyakorlatozni meg coopert futni. ehhez még főiskola sem kell(ene). kiütőzni meg tűz víz repülőzni is majd minden kisiskolás szeret, mégis alig játszanak. :-( táncolva is lehet mozogni, ugrálóvár, meg trambulin, meg annyi játék, hogy győzze az ember, és mégis mai napig ugyanott tartanak a tanárok, ugyanazt csináltatják a szomszéd iskolában, mint 20 évvel ezelőtt. :-/
@pill: Pontosan, meg kell a gyerekeket ismertetni a lehető legtöbb (hasznos) mozgásformával, azonban egyes helyeken ehelyett rájuk akarják kényszeríteni. Túl nagyok az elvárások, túl magasra helyezik a lécet, ráadásul nem szabják testalkatra az értékelést, így pl. ugyanolyan magasra kell ugrania az ötösért a 150 magas gyereknek, mint a 170-esnek, vagy ugyanannyi idő alatt kell lefutnia a Coopert annak, aki 5. osztályban 70 kilós, mint annak, aki 50. Sajnos az eredménycentrikusságra rámegy a gyerekek életvitele, hiszen a tanár módszerei és a rossz jegyek megteszik a hatásukat: megutáltatják a mozgást az emberrel. És ebbe sokan bele sem gondolnak.
Én sportosztályba jártam általánosban. Feltétel volt, hogy min heti 3szor valamilyen sportot űzzünk egy egyesületben. 2.osztályra már csak 3an feleltünk meg ennek a kritériumnak. Aztán kezdtünk heti 6 tesiórával amiből 4en a szomszédos sport telepen úsztunk vagy atletizáltunk. De ez az óraszám is szépen lecsökkent heti 3ra. Mindezt sport tagozaton!
Ennek ellenére a tesi tanáraimat szerettem. Mind sportőrült volt a szó jó értelmében. A kötelező dolgokat gyorsan letudtuk (szekrény, gyűrű, kislabda, kötélmászás, stb..) aztán szinte mindenféle sportba belekóstoltunk. (foci, tollas, floorball, kosár, kézi, röplabda, rengeteg kidobós, pingpong, viccesebbnél viccesebb váltóversenyek, judo, vívás, stb..) Rendszeresen jártunk kirándulni illetve utcai futóversenyekre, ahol nem az eredmény volt a lényeg, hanem hogy jól érezzük magunkat.

Aztán jött a gimi. Itt a létesítmény helyzet siralmas. Heti két tesi. Akkor is annyi volt, hogy fiúk tessék a labda irány foci, vagy pingpong és kész. Én meg meguntam ezt, és inkább kértem felmentést, mivel versenyszerű sportot űztem akkoriban.
@Tjuca: Az a vicc, hogy a TF-en külön sportjáték tanszék működik, ahol elméletileg a kreatív mozgástanítással (pl. az általad említett játékokkal) ismertetik meg a tesi tanár hallgatókat. Nem tudom, mióta létezik, de eddig nem sok jelét láttam a TF falain kívül az ottani tananyagnak. Szintén jó húzás, ha olykor-olykor elviszi a tanár a gyerekeket úszni, korcsolyázni, teniszezni, konkrét sportágakat kipróbálni hiteles és szakképzett edzők segítségével. Ez is ritka sajnos.
@1116001: Ismerős a szitu. Az alacsony óraszám általában annak "köszönhető", hogy az adott iskola vezetői számára a testnevelés óra az a tantárgy, amelyik a legérdektelenebb, leghaszontalanabb, így ezt veszik ki, hogy maradjon hely a többi hasznos, értékes tárgynak (pl. osztályfőnöki óra). Nem veszik észre, hogy a tesi óra az életre nevel, és itt szerzi (vagy nem szerzi) meg az ember az egészségtudatos életmód alapjait. Nem tisztem ledegradálni a többi tantárgyat, de elmehet valaki a francba a zseniális számtani ismereteivel, ha közben 140 kiló, a vérnyomása az egekben, az élete egy kínszenvedés, aztán 50 évesen meghal szívelégtelenségben.
@Disznóvágási Feri:
140kilóról jut eszembe:)

Ha jól emlékszem 7.évben jött egy új srác. sík hülye szegény. harmadszor ugrott neki a 7.-nek. Emellett bőven 100kg felett volt a súlya. Mondjuk ki kövér, mint állat. Erre betették hozzánk az elvileg sportosztályba!:)

Az osztályfőnöki óra hasznosságáról is megvan a véleményem. Az mire jó? Tanár is unja, hogy nem mehet már haza, mert még itt kell ülnie, a gyerek is.
@Disznóvágási Feri:
Az igazgató is érdekes. Első dolog a tesiórák számának csökkentése, ha kell valamire a hely vagy idő. De ugyanakkor szívesen büszkélkednek, hivatkoznak arra, hogy hány olimpiai bajnok, országos bajnok, vagy bármilyen jelentéktelen sportversenyt nyerő diák járt az intézménybe.
Na én az a tipikus strébernek tartott gyerek voltam (az más kérdés, hogy otthon alig nyitottam ki a könyveket), természetes mozgáskoordinálatlansággal. Mégis, a másodikas úszásoktatón kívül, aki belebaszott a medence közepébe, mindenkivel jól megvoltam. Csak azt a banyát utálom a mai napig.

A csapatsportokat szerettem, szertornáznom meg nem kellett, szerencsére volt felmentésem, sajnos nem kamu. De akik csinálták azok nagyon rühellték. Egyetemen szerencsére már sportág szerint lehetett órákat felvenni, de elte-n pl már nem is kötelező, sőt, heti egy óráért kapsz egy ötezres csekket félév végén. Éljen a sportra nevelés :( Viszont itt imádom az edzőt, korábbi válogatott, és bár nem csak sima "jáccatok" van, hanem futtat, és edzés részek is vannak, nagyon élvezem (én, a kocka).

Szóval lehet erősen szubjektív vélemény lesz, de én hagynám a francba a tornagyakorlatokat, helyette legyen kondícionálás, meg csapatsportok, amiket egy geek is élvezhet. Elte-n egy félévet együtt jártam az egyik leghíresebb magyar matematika prof fiával, akiről azt mondják, jobb lesz, mint az apja, és bár nem volt túl ügyes, de még ő is élvezettel ellötyögött másfél órát önként(!).
Én testnevelő tanárként végeztem, hamar kiszálltam. Belvárosi iskola, a felszereltség nulla, a gyerekek motivációja nulla, a kollégák respektje nulla. Odajön a metektanár, hogy a Józsikának ne adjak hármast, mert egyébként színjeles. Krdezem, ezt fordítva el tudod képzelni? Hogy én kérlek meg téged, adj ötöst matekból a Ferikének mert szépen bukfencezik? (Pardon: gurulóátfordulás előre) Jó, jó, de ez mégis "csak" tesi. Anyád, gondoltam én.
@Májking: Lájkolom. :):) Erről van ám szó bizony!
Jót nevettem a sztorin, pedig rohadtul szomorú.
Én ált.iskolába egy olyan városban jártam ahol volt zsé (most is van), és szívügyüknek tekintették a sport támogatását (ma is). A tesi tanárnőm volt az osztályfőnököm, ezért sokszor sportoltunk oszt.főnöki óra helyett is. Nagyon tehetséges volt és kreatív, sosem voltak egyhangúak az órák és rengeteg különféle sportot kipróbálhattunk. Annyira szerettük, hogy iskola után visszajártunk délutánonként röplabdázni, kosarazni, focizni. Ezen kívül jártunk hetente többször úszni, biciklizni, kajakozni.
Ezek után egy olyan gimibe mentem ami megragadt a szocialista érában, megállt az idő és pénz sem volt semmire. Egy öreg kommancs volt a tanár, nulla fantáziával, nulla tehetséggel. Óra elején bejött, megfogdosta a lányokat, bedobott egy labdát, hogy csináljatok amit akartok, aztán nem is láttuk a következő óráig. Nem is nagyon látogattam a tesi órát, nem volt miért... Pedig nekem a gyakorlatokkal nem volt semmi bajom, simán bírtam fizikailag (felmásztam, lefutottam, eldobtam.. :))
Csak éppen nem voltak gyakorlatok...
De a sportot nem hanyagoltam akkor sem, sokat jártam úszni, biciklizni, teniszezni.

Egy jó tanár aranyat ér, főleg ott ahol van erre pénz és akarat.
1984-88 közt voltam egy viszonylag elit budai gimnázium tanulója. Testnevelő tanárunk, F. Balázs volt, aki valahol nyílván akadémikusi képzést kapott a címben említett „kudarcközpontú testnevelés” tudományában. Vagy csak engem rühellt, nem tudom.

Úgy kerültem a kezei alá, hogy akkor már három éve karatéztam. Fekvőtámaszból olyan 80 körül ment egyhuzamban. F Balázsnak ez azonban nem felelt meg, mert nem tenyéren csináltam, hanem öklön vagy ujjhegyen. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ha tenyéren csinálom, akkor nagyon húzódik a csuklóm, és beverem az orromat. A válasz? Üvöltés. Torkaszakadtából.

A legjobb barátom távolsági busszal járt Budaörsről, és emiatt sokszor elkésett. F(aszfej) Balázs válasza? Üvöltés.

„Tanár úr, ma nem tornáznék, mert tegnap edzésen nagyon meghúzódott a vállam” (szülői igazolással megtámogatva). Válasz: üvöltés, igazolás széttépve.

„Elnézést tanár úr otthon felejtettem a tornacuccomat...” Válasz? Na...? Igen, üvöltés. Két okból is: egyrészt az „testnevelés-felszerelés” másrészt „hogy képzeled azt”. Mondtam sehogy, hiszen elfelejtettem; ha képzeltem volna bármit is, nálam lenne. Üvöltés, torkaszakadtából. Mit mondjak, nem volt egy analítikus alkat.

Viszont kosárlabdabuzi volt a szerencsétlen. (Én meg karatebuzi, semmi baj ezzel, csak tőlem ő kosarazhatott volna.) Szóval minden kicseszett órán kosárlabda orrvérzésig, de legalább is fogócska labdát pattogtatva meg ilyen szarságok. Namost ez nekem sose ment, közröhej voltam, egy másik barátom, az iskola egyik legjobb kosarasa szokott hozzám odasétálni, hogy „megfogjam” végre.

Kötélre mászni nem sikerült, a „csavard a lábadra” üvöltése nem sokat segített. Aztán pár évvel később egy forgatáson egy artistalány türelmesen megmutatta, hogyan kell, és jééé, egyből felmásztam a cirkusz legtetejébe, meg néhány nappal később versenyt másztunk egy artistasráccal ugyanoda (azért persze ő győzött).

Szóval igen, utáltam az egészet, kettes-hármas voltam tornából végig – akik viszont jól kosaraztak, ötöst kaptak. Pont ennyi szabályos fekvőtámaszt tudtak megcsinálni...
Az olvasottak alapján a testnevelőket, aztán a testnevelés órát a legtöbb hozzászóló legszívesebben kilőné a Holdra. Hogy mi miért történik, ahhoz tudni kell a következőket.
1. A testnevelő is útmutatás alapján dolgozik- Lásd Nemzeti Alaptanterv
2. Van mozgásszabadsága, de sok mindent figyelembe kell vennie a tanmenet összeállításakor(pl: helyi adottságok)
3. A testnevelésből jelenleg értékelni kell osztályzattal, márpedig azt csak teljesítmény alapján lehet ( két szép szemért nem )
4. Ha a testnevelő differenciál ( mindenki olyan jegyet kap, amit érdemel) akkor a gyengébb képességűek egy életre megutálják őt is meg a tantárgyat is, ha nem teszi, akkor a jobbak mondják azt, hogy minek dolgozzak, a béna is jelest kap.
Egyébként saját tapasztalat, hogy amikor dolgozni kell órán, akkor az a baj, ha eljön a játék ideje, akkor meg az. Egyszóval lehet cseszegetni a testnevelőket, azokat is akik nem tartanak rendes órát, meg azokat is akik igen, de ne csodálkozzunk, ha a legtöbben 35 évesen gerincferdüléssel, elhízással, koleszterin problémákkal fognak szembe nézni, talán eszükbe jut majd, hogy jó lett volna kihasználni azt a heti két testnevelés órát
Érdekes dolog a sport, elvileg egy egészséges szórakozási formának kéne lennie. Ehhez képest általánosban sikerült megutáltatni velem a testnevelés órákat, mert azokban a sportágakban amiket órán űztünk nem voltam jó, így hiába küzdöttem soha nem sikerült 3-asnál jobb eredményt elérnem, holott más sportágakat nagyon szívesen űztem szabadidőmben (korcsolya, kerékpár, azt hiszem az erdei túrázás is ide számít). Egyszerűen az vette el a kedvemet az egésztől, hogy osztálytársam bementek és különösebb erőfeszítés nélkül minden mozdulatukra ötöst kaptak, én meg akárhogy is igyekeztem örültem, ha megkapom a hármast. Gimnáziumban valamivel javúlt a helyzet, mert az ottani testnevelés tanárom már az órához való hozzáállást is beleszámította, de még mindig nem volt az igazi. Eközben úgy 8-9 éves koromban beleszerettem a korcsolyázásba és elkezdtem jégkorongozni egy egyesületnél, ahol eleinte 3×1 óra edzés volt, nagyon élveztem is az egészet, volt sikerélmény, minden. Aztán ahogy idősebbek lettünk az ellenfél csapatok erősebbekké váltak nálunk, mint kiderült nekik addigra minden nap volt edzésük, így ezt megpróbálták nálunk is bevezetni, hogy hétköznap minden nap edzés, a hétvégén vidéken mérkőzés. Ez így már nem tetszett, mert sokkal inkább nyűg volt a hátamon, ami miatt semmire nem érek rá, mint hobbi és az edzőm mindig piszkált amiért csak heti 3-4-szer jelentem meg edzésen, így a sportkarrierem úgy 15 éves koromban végetért és egyben megutáltatta velem a jégkorcsolyázást, mint korábban kedvenc sportomat. A mai napig szívesen túrázok, kerékpározok, de eszembe nem jutna még egyszer egyesületben sportolni.
Májking!
Teljesen egyetértek veled, annyi szívességet tenni más kollégának, mint a testnevelők tesznek, hogy kitűnő legyen a diák, nemigen tenne egyetlen más szakos kolléga sem. De kérdezem én: Nem röhejes a tanévzárón, amikor kiszólítják Kiss Juliskát, hogy kitűnő tanuló, és kimegy egy 120 kilós hetedikes diák. Ki hiszi ezt el. Persze mindent a diákért!!!!
@érintett09: Ezt a "dolgozni kell az órán" dolgot kéne elhagyni a p-ba! A gimiben tanított sok ócska tárgy közül a testnevelés lenne az, ami tényleg fontos lenne mindenki életében, erre ezt tartják a legborzasztóbban.

A "játék" sem ajándék, ha olyat játszatnak, amiben valaki tök béna.

Mindenki olyat sportoljon, amiben jó, amit élvez! A tornatanár meg húzza le a hülyeségeit a zuhanytálcán!
Én két éve végeztem tesi szakon, sikerült is elhelyezkednem egy középiskolában. Jelenleg heti 25 órám van, átlag 30 fős osztályok.
Nem is lenne ezzel baj még motivált is tudnék lenni annak ellenére, hogy pont akik miatt motiváltnak kéne lennem beleszarnak az egészbe, és ahogy itt olvasom még a szülő is rátesz egy lapáttal( nem tetszik a tesi óra? elfáradsz, ledörzsöli a térded a kötél stb.? nem baj Pistike majd elintézem a felmentésed ja és az első munkahelyeden ha beszól a főnököd vagy valaki csúnyán néz rád akkor bemegyek és azt is lerendezem majd). Ennyit a szülőkről.
A heti 25 órán felül másik 5-10-et még adminisztrálok + intézem az osztályom ügyes bajos dolgait is, aminek a 80%-át a diáknak kellene, csak hát az iskolavezetőség elég "gyerekpárti" és még véletlenül sem engedhetem meg magamnak, hogy önállóságra és probléma megoldásra neveljem őket, éljen a kompetencia alapú idióták képzése.
Keresek 95e forintot, nem tudok motivált lenni.
Benbe!
Egy osztály 35 tanulóból áll! Ha mindenki azt csinálhatná , amit élvez, azt úgy hívnák, hogy káosz!Nincs olyan , hogy mindenki igényeit ki lehessen elégíteni.
@egytesitanár: Őszinte kérdés: Sokkal több energiába kerül egy játékos készségfejlesztő órát megtartani, mint egy szertornás, lovacskás, gerendásat? Ha igen, akkor megértelek. Ha viszont jobb és egyszerűbb, akkor hajrá! :)
@érintett09: hát nézzetek hülyének, nem értek egyet. mi a lótúrónak értékelni valami olyat, ami készség (ének, rajz, mozgás) lehet értékelni a hozzáállást, a motiváltságot, de magát a "kivitelezést" minek?
kis juliska lehet 120 kiló és hormonzavaros, és még az is lehet, hogy képességeihez mérten pl. a legmotiváltabbak egyike, és magához képest többet mozog, mint a vékonyka osztálytársai.

ja mert a tanulók nem motiváltak. az oviban még szeretnek mozogni, lótni futni, ugrálni a kölykök, a gimiben már nem. ebben természetesen csak a kölykök a hibásak. :-P

engem pl. sosem érdekelt, hogy milyen jegyet kapok testnevelésből vagy rajzból, magamból kihoztam a legtöbbet erre tellett. de amelyik tesitanár úgy akar "motiválni" hogy vazz te pedálmedálgép én akkor is kettest adok, az ne panaszkodjon már, hogy jaj a gyerekek le sem szarják a testnevelést.

és mindenki saját maga bőrét viszi a vásárra. ne abból induljunk már ki, hogy mi lesz 20 év múlva... mi lett? én tiszteltem a tesit, megcsináltam mindent, átlagos voltam. viszont nekem soha nem fáj a derekam, hátam, stb. harmadik gyerekemet várom, sem a terhesség alatt, sem a szülésnél nem volt abból gondom, hogy nem voltam sportember. pedig hányszor hallottam a gimnáziumi tanáromtól, hogy na majd pl. terhesség meg szülés alatt megnézhetjük magunkat, amilyen ványadtak meg tápos csirkék vagyunk. :-/ (férfi volt) az egyik srác versenyszerűen tornázott, két gerincsérv műtéten van túl. :-( szóval ezeket a predesztinácókat is lehetne dobni szépen a kukába, sok emberben élből elutasításra találnak.
@egytesitanár:

Én ezt jártam végig 15 éve. Aztán (mivel nem vagyok hülye - nem minden tesitanár az!) otthagytam a szakmát. A gond az, hogy az évfolyamom 80%-a otthagyta már a pályát, és azok maradtak, akik másra nem voltak jók. Szerintem tanárnak sem, egyébként. Konraszelekció ezerrel.
@Tyuk: ezzel kicsit vitatkoznék, mert minden tárgy ilyen, nem csak a tesi, hogy van aki kisujjából kirázza, van aki megszakad. Én kémiából, fizikából versenyeket nyertem annyi vagy kevesebb tanulással, amivel egy szorgalmas, de tehetségtelen diák örülhet a hármasnak. Most akkor abból se legyen osztályzás? Vagy csak abból ne, amiből te nem vagy (voltál) jó? Van akiknek ez lesz a felvételi tárgyuk, és rohadtul nem kell nekik a magyar-matek, akkor abból ők ne kapjanak jegyet? Inkább ezt a kitünős baromságot kell elefelejteni, hogy többre értékeljük azt az átlagos de hajtós diákot aki ének-zenéből meg rajzból (vagy hogy nevezik most őket) is megszerzik a jó jegyet, mint azt aki egy-két területen alkot kiemelkedőt, de mellette nincs se hangja, se ügyessége, ezért ezekből csak hármas. Legalábbis anno nálunk úgy volt, hogy a tesi, ének, rajz másodlagos tárgyak voltak, ha valaki hármas szintre tudta, de többiből ötös volt, akkor ebből is megkapta az ötöst, hogy "ne rontsuk le azt a szép bizonyítványt".
@Fásy Mulató: Az óráim tartalmi részével illetve a diákok igényeinek figyelembevételével nincs gondom( Full fiú osztály 80%-ban fociznak ezt szeretik akkor én meg engedem nekik persze a kötelező dolgokat le kell tudni).
@Felicitasz: @Májking:
Májking, olvasd csak el Felicitász kommentjét, és utánna gondolkozz el.
Általánosban nem voltam jó tesis - távolugrásnál állítom, hogy csak a begyakorolt mozdulat hiányzott - megspékelve egy alkoholista barom tesitanárral, és igen csak a tesi hiányzott a kitűnőmhöz, és igen küzdöttem érte, és azt mondták, hh összegyűjtök 7 darab 5d-t más tárgyból, akkor felkerekítik négyesről ötösre.
De nem tette...
(Énekelni se tudok, mégis megkaptam az ötöst, mert a tanár látta, h igyekszem.)
Hadd nem írjak semmit.
@Májking:

Én is már csak mellékállásnak tekintem, oktatok úszást meg nagyon kicsiknek focit így a szakma szeretete nem veszik el és még ki is jövök valahogy hónap végéig:)
Sosem voltam atléta alkat, de szerettem mozogni.
A nagy baj az, hogy óvodában természetes a mozgás, senki sem sportnak fogja föl a futást, a focizást, a labdázást. Örülnek, boldogok, felszabadulak a gyerekek. aztán jön az első, ahol szembesül a gyyerek azzal, hgoy érdemjegyeket kap arra, hogy hogy dob el egy labdát és milyen gyorsan ugrál. Rohadtul nem érti, hogy ami neki természetes játék azt hogy lehet osztályozni.
A legnagyobb gond, hogy a mozgást nem megszerettetni kell, hanem ezt a gyerekkori szenvedélyt kellene elsőtől fenntartani. A másik pedig, hogy mindig egyéni teljesítményekben gondolkodunk. Pedig gyerekkorunktól kezdve csapatban ad élvezetet és élményeket a mozgás. Testnevelést nem oktatni kell, hanem egyre több mozgásformával megismertetni a gyerekeket.

az osztályozással nem értek egyet. Ahogy írtam, nem voltam atléta. Nem voltam gyors futó, nem tudtam kötelet mászni. az osztályozásnak az lett az eredménye, hogy 25 éven keresztül azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok jó. Ne sportoljak felnőtt fejjel sem, mert az csak a legjobbaknak való, nekem nem megy. Pedig 5 évig úsztam, 6 évig röpiztem. Harminc évesen jöttem rá, hogy nekem milyen mozgásforma való, mit szeretek és talán nem stresszelek, ha nem tudok futni, viszont leúszom a kortársaim nagy részét és beledugom a fejem a vízbe.
nekem csak pozitív élményeim voltak.

általánosban végig kézilabdáztunk, imádtam. persze csináltuk a kötelező dolgokat is, 800 m-es futás, felülés stb. Volt, hogy szabadfoglalkozásos óra volt - pinpongozhattunk, kondizhattunk. általános iskolában! kis falu '95-98 táján.
középsuli, gimi. imádtam a tesitanárt, megmutatta a feladatokat, ma is (60on túl) úgy ugrál, hogy csak pislogok. volt bemelegítő futás, floorball, kosárlabda, röplabda, kézilabda. osztálytársaim többsége is pozitívan emlékszik. meg úgy becéztük a tanárt, hogy tesikati :) persze keményen megkövetelte az előírt felmérőket. bírtam a stílusát, jól fogta a csapatot. határozott, de empatikus volt.

noha volt zuhanyzó, sosem volt idő zuhanyozni, mert épphogy odaértünk a következő órára. a tanárok meg mi is majd meghaltunk a saját szagunktól. szerencsére én nem voltam izzadós, de voltak, akik igen...
de sok ismerősöm utálta a tesit és nem is akar emlékezni rá. barátom is utálja, szarrá alázta a tanár, mert nem szeretett focizni meg szemüveges volt és félt h megrúgják labdával és eltörik a szemüvege. anélkül meg nem látott. de ő is szeret sportolni, bicaj, túra, kondi, futás...csak a tesire, ha lehet nem akar emlékezni.
nekem szerencsém volt, meg szeretem is a mindenféle sportokat :)
na de ez szerencse kérdésének kell lennie?
Én csak a testnevelés értékelését nem értettem soha. "A testnevelésből jelenleg értékelni kell osztályzattal, márpedig azt csak teljesítmény alapján lehet" Mondjuk pl. kislabdadobásban aki megdobja a 30 métert 2-es. (Csak mondtam egy számot.) Na de könyörgöm! A gyerekek nem egyformák. Vannak kicsik, nagyok, soványak, kövérek. Kinek a karja hosszabb, kinek a lába, nem egyforma a testalkatuk. Miért ne lehetne a fejlődést osztályozni? Pistike év elején 1,20-at ugrott a távolba, most már 1,30-at. Bravó! Pistike csak így tovább! 4-es! Pistike tudniillik alacsony ahhoz, hogy országos csúcsot állítson fel a tornaóra keretében. Lehet, hogy ez így naiv elképzelés, de nem naivabb, mint a Pistikével szembeni elvárások. :-)
amúgy olyan ötletem lenne, hogy mint a fitness centrumokban, vannak különböző óratípusok, a gyerek is hagy válasszon egy vagy két sportot, sporttípust. én anno örültem volna aerobik órának ( kétszer volt is, mert a tanár megengedte, h egyik osztálytársunk tartson nekünk órát) meg nekem pl. jól jött volna a háterősítés, de az kimerült a fekvőtámaszban asszem...
órarendileg necces, de esetleg lehetne úgy, hogy tömbösített órarend vagy kora délutáni sportfoglalkozás (6-7. órában középsuliban). meg én valahogy összekombinálnám az egészséges étkezéssel.

jah meg általánosban rendszeresen voltak hétvégi túrák. 3.osan 30-40 km-ereket simán letúráztam minden gond nélkül!!! és a többi 20-40 gyerek is. közben nézegettük a fákat, virágokat, milyen típusúak, melyik állatok élnek az erdőben. többet tanultam úgy, mint környezetismereten.
@uruk.hai: van olyan iskola, hugom olyanba járt, ahol a tanár ezt alkalmazta. viszont a gyerekek azt csinálták, h év elején direkt rosszul teljesítettek, h év végén jó jegyet kapjanak.
amúgy nem rossz az elgondolás, csak a diákok még cselesebbek. ugye ahol osztályozás van...én ezt inkább csak szövegesen értékelném.
A testnevelés célja eredetileg -az én meglátásom szerint- egyrészt egyfajta honvédelmi nevelés,felkészítés, másrészt kiválogatása azon keveseknek akik később az élsportban jeleskednek majd. Az elsőt értem, bár ahhoz kevés az óraszám.(Lehet, hogy valaha régen több volt.) Az élsportba válogatás nem rossz, de már az első évben ki kellene derüljön kinek mihez van tehetsége -őket ezután várná a sportkarrier- az nem világos, hogy a többieket miért kell szívatni gyűrűvel, korláttal, szekrénnyel meg a többi kínzóeszközzel. :-) A középiskolás tesitanárom mániája a foci volt. A harmadik évben jött rá, hogy ami nem megy... (Az üres 7 méteres kapuba 4 méterről küldtem meg a labdát - nagy gólt akartam, ezért belebikáztam, ahogy csak bírtam - egy kapitális felső kapufa lett az eredmény. Még szerencse, mert nem volt fent háló, kirúgtam volna a kolesz ablakát...) Harmadikban hozott egy nagy láda pingpongütőt, labdákat. Év végére annyira belejöttünk, hogy már mindenki saját ütőt vett. A labdákat a zsebpénzünkből pótoltuk, csak hogy játszhassunk. Többet mozogtunk, mint az előző két évben összesen.
Tjuca!
Az értékelést nem a testnevelő tanár találta ki, hanem törvény írja számára elő! Akinek szúrja a szemét, a minisztériumban kell reklamálni. Én elég humánusnak tartom magam az értékelés terén, mert van némi tanári szabadság, de a jelenlegi állás szerint tetszik, nem tetszik, kézség tárgy ide vagy oda, értékelni kell.
Egy gondolat: ha az ertekelest nem az osztaly atlagahoz, vagy valami mas fix szinthez kotnek, hanem ahhoz, hogy az ev eleji teljesitmenyehez kepest mennyit javul, fejlodik a gyerek, sokkal tobb pozitiv elmenyt adhatna!
@Rosine: Sokan példát vehetnének rólad, már csak a hozzáállás miatt is. Itt nem egy véleményből süt, hogy elég laikus a dologhoz aki írta. Gondolom a te osztályodban sem volt mindenki egy fitness guru, de ezek szerint mégis szerették a testnevelés órát. Az az érzésem, hogy néhány vélemény író eddig csak akkor izzadt meg életében, ha futott a busz után, vagy sokáig állt a napon. Több ilyen felfogás kéne szülőként, mint a tied, és máris előrébb volnánk.
@tamaskodo: Ugyanezt matematikából hogyan vezetnéd be?Jelest kapjon az is oda-vissza fújja a másodfokú egyenlet megoldó képletét, meg az is aki ugyanabban az osztályban év végére önmagához képest el tud osztani két számot egymással? Furcsa nem?Pedig fejlődés!
@orangeman:

Ez ugyanaz, amit én írok. A testnevelést és a testnevelőket nem övezi megbecsülés. Ha törvény engedné, az iskolaigazgatók 95%-a holnap megszüntetné a testnevelést az iskolájában. Ebben a környezetben csak a nagyon megszállottak vagy a semmi másra nem alkalmasak. De ezért a szituációért a tesitanárokat felelőssé tenni nem fair.
Én kétféle tesitanárral találkoztam: aki leszarja, illetve, aki olimpikont akar csinálni a gyerekekből.
Általános alsó tagozatban (apró falu a semmi határán) a nemtörődöm fajtából való tanárunk volt, tőle aztán csinálhattunk akármit. A lehetőségeket erősen korlátozta, hogy tornaszerként egyetlen darab, vascsövekből összehegesztett mászóka állt rendelkezésre, az is az udvaron, szóval még ha csimpaszkodni akartunk is, esőben-hóban az is kiesett. Emlékeim szerint a fiúk ezalatt tanultak meg szerelmes leveleket írni, a lányok pedig hárítani.
Mire felsősök lettünk, lett a sulinak egy betonozott kispályája, és a közeli városból új tesitanárja is. Betonon csak szünetekben voltunk, jó időben a tornaóra a falu focipályáján zajlott, rossz időben az iskola folyosóján. Maximálisan utáltuk a hetente lefutott Cooper-teszteket, értelmetlennek tartottuk a hasonló gyakoriságú száz- és négyszáz méteres felméréseket, sokkal inkább fárasztó volt, mint sportra serkentő. A "benti" órákat pedig muszáj volt csendben tartani, mert az összes, számszerűen három tanterem, valamint a tanári és az igazgatói szobák ajtaja is a folyosóra nyílt, mindenkit zavart volna a ricsaj. Bordásfalon lógtunk félórákat, fekvőtámaszt meg felülést csináltunk egész télen - persze időre és darabra, mert nincsenek legjobbak és legrosszabbak, csak élsportolók meg döglegyek (tanártól idézve).
Aztán, rossz pályaválasztás miatt két évig gimnázimba jártam, újabb olimpikon-képző jött. Tanárunk kosárlabda-imádata végtelen volt (focit utálta, ezért egy az egyben tilos volt), a rossz labdaérzék borítékolta a max. kettes osztályzatot (és egy-két nyakas is elszállt); azt viszont bármikor elismerem, hogy olyasmit sosem kért, amit ne tudott volna megmutatni, legyen az gyűrű, szekrény, korlát, vagy ugye a kosárlabda. Salakpályára jártunk kilómétereket futni, ha nem volt meg a körönkénti két perc, elölről kezdődött a táv, fél év után rászoktunk arra, hogy szabadidőnk terhére edzzünk (na meg ugye fusson, aki fél, de a kurva anyját annak, aki kerget, vagyis utáltuk emiatt). A szer- és talajtorna nagyon jó élmény volt, de a többi el tudta venni az ember kedvét rendesen.
Utána szakközépbe kerültem, egy többszörös magyar, illetve egyszeres Európa-bajnok úszó lett a tanárunk. Ő megint csak a leszarom típust képviselte, szerintem belefáradt már az egészbe. Jó időben szavazhattunk, hogy megyünk a strandra úszni, vagy kispályán focizunk; rossz időben pedig vagy jutott egy tornaterem (sok osztály volt), és akkor kinek mi esett jól, vagy beterelt minket egy kis helyiségbe, ahol videóztunk, ha hozott valaki kazettát. Páran összefogtunk, beiratkoztunk küzdősportra, és a legtöbbször szabadedzéseket tartottunk az "órai" unalom ellen.

Sok évvel mindezek után egyikükre sem haragszom, elmúlt, itt-ott hasznos is lehetett (pl. semmiféle testi problémám nincs, terhelést bírom, a seregben sokat jelentett). Tény, hogy mindenhová kellene legalább egy alap felszereltség, minden tanárnak (nem csak testnevelés szakosoknak) világosan tudnia kellene, mi az ő munkájának a célja, és pedagógiai érzék is kell ahhoz, hogy a gyengébbeket ne büntessék, hanem a tőlük telhető maximum elérésére serkentsék. Vannak lelkiismeretes tanárok, akik saját példával mutatják meg, miről van szó, meg vannak a többiek, akik valamiért nem így tesznek. De mivel mégiscsak ők nevelik a jövő nemzedéket, talán kívánatos lenne némi "szűrés".
Bocs, hogy hosszú lett.
@Rosine: :-) "év elején direkt rosszul teljesítettek..." Ez eszembe se jutott. De milyen igaz.
@érintett09:

Ez jó példa volt, nagyon!
Nekünk az általánosban a tesi óra még élmény volt. Egész 5. osztályig. Utána iskolaváltás volt. Ott is szerencsénkre korrekt volt a tanárunk, bár voltak néha szadista hajlamai.

Viszont a tornasorral az volt a bajunk, hogy mindig a ez első 3 helyen álltam. Ergo nekünk kellett prezentálni mindig az aktuális feladatot. Ez is olyan diszkriminatív ám. Aki az osztályban a legalacsonyabb termetű, hát szegénykém a legutolsó helyen dekkolhatott egész évben (éljen a kisebségi komplexus). Futást nálunk sose osztályozták. Volt egy szintidő az tartani kellett. Aki alulmúlta, attól megkérdezte a tanárunk hogy mennyit sétált, majd megjegyzésbe írta pl, hogy sétál 20%. Minden óra elején ha futás volt az aktuális tennivaló, akkor a sétálósakat más irányba küldte el futni, mi meg mehettünk körbe a lakótelep körül.

Középsikolában meg ha időjárás engedte, akkor focizni zavartak ki minket. Páran meg inkább elmentünk úszni a BVSC-be.
A magyar testnevelés válságát pontosan jelzik a vélemények, melyekből az egyértelmű konklúzió: a magyarok - és sajnos a magyar gyermekek - többsége nem szeret sportolni, mozogni. A válság mélységét pedig (szó szerint) patikamérlegen mutatják általános közegészségünk és várható élettartamunk mérőszámai. Az otthonfelejtett szerelésnek, az ellazsált köröknek, illetve a szakágat sújtó szakmai előítéleteknek és azokból következő kontraszelekciónak (tisztelet a kivételnek!) közös eredője, hogy társadalmunk hol is kezeli magát a testkultúrát? Nos, sehol! Furcsa ezt kimondani egy olyan országban, amely világelső az egy főre (négyzetkilométerre, GDP-re) jutó olimpiai éremtermelésben. A két dolog nem mond ellent egymásnak. Történelmünk nagyjai politikai berendezkedéstől függetlenül, Ferenc Jóskától kezdve töretlenül élnek a sporteredmény, mint legolcsóbb politikai teljesítménypótló népszerűsítő eszközével. Miután idővel a szándék mögül kivonultak az egyéb (militáris és paramilitáris) ösztönzők és a világ élsportjának fejlődéskényszerében a költségösszpontosítás modern eszméje érvényesül, az éremszerzést célzó tenyésztés a tömegsportoltatásról egyre inkább a szűk laboratóriumi keretekre szorítkozik. Utóbbi pedig szinte csupán azt a szűk réteget érinti, akiket szüleik feltétel nélkül beáldoznak önnön egójuk javára (lásd: másik elmefuttatás). Így valójában ma annyira létezik magyar sport, mint amennyire elterjedt az űrrepülés a népesség körében. Persze, utóbbiban vannak látványos eredményeink, míg az áltam idegesített személyi körben "olimpia-csapda" néven falrahányt eszme lassan kélgyómód önnön farkába harap, hiszen az anyagiak és a tényleges programok fokozatos állami kivonása magát az utánpótlást emésztette fel. Így kis országunk mostmár méltán kullog úgynevezett sporteredményeiben is a közegészségét és népességhalandóságát megillető helyen. Ne tévesszen meg senkit a labdarúgásnak nevezett pénzmosás és ellenérték nélküli bálványimádás. Ami pedig a társadalom vészhelyzetben szokásos önvédelmi reflexeit illeti, az nem az állam alapvető kötelezettségvállalása, hanem az általa, mint jövedelemorientált létesítményfenntartó, illetve a sportszerlobby által végletekig kizsigerelt magánkezdeményezés. Ha mégis valamely sportág így is sikerre vergődik, a stabilitását jelentő állami támogatást a folyamatban erősen ellenérdekelt MOB-nak kéne odaítélnie, ami így jó, ha csurran-cseppen. Magyarán: amilyen sportot a népek kedvelnének (divatos szóval: ún. "látványsportok"), gazdaságilag le van tiltva. Így aztán ezekben olyan rendszeres szakmai munka, ami tömeges minőséget produkálhatna, nincs. Ami az össznépi hozzáállást illeti: a sport negligálása (amiben a szavak ellenére nincs különbség a jelen politikai áramlataiban), valamint az önrész folyamatos növekedése eltaszította a széles néprétegeket a sporttól. Ebben kétségtelenül erősítő tényező volt az egyéb - média, informatika, drog, alkohol, bűnözés - időtöltési alternatívák népszerűsödése, de ezeket nem végletes körülményeknek, hanem a sportot támogató nagyobb társadalmi erőfeszítések inspirációjának kellene felfogni. Szóval, miután a magyar nép leépült a sportról, az érdektelenség mutatkozik meg lelátóink szinte egyedülálló ürességén (tisztelet a kivételt jelentő futbalhuligánoknak!) és ez a mindenirányú érdektelenség tükröződik az iskolai testnevelés helyzetében is. Valójában - az antik iskolaeszmét követve - a test és szellem nevelése egyenrangú kell legyen.Ez azt jelentené, hogy óraszám - sőt tantárgyszám! - tekintetében is közelítenie kéne a gyakorlati fizikai tárgyaknak a szellemieket. Igen, meg kéne valósítani a napi testnevelést, mégpedig úgy, hogy az általános - a testmozgás általános alapműveltségét adó alaptárgy mellett, arra ráépülve - sportági órák is lennének, amint ez tőlünk nyugatra elfogadott. A sportiskolai rendszernek így kéne beépülnie az iskolai szervezetbe, amely választott tárgyként minden diáknak nyújtana egy valódi sportágat, ezzel - főiskolai szintig ívelten - biztosítva egyben a magyar sport tényleges utánpótlásnevelését és atestben-szellemben egészséges új nemzedék felnövekedését. Naná, hogy ehhez sok-sok pénz, munka és számtalan előítélet, bálvány és léhűtő közoktatási, illetve sporthivatalnok ledöntése kell. De hát - ismerve a valódi sport mindenirányú áldását a társadalomra - ennél gazdaságosabb befektetést, illetve nemesebb társadalmi-állami feladatot nem nagyon ismerhetünk.
Mostanában már sok esetben nincs kedvem se hsz-t írni. de érintettségem okán, most mégis pár gondolat.
Sajnos a mai testnevelés tanterv elavult. A tanárképzésben is vannak hiányosságok de ez azt hiszem rugalmasabb és gyorsabban fejlődik. Sok esetben nem megfelelő habitusú a tesi szakra jelentkező és később olyan lesz aki csak lejáratja a szakmát!

Gond, óriási gond a létesítmény helyzet. A mai közalkalmazotti bértábla szerint az zsebpénz kellene legyen amit fizetnek a tanároknak. Probléma az adott iskolavezetés szemlélete is. Ha az igazgatónak, egyéb döntéshozónak negatív élmény volt gyerekkorában a testnevelés óra, akkor nem is várható komoly előrelépés ezen a területen.

Az oktatás során diferenciálni kell, pontosan a "készség" tárgy mivolta miatt. A gyerek, korosztályól függetlenül szeret mozogni, versengeni a többiekkel(na jó, nem mind) és a tanáron rengeteg múlik.
De legalább annyi múlik a fentebb említett feltételeken. Azt se felejtsük el hogy egy tesitanár is szeretne kellemesen(na nem jól) élni. Ha mindez nincs együtt akkor sajnos olyan "élményekkel" gyarapszik a diák ami örök életre megmarad.

Kicsit nem ártana szétnézni az angolszász módszerek, tantervek körül. Azt se felejtsék el azok akiket érint, hogy '89-ben szabadságot és nem szabadosságot kaptunk.
Az iskolai egyenruha(ha angoléknál, usa-ban lehet, ugye) a sportversenyeken való szurkolás a diáktársaknak, az elismerése a sport-teljesítménynek, a tantárgy rangjának erősítése, a létesítmények fejlesztése, a testnevelés tantárgy mai elvárásokhoz való illesztése, a testnevelők modern képzése - nos ez mind együttesen teheti rendbe az iskolai testnevelés helyzetét.

Persze az se árt ha a gyerekfejekben is rend lesz. Sorry, hogy hosszú lett, de "röviden" csak ennyi.
@érintett09: Nálam ott sántít a példa, hogy a testnevelés és a sport egészen más kategória, mint a többi tárgy (főleg a reál tárgyak), hiszen itt a fizikum és a szellemi erények egyaránt fontosak, és egymást kiegészítve kell eredményre vezetniük.

Ráadásul ha elfogadnánk a példát, azzal legitimmé tennénk az eddig kritizált tanulmányi rendszert, amely elnyomja a testnevelést. Ha ebben nem tudtak a szabályalkotók jól dönteni, az osztályozási rendszerben miért tudnának?

Szerintem semmi esetre sem igazságos ugyanazon mérce alapján értékelni a különböző képességű diákokat, legyen szó matekról vagy tesiről. Azt pedig nem hiszem, hogy annyira meg lenne kötve a testnevelő tanárok keze, hiszen a legtöbb esetben a kutya sem ellenőrzi a munkájuk minőségét. Jelzem, nem vagyok laikus.
Disznóvágási Feri:
Természetesen testnevelő létemre sem kívánom azonos fajsúlyúnak tekinteni a két tantárgyat a mai felfogás szerint( bár úgy gondolom minden tantárgy azonos elbírálást érdemelne), csak arra szeretnék rávilágítani, hogy felesleges olyan dologért szidni a testnevelőt, amiről nem tehet ( lásd : értékelés ), természetesen a hanyag, nemtörődöm, elvtelen munkáért fel lehet emelni a szavunkat.
@Farkos Csapó Gyurka: Valóban, többrétű problémával állunk szemben, viszont én naivan azt gondolom, hogy mindenkinek meg kell próbálni a maga eszközeivel, a maga területén a lehető legnagyobbat alkotni. Sajnos jellemző kis társadalmunkra, hogy átvesszük egymástól a rossz szokásokat, így például ha valaki a környezetünkben lazsál a munkában, abban a pillanatban feljogosítjuk magunkat arra, hogy mi is alacsony színvonalon végezzük a feladatunkat. Nem általánosítok, a kommentekből is láthattuk, vannak kiváló testnevelők, de ők éppen azért alkottak valami maradandót, mert a körülmények ellenére is meg tudták szerettetni a tanítványaikkal a mozgást.

Jómagam is tevékenykedem hasonló munkakörben (is), és meglepve tapasztaltam, hogy míg vidéken megvoltak a szükséges eszközök az órák változatossá, szórakoztatóvá, mindeközben pedig hatékonnyá tételére (megjegyzem, nagyon olcsó eszközök voltak: labdák, ugrálókötél, stb.), Budapesten szinte eszköz nélkül (a pálya azért megvan a talpunk alatt) szoktam dolgozni, de némi kreativitással sikerült megoldani, hogy a fentieknek még így is megfeleljenek az óráim. Ha pedig én meg tudtam csinálni, szerintem bárki más is képes lenne rá. :)
Először nekem sem jutottak eszembe a régi testnevelés órák emlékei - sajnos régen volt már. Aztán beleolvastam az írásokba és eszembe jutottak dolgok. Ja persze a jót természetesnek vesszük, és könnyen meg is feledkezünk róluk.
Még óvodában kezdődhetett a dolog a sorversenyekkel. Aztán az általános iskolában folytatódott. Még külön torna órára is jártam. Nem csak játszottunk itt, hanem bőven volt gimnasztika is. Mindig szívesen jártam. Nem voltam kiemelkedő képességű mégis élveztem ezeket az órákat.
Középiskolásként egy olyan tanárom volt egy évig, aki egy egy éves edzéstervet végrehajtott velünk. Ebben az egy évben rendszeresen súlyzóztunk 30 és 50 kg-okkal de volt rugalmasságot fejlesztő része is az órának. (16 évesen 60 cm volt a súlypontemelkedésem.) Az egy év után sajnos a tesi tanárunk a nyíregyházi főiskolára ment tanárnak (több 100km-re) nekünk pedig egy olyan új tanárunk lett, aki ha lefutottunk 600m-t akkor elzavart focizni, nem törődött velünk. Ez sem rettentett el bennünket. Két állandó csapatra oszlottunk és így dúlt köztünk a foci-csata. Tudósításokat, statisztikákat készítettünk a mérkőzésekről. Ez a csata csak a tesi órákra korlátozódott, előtte utána a legnagyobb barátok voltunk és vagyunk még most is.
Egyetemi éveim alatt persze megpróbáltam én is az egyszerűbb megoldást választani. A tollaslabdát választottam, amit másfél évig űzök. Nagy meglepetés volt. Ez a sport egy kifejezetten élvezetes és nagy igénybevételt jelentő sport. (ajánlom mindenkinek) Még a kollégiumi tornaterembe is lejártunk tollasozni amikor már nem is volt kötelező a testnevelés számunkra.

Egyszóval nem értem, hogy nem lehet élvezni ezt a tantárgyat. Engem persze nem hatott meg, hogy nem tudtam a kismacskát vagy a nagyot megugrani. Nem zavart ha leizzadtam és nem volt mód lezuhanyozni. A többiek is ugyanolyan izzadtak voltak. Nem azt mondom hogy ez a követendő, csupán azt, hogy nem olyan nagy jelentőségű volt ez nekünk. (Az egyetemen meg már volt zuhanyzási lehetőség is.)

Az jutott még az eszembe, amit Rátgéber László mondott (az egykori pécsi kosáredző). "Jugoszláviában, ahol ő felnőtt olyan fiú nem tudott csajozni, aki nem volt igazolt focista vagy kosaras, mert a lányok nem álltak vele szóba." Ezen az iskola nem tud változtatni, de többet jelent minden iskolai jegy ösztönzésénél.
Valamit a lányok számára is mondanék. Állatok viselkedését megfigyelve megállapították, hogy a hímek azokat a nőstényeket választják, akik egészségeseknek látszanak és valószínűleg egészséges, életképes utódot tudnak világra hozni.
És ki az aki nem azt szeretné, hogy a gyerekei egészségesek legyenek. Mégis sok a drogozó, az alkoholfogyasztó, a cigiző tinédzser.
Ezen csak a család tud változtatni, ne varrjuk az iskola és a tanárok nyakába!

Uff én beszéltem.
Hadd tegyek egy oldalvágást. Nekem semmi érzékem nem volt a matekhez soha. Volt jó pár matektanárom, a többségüket nem szerettem. De a jó matekos osztálytársaim meg igen. Nekem máig ható kellemetlen emlékeim maradtak a matekórákról, nagyon megalázó szituációk. Ráadásul olyan dolgokat kellett (volna) megtanulnom, amiről már akkor tudtam, hogy soha az életben használni nem fogom azokat. 42 éves vagyok, semmi problémát nem okozott, hogy nem tudom, mi az a természetes alapú logaritmus.
Annak, hogy a mozgást megszerettem és egészséges vagyok, nagy hasznát veszem.
Mint volt profi sportoló röviden a saját tapasztalatom:

Általános iskolában Ildikó néni ismertetett meg a későbbi sportágammal, a gyerekek imádták. Mozgalmas óra, a bénáknak is volt sikerélményük, sok játékos foglalkozás, rengeteg élmény.

Középiskola: a rém neve Gestanyó, aki itt maradt a múlt századból, még csattogtatója is volt.
Én, a válogatott élsportoló, aki tudott kötélre mászni, szekrényt ugrani, gerendán bukfencezni és futni - konkrétan megbuktam testnevelésből első év félévében, mert nem tanultam meg elég rendesen palotást táncolni, amit majd negyedikben kell szalagavatón bemutatni, és ez a testnevelés óra része:)) Az egész iskola röhögött, de nem rajtam.

A következő félévtől felmentettem magam tornából orvosilag úgy, hogy reggel suli előtt és után edzésre jártam.

A gyerekem

Általános iskola, szuper tornatanárok, csodálatos körülmények, iskolai kosárlabda. Minden gyerek imádja a testnevelőket. Egyesületben is elkezdett kosarazni ennek hatására.

Középiskolában frissen TF-et végzett hülyegyerek, jó adag kisebbségi komplexussal a kamaszokkal szemben, aki azt hitte kiképzőtáborban van. A gyerek kosarazott versenyszerűen, tehát nem volt egy puhány, a f@szfej lerendezte az órát futással. Mindig. Gondoltam vált majd a gyerek esetleg maratonra, ha ez így megy tovább.

Volt egy lány, súlyos cukorbeteg, aki amikor tudott, tornázott, de tényleg volt, hogy nem bírt. Na akkor ő egy kis hülye ribanc volt, aki lusta, és utál mozogni, mondta a baromarcú.
Az én gyerekemnek ciszta van a térdében, ami néha begyulladt. Írtam egyszer, hogy szíveskedjen felmenteni, mert éppen kezelik a térdét. Erről a vezető testnevelő is tudott, ő volt az iskolai kosárcsapat edzője.
A gyerek bőgve felhívott, hogy a tanár ordított, hogy mi ez a levél, ezt akárki írhatta, ne szimuláljon, ne hazudjon, menjen futni. Nem ment.

Beszélgetnem kellett a "tanár úrral", ezzel a komplexusos kis fityfasszal, hogy miért hazudtolja meg a gyereket, és rajta keresztül engem, a szülőanyját.
Erre azt mondta, hogy szerinte a gyerekek 90%-a hazudik, hogy ne kelljen tornáznia.
Rávilágítottam, hogy esetleg ezt felfoghatja személyes kudarcának is, a már említett pedagógia módszerei miatt.

Volt egy kis szájkarate, a következő évben minket már nem tanított, hiszen a fél szülői kar szintén bepanaszolta, mert mocskos szájú volt, semmit nem csináltak, csak futottak, de azt egyfolytában, és ezt úgy, hogy kiordított az ajtóból: futás.
Naplót írt, hogy a lányok közül ki mikor menstruált, és ha ő úgy gondolta, hogy a ciklus nem szabályos, akkor az kapott nyilvánosan, mindenki előtt. Jó, hogy nem nézett bele a bugyiba.

Érdekes, vannak olyan testnevelők a gimnáziumban, akiknek szeretik az óráját, vannak délutáni foglalkozások, csapatsport, miegyéb.

A gyerekem versenysportjáról

Kosárlabda, nagy hírű egyesület. Először heti három edzés, majd kimondják az ítéletet, nagyon tehetséges, legyen heti öt. A gyerek elkezdi, de nehezen tudja összeegyeztetni a tanulást az egyesületi elvárásokkal, az iskola ugyanis nem tolerálja a hiányzást, a nem készülést. Az edzésre járás sok utazással jár, messze van, el kéne kéredzkedni, de nem lehet, hétvégén rendszeres mérkőzések vidéken. Menjen másik iskolába? Nem akar, ott akar tanulni, ahol van. Patthelyzet. Megoldás? Marad az iskolai kosárcsapat, egyesületben vége.

De folyamatosan csökken a tesi óraszám, sok helyen szarok a körülmények, és csodálkozunk, hogy a gyerek a gép előtt már monitorfejet növesztve a seggét is gyarapítja, miközben chipset zabál. Pedig drágább az internet, a chips, az elhízott gyerek kezelése.

Nincsenek sportolási lehetőségek, szabad pályák, dühöngők (régen volt teniszpálya, kosárpálya, focipálya a parkban, ma park sincs).

A sport drága, fizetni kell mindent, a szülők nehezen tudják ma szponzorálni az utazást vidéki mérkőzésekre, a felszerelést és ki tudja még mit, ha kicsi a gyerek kísérni kell, de nincs aki megtegye stb. stb. stb.

Ezer és egy oka van, de ez így nincs jól.
@érintett09: Szerintem az itt felszólalók túlnyomó része csak a hanyag, nemtörődöm, elvtelen munkát végző testnevelőket korholta, a jól dolgozó kollégákat sokan dicsérték.

Az értékelési rendszerben minden tantárgyban jelentkezhet az adott tanár szubjektív véleménye, szerintem ez ellen (tehát a túlzott teljesítménykényszerben szenvedő ill. a nagyon is hanyag tanárok ellen) szólaltak fel az erre kitérő kommentelők.

Szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy az igyekezetet és a kitartást még gyengébb teljesítmény mellett is éppúgy díjazni kell (ha nem is mindig ugyanolyan jó jeggyel), mint a hasonló mennyiségű munkával jobb eredményre képes, úgymond tehetségesebb gyerekeket.

Lábjegyzetbe írom csak, hogy az nekem különösen vérlázító volt, amikor egy adott sportágat versenyszerűen űző gyereknek "ujjgyakorlat" egy-egy osztályozandó feladat, míg az osztálytársa lehet akár világbajnok is egy másik sportágban, ha nem gyakorol különösen nagy szorgalommal arra a gyakorlatra, akár egyest is szerezhet tesiből.
Finn gimiben voltam már, és ott a tesióra azt jelenti, hogy választasz magadnak egy sportot, és azt nyomod fél vagy 1 éven át, heti 2X délutánonként(és nem 45 percig, ami semmire se elég). Az egy dolog, hogy ott egy 10ezres kisvárosban is van jégcsarnoktól az uszodáig minden, nálunk meg nincs, de néhány dologra akkor is lenne lehetőség. Az én tesitanárom pl végignyomta a tantervet, és nyilván nem élveztem, hogy 185 centisen, 90 kilósan talajtornáznom kell, sprintelni, távolgrani meg korlátozni. Focizni imádtam,és áltsuliban ment is, de gimis éveim alatt csak akkor volt lehetőségem, mikor mi épp meg tudtuk szervezni, nem is csoda, ha le is épültem belőle. Teszem azt röplabda vagy kézi, floorball ezeket is szerettem, és élveztem volna a tesit, ha csak azt csinálom(ezeket is lehetne oktatni, nemde?). De amikor jött a talajtorna, persze hogy a fél osztály lebetegedett 2 hétre...
@MPL: Nagyon jó, hogy szóba hoztál két égető problémát, amelyekről eddig nem volt szó: a tanulás és a sport összeegyeztetésének nehézségeit, valamint a gyereksport finanszírozásának terhét. Két olyan dolog, amiért egyre kevesebben adják egyesületbe sportolni a gyereküket. Ezután ahogy mondtad, az iskolai sport még adna némi menedéket, és itt kanyarodunk vissza az eredeti témához. Ördögi kör ez.

Köszi, hogy felhoztad a témát, tervezünk a jövőben erről szóló cikkeket is.
@the_line: Egyébként léteznek itthon bizonyos sportágakra specializált akkreditált tantervek, csak különböző okokból nem nagyon alkalmazzák őket. Én a jégkorongossal találkoztam, ott meghatározták minden egyes félévre az adott követelményrendszert, figyelemre méltó olvasmány.

Hallgattam az ismerőseim élménybeszámolóit a tőlünk északabbra fekvő országok (főként Finnország és Svédország, de még Szlovákia is ide tartozik) testnevelési kultúrájáról, és elképedtem azon, mennyire fejletlen a hazai struktúra. Bizonyos értelemben Magyarországon nem létezik a szó szoros értelmében vett iskolai sport, legfeljebb egy kis szikrája annak. Itt kiemelném Szlovákiát, amely ország gazdasága (egyelőre) nem húzott el tőlünk különösebb mértékben, mégis a miénkhez képest irigylésre méltó az ottani testnevelési rendszer.
@Disznóvágási Feri:
Ez olyannyira ördögi kör, hogy ismerősömék kiköltöztek Szlovákiába, mert a gyerek tehetséges jégkorongozó. Itthon nem fejlődhetett, mostohák a körülmények, hihetetlen költségek.
Egy fizetésből élnek kint, az anyuka dolgozik egy olajtársaságnál, apuka háztartásbeli, viszi a gyerekeket edzésre, meccsre, a srác már a csapat egyik legjobbja. Amíg bírják csinálják. Kevesen tehetik meg ezt, vagy merik bevállalni a gyerekükért.

Közben megnéztem néhány elérhető testnevelés tanmenetet, ajánlást a neten. El vagyok borzadva. Idézek, és akkor ezután senkinek ne legyen kétsége, hogy mit jelent ma az oktatásban a testnevelés:

"Az Európai Unió által meghatározott kulcskompetenciák
1. Anyanyelven folytatott kommunikáció
2. Idegen nyelveken folytatott kommunikáció
3. Matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki
tudományok terén
4. Digitális kompetencia
5. A tanulás (meg)tanulása
6. Interperszonális, interkulturális, szociális és állampolgári kompetencia
7. Vállalkozói kompetencia
8. Kulturális kifejezőkészség
NAT kulcskompetenciák
1. Anyanyelvi kommunikáció
2. Idegen nyelvi kommunikáció
3. Matematikai kompetencia
4. Természettudományos kompetencia
5. Digitális kompetencia
6. A hatékony, önálló tanulás
7. Szociális és állampolgári kompetencia
8. Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia
9. Esztétikai-, művészeti tudatosság és kifejezőkészség
A 2008/2009-es tanévtől bevezetendő nem szakrendszerű oktatás a testnevelést nem érinti,
ugyanis sem az Uniós, sem a nemzeti kulcspotenciák között nem szerepel."
Na most lett elég az idiótákból... Tanár vagyok, nem testnevelő, de az egyik legfontosabb tantárgynak tartom. Azok figyelmébe ajánlom a következő néhány mondatot, akik az eddig felmerült témákban az oktatás működési zavarait a tanárokra és az iskolákra kenték. Ha a testnevelő rászól egy leányzóra, hogy ne háromcentis körmökkel jelenjen meg a tornaórán, akkor az ostoba szülő a szarházi orvos haverjától szerez egy igazolást, és a gyereknek felmentést kell rá adni. Négy évig egy padon növeszti a seggét, míg a többiek mozognak, mert otthon felülírták, ami az iskola szerint helyes. A tanár és az iskola kezéből pedig a kvótarendszer és az, hogy az önkormányzatoktól kapják a pénzt, MINDEN eszközt kivett, amivel egy gyereket manapság munkára lehetne bírni. Nem tudsz kirúgni valakit, mert neked kell másik iskolát találni a gyereknek, a szülő pedig elvárja, hogy te neveld fel helyette, de közben mindent megtesz, hogy ez még véletlenül se sikerüljön. Sem az oktatási témákban kommentelők 95%-a, sem a szülők, sem a minisztériumban dolgozók, sem a politikusok nem tartottak meg ég egyetlen órát sem - vagy ha igen, az olyan is volt -, mégis osztják az észt. Ez egy szakma, mielőtt beleszólsz, gondold végig, hogy az ötletedet hogyan fogadni 38 motiválatlan diák, mert ma ez a kiindulópont egy tanóránál. Vannak olyan osztályok, ahol nem lehet elvégezni a Cooper-tesztet, mert NEM HAJLANDÓ A GYEREK VÉGIGFUTNI 12 PERCET. Mi az, hogy nem hajlandó?! Először igazítsd el otthon a gyerekedet, hogy csinálja meg amit a tanár mond, és minden kommentelés előtt számolj el tízig.
@dr. House: Engem komolyan érdekelne, mit mondasz annak a gyereknek, aki nem akarja lefutni. Mit teszel az ilyenekkel?
@dr. House: Az általad leírtakban egyetértek azzal, hogy (bizonyos kortól) a gyerekeknek, a szülőknek és az idevonatkozó állami intézményeknek is megvan a maguk nem kis felelőssége a tanórák alakulásában, azonban néhány dolgot nem értek a kommentedben.

Először is, miért feltételezel rossz indulatot azokról, akik kritikával illették a pedagógusokat? Szerintem egyikük sem olyan stílusban tette, amivel kiérdemelné az ilyen stílusú visszavágást. Itt a hozzászólók elmondták saját élményeiket, néhányan merészeltek javaslatot tenni, szerintem ezzel szemben még nem kéne kirohanni.

Másodszor sajnos sok esetben van alapja a tanárok iránti bizalmatlanságnak (egyben elismerem, hogy sokszor van, amikor nincs), és mint szintén zenész, azt kell mondjam, nincs mit tenni, magunkban is keresni kell néha a problémák kulcsát, mielőtt mások felelősségét kezdjük ecsetelni.
Szerintem a testnevelést az egészségneveléssel kellene felváltani. Pl. soha semmi értelmét nem láttam, hogy mi szükség szekrényugrást osztályozni vagy tigrisbukfencet, amikor ilyesmit soha életében nem csinál az ember.

Ezzel szemben miért nem tanítja meg senki, hogy miként kell nehéz tárgyakat megemelni, milyen technikával kell futni, hogy az ember ne verje szét a lábát, stb.

Az osztályzást pedig nem egy általános szinthez, hanem a gyerek saját magához képest mutatott fejlődéséhez kellene igazítani, ha egyáltalán kellene osztályzás egyáltalán.

Miért van az, hogy az emberek nagy pénzeket fizetnek a gym belépőkért, a tornaórákat pedig majdnem mindenki útálta?
Üdv Mindenkienk!

Testnevelőként szeretnék néhány gondolatot hozzátenni:

1. Minden tiszteletem azon szülőké, akik odafigyelnek arra, hogy a gyerek mozogjon (bármit, de rendszeresen)
2. Nem értem azon szülőket, akik saját korábbi (valószínű negatív) élménye miatt felmenteti a gyerekét, vagy támogatja a lógásban. A gyereknek esélye sincs, hogy találkozzon valamilyen sporttal, amit esetleg megkedvelhet. (Azt persze nem kell magyaráznom, hogy az egészséghez, és az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen a mozgás: úgy veszem hogy ez egyértelmű)
3. A mai oktatási rendszer nem alkalmas a megfelelő mozgásmennyiség biztosítására. Nálunk évekig külön voltak a fiúk, lányok, pár éve visszakerültek osztály szintre. Pl: 25 lány, akit abajgatni kell, 10 fiú akit szétvet az energia. Old meg :(
4. Én mindig törekszem, hogy jó hangulat legyen az órákon, néha kipróbálunk új sportokat, játékokat is, és ha ez működik, akkor könnyebben megy a terhelés is.
5. A diákok hozzáállása drasztikus mértékben csökkent, persze negatív irányba. Azt gondolom, hogy a felelősségi sorrend: szülő, általános iskola, középiskola, egyéni felelősség. Az időrendi sorrend miatt. Ha valahol hiba csúszik a rendszerbe, akkor már mindegy mi a következő szint.

Üdv, és egészséget mindenkienk: Hekman

Ui.: még senkinek sem késő elkezdeni a mozgást (és igazából csak elkezdeni nehéz), úgyhogy ez csak rajtad múlik...
Valami nagyon peches emberek írogathatnak ide.

Általánosban viszonylag jó volt tesi. Az egész osztály lényegében imádott focizni. A kötelezőket gyorsan letudtuk, aztán foci orrvérzésig. 3. évig még külön délutáni focira is jártam.

Gimiben szinté az volt, hogy a kötelezőt gyorsan le kellett tudni. A tanár minden gyakorlatot be tudod mutatni, mert fiatal volt és országos tornászbajnok... :) Délután szintén jártam röplabdázni, de csak 4. évtől. Későn világosodtam meg.

Egyetem alatt meg orrvérzésig sport. Volt, hogy heti 12 óra, csak az egyetemen, de ezen felül is volt még más.

Sajnos ma már ennyire nincs lehetőségem. Heti 1-2-szer 1,5 óra röpi és otthon tekerés és kajak.

A tesi meg egyáltalán nem utáltatta meg a sportot. Igen, voltak részei, amit nem bírtam, de ebben nem haltam bele. Persze hozzá kell tenni, hogy az összes iskola ahova jártam egyetem előtt magyar szemmel jól felszerelt volt.
@dr. House: Én se vagyok hajlandó futni 12 percet. Azaz de, ha egy vonatot úgy tudok szépen lefotózni, hogy föl kell futni a megállóból a hegyre, akkor fölfutok. Viszont ha rámparancsolnak, hogy fussak, akkor nem futok. Lehet, hogy gyerekkoromban szerettem futni, de annak nem látom értelmét, hogy "Fuss 12 percet, mert CSAK!" Persze, ha azért kell futni, mert a másik klán nindzsái támadják a erődöt és a sárgaövesek már alig tudják védeni a zászlót, akkor futok, ahogy a tüdőm bírja.

Az iskola eleve nem egy túl demokratikus intézmény, de a futás az én fölfogásom szerint fizikai kínzás. Azt meg tilos. Fizika órán is érhetik rossz dolgok a gyereket, igyekezni kell azt is minimalizálni. Namost fizikán megtehetem azt, hogy a csoport tagjainak az érdeklődésének megfelelő gyakorlatokat viszek be, miközben teljesítem a NAT-ban leírt fejlesztési feladatokat. Ugyanezt elvárom a testneveléstől is: ha nekem van x sportág, amit szívesen csinálok, akkor ne valami teljesen mással szívassanak, mert ez nem része a feladatnak. Fizikaórán sem teszem meg azt, hogy a lánytöbbségű csoportot direkt folyton az erőművek működésével kapcsolatos problémákkal traktálom, mert semmit nem fogok elérni vele.

Legyen sportolási lehetőség, szabad sportágválasztás, a napközbeni testnevelés óra pedig szűnjön meg!
@molnibalage: Szerintem inkább te voltál szerencsés!
Testnevelőként, szomorúan olvasom a véleményeket. Ebben az országban mindenkit szadista, alkoholista, életunt, megkeseredett tanár tanított, akik emellett még osztályoztak is, miközben bemutatni sem tudták a gyakorlatokat...

Testnevelő/tanári pálya: presztízs a béka segge alatt, a befektetett munka után hazavitt fizetési cetlivel, tényleg csak úgy lehet belenézni a feleségem szemébe, hogy edzői munkát is vállalok a családdal tölthető időm rovására.
Én is sokszor megéltem, hogy adjak 5-t valakinek mert így lesz kitűnő, pedig szegénynek 2-3 jegyei voltak. Sokáig harcban álltam e miatt, mára már lesza..m.
Rengeteg versenyre vittem/viszem a gyerekeket. Ez nem öröm a sulinak, inkább probléma, mert hiányzik a gyerek, meg helyettesíteni kell.

Testnevelési óra: Osztályozni kötelező, ezt tudom nehéz megérteni, de ez van. Ha nem kellene, a gyerekek nagy része leszarná a testnevelést. Nagyon sok gyerek csak azért öltözik át, mert fél a jegyek okozta retorziótól.

Osztályozás:Sokan mondják, hogy mindenkit saját képességei szerint kellene osztályozni. Tehát aki dob 60 m-t kislabdával az kapjon ötöst, de aki 15 m-t dob, az is kapjon ötöst, mert az ő képességei erre alkalmasak. Hogy egy más példát mondjak. Annak is ötös adatnátok mondjuk angolból, aki 20 szóból 3-4-t tud csak, de az ő nyelvérzékével ez is csodás eredmény. Vagy matekból hatalmasat fejlődik, mert a 10 feladatból, már kettőt meg tud oldani a múltkori egy helyett? A tesi készség tárgy, az angol nem(?), pedig ahhoz nyelvérzék kell, a matekhoz meg problémamegoldó képesség, és akinek ez nincs, annak halvány fogalma sem lesz semmiről? /saját példából tudom/

'Sztahanovistának" tartottam magam, rengeteg verseny, emiatt rengeteg harc a kollégákkal és a vezetéssel. Az óráimon 21 év tanítás után is bemutatom a feladatot. Olyat nem tanítok, amit nem tudok bemutatni.

Gyerekek: Nagyon kevés gyereket lehet mozgósítani a versenyekre. Többet a házibajnokságokra, de nagyon sok gyerek még játszani sem szeret.

Szülők: Kevés az érdeklődő szülő, a fogadóórákon pontosan lemérhető. Legutóbb egy szülő kérdőre vont, hogy a gyereke izzadtan ment haza a testnevelés óra után...
Velünk is megutáltatták már általánosban a tesit. A Viola néni a technikatanár felesége volt (így visszagondolva valószínűleg masszív alkoholista mindkettő), és télen-nyáron háztömböt kellett futni, míg ő a kapuban pletykált. Úgy ugrottunk távolt, hogy ő kihozatott magának az udvarra egy széket, meg a zöld bundáját, mert ő fázik. Nem volt tornaterem, csak egy tornaszoba (normál osztályteremből átalakítva), de mi ritkán voltunk ott, alsóban mindig az udvaron tornáztunk, mert a felsősöknek volt tornaórájuk a tornaszobában, felsőben meg fordítva. Nemhogy zuhanyzó, de még öltöző sem volt, úgyhogy keresnünk kellett szünetekben valami üres osztálytermet az átöltözéshez, ha meg nem volt, maradt a WC. Később építettek öltözőket az udvaron, jó nagy ablakokkal az udvar felé, nehogy használni is lehessen. Nagyon utáltam a tesit, és nemcsak azért, mert már alapból béna voltam hozzá. Azért kaptam csak 3-as, 4-eseket belőle, hogy ne rontsa le a bizonyítványomat, ahol a többi tárgy 5-ös volt. (Én nem osztályoznám az ilyen tárgyakat. Van, akinek a rajz meg az ének a mumus, nekem a tesi volt.) Nem volt soha sikerélményem, 5-öst általánosban csak egyszer kaptam tesiből, mérlegállásra. Utána meg talán még egyszer, mert kézenállni is tudtam (fejen állni viszont senki nem tud a családból). A futást máig szívből gyűlölöm.

Gimiben már jobb volt a helyzet, ott emberileg már egész normális volt a tanárnő (nekünk tanárnőnk volt, a fiúknak tanáruk), de amit általánosban elrontottak, ő már nem tudta helyrehozni. Mondjuk az fura volt, hogy mi folyton atlétikáztunk, meg tornáztunk, vettük, ami épp a tananyag volt (a tanárnő régen valami atlétikai számban volt élsportoló, úgyhogy arra különösen nagy hangsúlyt helyezett), a fiúk meg valahogy mindig játszottak, fociztak vagy kosaraztak. Mi is kosaraztunk meg röplabdáztunk időnként, de az nem volt feleannyi sem, mint a fiúknál. Amikor a szabadban voltunk, akkor nekünk mindig futni kellett, vagy távolt ugrani, a fiúk meg ahogy leértek a pályára, mehettek focizni, ha nem volt épp valami osztályoznivaló. Gimiben volt már rendes tornaterem is, de csak egy, meg egy kisebb, osztályteremből átalakított, úgyhogy felváltva használtuk a fiúkkal, és eléggé lestrapált állapotban volt az is meg a sportszerek is.
@molnibalage: Szerintem nem elég, ha valaki csak "nem hal bele" a mozgásba. Az kell, hogy szeresse, mert akkor fog majd az iskolából kikerülve, felnőttkorban is rendszeresen mozogni.
Mozogni minden gyerek szeret alapból, de ha ehhez kudarcélmények párosulnak, akkor esetleg magához a mozgáshoz fogja azokat párosítani, magyarán ha mozogni kell, arról az jut eszébe, hogy "én béna vagyok".
Ettől pedig valóban egyre ügyetlenebb lesz és egyre inkább csak utált kötelező iskolai gyakorlat lett.
Hogy a kötelezőnek mennyi értelme van, az benne van Mark Twain: Tom Sawyer-ben, de ha valaki nem hisz annak a könyvnek, nézze meg a parkban a gördeszkásokat, milyen odaadással gyakorolnak, és kizárt, hogy az a gyerek iskolában, parancsra negyedennyi energiát hajlandó lenne valamire fordítani, amihez nincs kedve.

Fontos lenne, hogy a gyerek minél nagyobb, annál több szabadsága legyen abban, hogy mit mozog, az iskola pedig a mainál jóval szélesebb palettáját mutassa meg a mozgásoknak.
Sokak kudarca azért van, mert az iskolai testnev. néhány mozgásformában merül ki (futás, ugrás, kötélmászás) amiben a túlsúlyosabbak mindig rosszabbak, ezáltal csökken az önértékelésük. Ha a gyerekeket megtanítanák táncolni (erre a zeneoktatás szempontjából is nagy szükség lenne), elvinnék lovagolni, kipróbálhatnak európai és keleti kűzdősportokat, jógát, tai jit, pilatest, akkor természetes lenne, hogy egyik gyerek ebben jó, más gyerek abban, mindenki átélheti azt is, hogy jó valamiben, és akkor elfogadja, hogy másban viszont nem jó.
@Sil: "Én nem osztályoznám az ilyen tárgyakat. Van, akinek a rajz meg az ének a mumus, nekem a tesi volt."

Egyetértek.

Unokaecsém hallása abszolút 0. Énekhangja szintén. Erre a tanár is rájött hamar szerintem, mert nem kellett a gyereknek fennhangon egyedül énekelnie az osztály előtt a gimnáziumban.
Viszont imádta a zenetörténetet, rendszeresen neki kellett készülnie az operalexikonból.
Ötöst adott neki a tanár, és nem azért, hogy ne rontsa le a bizonyítványt, mert volt ott bőven 3-as is.
Más szempontokat vett figyelembe az értékelésnél.

Szerintem ez így normális.

Egy barátunk gyereke kizárólag pálcikaembereket rajzolt, még felső tagozatban is, és nem direkt. Az írása szinte hieroglifa volt, de okos volt és igyekvő, sok másban tehetséges.
Az osztályozón kisebb vita alakult ki, hogy rajzból meg lehet-e buktatni valakit, aki még a hóembert is pálcikának rajzolja. Győzött a józan ész: nem lehetett.

Én az ilyen fajta hozzáállást hiányolom ezeknél a tárgyaknál, és ide sorolom a testnevelést is.
Középiskolában nagyon utáltam a tesi órákat (most már 30 éves vagyok). Többször rosszullétig futtattak, hányingerem lett, volt olyan osztálytársam, aki hányt is. Zsámolyugrásban az évfolyam legjobbjai közé tartoztam, de nem szerettem.
A halálom az volt, mikor gugolva kellett ugrálva körözni a tornateremben, a csúcs mikor mindezt medicinlabdával a kézben.
Eredmény: 17 évesen térd műtét, az ortopéd orvos szerint tönkre vágtak minket órán, szó szerint azt mondta, mikor kérdezett milyen feladatok vannak, hogy nem normális a tanár! Az emberi térd nem erre való, főleg nem a lányoké, más a térd anatómiája, asszem a szalagoké- de erre már pontosan nem emlékszem. Legalább a műtét miatt, utolsó évben felmentett voltam. Még térd műtét előtt tesin utáltam a kosarazást és a kézizést is, minden futással járó mozgást. (Amúgy úszni eljártam iskolán kívül, de az a tesi tanárt nem hatotta meg).

Régebb és közelmúlt: iskolás kor után után aerobik és különféle hasonló órákra eljárogattam, de a helytelen terheléstől nem kívánatos tüneteim lettek (szerencsére nekem "csak" aranyér, torna társak közül más nőnek egyéb intim tünet, pl. vizeletmegtartási gond). Azóta már tudom, hogy mindezt a helytelen terhelés okozta, ha nő nem akar hólyag, méh süllyedésedést és egyéb intim tüneteket, akkor nem árt számos gyakorlatot kerülni, ill. átalakítani, ami figyelembe veszi a nők anatómiáját. Nálam szerencsére visszafordítható volt a tünet intim tornával és egyéb alakformáló, de belső szerveket, hasi szerveket védő mozgással pedig tutti alakom is lett :)

Manapság: ülő munka mellett rendszeres mozgás, azaz nagyon szeretem a jógát, pilatest, bodyart órákat, és rendszeresen járok kirándulni. Nah, ezen mozgásokból egyiket sem oktatták az iskolában! Futni most is utálok, de simán gyaloglok családdal egy szombat 20 km-Fitneszt is kipróbáltam, de hamar aranyerem lett és egyéb intim tünetek, hála égnek jó szakemberrel, aerobik órákat
ert az erdőben. Újabban rászoktam a bringázásra is.

A mozgás szeretete nem a sulis tesis tanárokon múlik, esetemben inkább megutáltatták a mozgást.Az egykori szekrényugrásra ha gondolok, ma is kiver a víz.
Ha manapság ugyanazon elvek alapján megy a tesi óra, mint az én sulis koromban, mindent meg fogok tenni, hogy az én gyermekem felmentett legyen, és egyéb hasznos, szerethető mozgásformák kipróbálása felé fogom elkalauzolni, ami egyben örömforrás is neki, és az életmódjának a részévé válik.
Sajnálom, ha ma is előfordul, hogy a tesi tanárok elrettentik inkább a mozgástól a diákokat!
@moszkvicssluszkulcs:
Ha a nyelvérzék nélküli tanuló nekifekszik, akkor pár óra szorgos gyakorlás után be tud magolni 20 szót is, de aki fizikailag képtelen 60m helyett csak 15m-t dobni, annak hónapokig kéne edzenie, hogy ugyanezt elérje. Testnevelés esetében _szerintem_ jelen pillanatban teljesen felesleges ez az osztályozósdi és a legfőbb szempont inkább az kéne legyen, hogy a gyerkek megszeressék magát a mozgást és a sportot!!
Persze lehet tovább is felesleges, igazságtalan ostoba teszteket végezni, de ne csodálkozzunk, ha a gyerek eleve elfordul a mozgás minden válfajától és megutálva az egészet, inkább kikuncsorogja a felmentést...
Mondom a fentebbieket úgy, hogy én speciel elégedett voltam a mindenkori tesitanárral, a gyermekeim szintúgy és aktívan sportolnak, de ugyanakkor van egy kis betekintésam az átlagos ált.iskolák testnevelési gyakorlatába...
Végül egészen halkan megjegyezném, hogy igenis sok esetben megkapja a jó jegyet az a gyerek más tantárgyakból, ha _önmagához képest_ ez valódi eredmény...
Peace!
Én úgy voltam gyerekkoromban kitűnő tanuló, hogy technikából és tornából mindig kegyelemből kaptam ötöst, hogy ne rontsák le a bizonyítványomat. :-( Kétbalkezes és kétballábas gyerekként gyűlöltem a tesit, sohasem tudtam cigánykerekezni, kézen állni, a szekrényugrástól halálfélelmem volt, viszont a tesitanár állandóan talajtornáztatott volna. :-( Szabályszerűen rettegtem a testnevelés óráktól, mert állandóan osztályzás volt, és hiába tettem meg minden tőlem telhetőt, csak kudarcélményeket szereztem.

A főiskolán szembesültem először azzal, hogy nincs osztályzás, ott féléveket kellett teljesíteni. 5 modulból lehetett választani, ha valaki az úszás modulban minden héten elment úszni, az már megkapta az aláírást. Vagy ha a félév eleji felmérője után az erősítő modulban magához képest jelentőset javított, akkor is. Itt szerettem meg a sportot, elkezdtem aerobic-ra is járni, és napi 10-15 percet futottam esténként.
Miért nem lehet valami hasonlót bevezetni a kisebb gyerekeknél?

Én is megszüntetném a napközbeni osztályzásos testnevelést, viszont minden gyereknek kötelezően választania kellene egy sportot (opcionálisan választhatna többet is), és annak az edzéseit látogatnia. Több értelmét látnám, mint ahogy én kínlódtam 12 éven keresztül, minden testnevelés órán.

Ovis gyerekeimet heti 3x viszem edzésre, 1 úszás és 2 judo edzésük van, imádják csinálni. De ha azt hallom majd, hogy a leendő iskolájukban nem megy a szekrényugrás, vagy nem tudnak a gyűrűn szaltózni, és ezért megalázza őket a testnevelő tanár, azonnal igazolást fogok írni nekik és felmentetem őket, az biztos. :-((
Azt mondjátok, minek futni, minek "bukfencezni"?

Én meg azt kérdem, minek gyököt vonni, vagy mi értelme van az ókori görög istenek nevét tudni?

Persze, az általános intelligencia részét képezik ezek az ismeretek. De a sport is az általános intelligencia része, ez pedig azzal jár, hogy futni, ugrani,dobni, "bukfencezni" kell...
@Holló Csete: Bakker, én soha semmire nem kaptam jobb jegyet!
Vagy csak nem tudtam róla:)))
@moszkvicssluszkulcs: Nyelvérzék? Ezt a szót nekünk nem tanították. Van, aki kevesebb, van, aki több tanulással jut el egy nyelvből egy adott szintre. Van, akinek ilyen módszer, van, akinek olyan módszer kell hozzá, de az iskolában elvárt legtöbb szint bárki számára elérhető.

Namost ha a "gyúrható" tesi képességeket figyelmen kívül is hagyjuk (tehát túlsúlyt, izomfejlettséget, stb.), mondjuk helyből távolugrásból nem ugyanaz az, amikor egy 14 éves, 190 centi magas és egy 14 éves, 163 centi magas ugrik. Nem lehetne ugyanaz a négyes távolsághatára, mégis ugyanaz. Jó fizikusként a tornatanár képébe röhögtem, és ugrottam helyből egy 2,5 centiset. Nekem elég volt.
Saját magamtól idézet:

"-Fitneszt is kipróbáltam, de hamar aranyerem lett és egyéb intim tünetek, hála égnek jó szakemberrel, aerobik órákat "

Valahogy törlődött, nem ezt akartam írni. Azt, hogy a fintesz órákat nem próbáltam ki, tekintettel a korábbi aerobik által okozott gondokra. Hála égnek találtam jó szakembert, aki ért is a mozgásfromákhoz, és nem ész nélkül oktat, buzdít másokat mozgásra. Aki segített rávezetni a hatékony, de izület és egyéb kímélő mozgásformákra (ami az én egyéniségem figyelembe veszi). Így ma már a mozgás nem mumus, nem szenvedés, hanem valójában örömforrás, az életem része.

Az iskolai órákon miért nem ez a cél?
Háááát,nem tudom...
Ez az a helyzet,amikor mindenkinek igaza van.
Tesióra: baromi jó is lehetne,ha valóban lenne +1 óra lezuhanyozni,nem izzadtan beülni a következő matekre.Zuhanykapacitás ugyebár..
Tanarak: tudomásul kell venni,hogy a tanárhierarchiában "aljanép"
Elkötelezettség: minden ellenkezők ellenére létezik,van olyan tanár,aki tudomásul veszi,hogy a napi "meló" az átmozgatás,ami valljuk be,nem igazán szakmai munka,ellenben van szeme ahhoz,hogy délutánra meghívja az igéreteseket.
Dresszúra: no ezt soha! Ez még azokat is arra sarkallja hogy "tornából felmentve" minősitést szerezzenek,akik egyébként szivesen mozognának.
Summarum:Navigare necesse est!
Mozogni kell! Nem kell mindenkiből élsporit faragni,egyszerüen meg kell tanitani a mozgáshoz való affinitás szeretetét.
@Benbe: Még mindig ott járunk, hogy osztályozni KELL, a teszteket felmérni KELL.Ez a munkánk, ez alapján "mérnek" minket.
Ha az okosok, ott a minisztériumban, akik szerintem még sosem láttak gyereket, másként döntenek, akkor változni fog.
@moszkvicssluszkulcs: Valóban, a testnevelő tanárok munkája korántsem működik gondmentesen. Rengeteg akadállyal kell szembenéznie annak, aki ezt a pályát választja. De sajnos rengeteg más területen is előfordul ez a probléma. Nincs mese, választani kell: vagy elhivatottan csinálja az ember, vagy sehogy. Szomorúan látom, hogy sokan tovább csinálják, de csak azért, mert - ahogy itt már megfogalmazták - "máshová nem kellenek".

Az osztályozástól való félelem nem tartozik a motiváció kategóriájába. Attól nem szereti meg a mozgást, nem fog egészséges életet élni. Sajnos ez egy ilyen hülye helyzet, hogy meg kell találni, mi érdekli a gyereket, és figyelembe kell venni az ő igényeit is, meg kell érteni az ő világát, különben csak alapot adunk a piti hatalomharcnak tanár és diák között. És abban nem a tanár szokott nyerni. Ugyanez a szülőkkel is.

Más tárgyakkal kár példálózni, kérlek, olvasd vissza (nincs messze), már volt ilyen példa, és volt rá cáfolat is.

Egyébként minden tiszteletem a tiéd, mert ilyen sokat foglalkozol a gyerekekkel, hajrá a továbbiakban is.
@Disznóvágási Feri: Kösz, igazad van, minden tantárgy más tészta.
Érdeklődés: 8.-os fiúkat tanítok, kérdezem, mit játszunk?
10 focizni akar, 2 kosarazni, 18 át/visszaöltözni.
És ez így megy jó ideje, csak a százalékok romlanak...
@moszkvicssluszkulcs: Szívemből szóltál(írtál). Persze olvashattad sokak véleményét, akik a büdös életben sem fogják átérezni ennek a szakmának a szépségét és a szeretetét, még ha , ahogy valaki fogalmazta a tanárok között is "alja nép" vagyunk. Szeretném az illetőnek a szemébe mondani, hogy a főiskolán ( az egyetemet azért nem írom, mert a TF-en csak a tesivel kapcsolatos képzések vannak )a testnevelés szakosok voltak mindig a legkreatívabbak, szervezőképességben, találékonyságban, helyzetfelismerő képességben messze a többiek előtt járnak. A munkahelyemen is bármilyen szervezési feladatot merül fel, rögtön a testnevelőre osztják "neked megy ez a legjobban" címmel. 13 éve vagyok testnevelő, van még pár jó évem, és amikor a sumák, lógós, anyukedvence kölykök seggnyalta igazolásait látom, akkor is szépnek érzem ezt a szakmát, mert ha csak 10-ből egy , akivel meg tudom értetni, hogy inkább mozogjon , sportoljon, mint lógás, már nyert ügyem van.
@érintett09:
Bocs' én irtam,hogy "aljanép"
Nem a saját véleményem,sőőőt!
Ha gyakorló tanár vagy,akkor a saját bőrödön érzed...
A frissen szabadult műkörmös büfé-ruhatár szakos "bölcsész" picsa is lenézően tekint rád.
Ez van....
@érintett09: Én 21 éve csinálom, mert szeretem, és soha nem akartam más lenni. Anyuka kedvence néha kiveri a biztosítékot, néha anyuka is, mert menni s. De a sport, a mozgás, a gyerekek sportsikerei feledtetik ezeket. Bár a feleségem néha furcsán néz rám, amikor azt mondom, hogy megyek a gyerekekkel a versenyre, mert nem érti, hogy ennyi pénzért mit küszködök...
@Öreg Sam: Sajnos van némi igazad, de amikor arra gondolok, hogy a nyelvszakos kolléganőm 6 tanulóval ül egy teremben, ahol relaxálni lehetne, én meg 35 serdülővel próbálom megéreztetni a mozgás nyújtotta örömet, hát bizony nem ugyanaz a feltétel. Szoktam is finoman jelezni, ha én ilyen körülmények között dolgozhatnék, évente legalább egy országos bajnokom lenne.
@moszkvicssluszkulcs: teljesen hasonló a felfogásunk, és üzenem a feleségednek, hogy több ilyen kolléga kellene, mert az ilyenek fogják visszaszerezni a szakma presztizsét
@érintett09: Örülök, hogy legalább ketten vagyunk.Megyek aludni, mert holnap is nap lesz és vár a sok mozgásra kiéhezett gyerek.)))
@moszkvicssluszkulcs: A munkámat szabályozó (gyakran egymásnak ellentmondó) papírokkal nálam is tele a fiók. Ha szó szerint végrehajtod őket, senki nem szólhat egy szót sem.

Beírod a felmérésbe, hogy 3 fekvőtámasz, 60 méter síkfutás 17 másodperc, Cooper-teszt "NEM NYERT". Leosztályozod őket. Aztán adsz órai munkára pár ezer ötöst. A matekosoknál ugyanez intézményesítve megy: a leadandó felméréseket eleve _tilos_ osztályozni. Nem is magasak a %-ok.

Egyébként pedig valódi mozgáskultúra-fejlesztés támogatására a legtöbb önkormányzat vevő, ezért pedig sokmindent hajlandóak megpapírozni.
@moszkvicssluszkulcs: Sajnos mostanában rendszeresen hallom más szaktanároktól is, hogy egyre motiválatlanabbak a gyerekek, ez nem csak a testnevelésre vonatkozik.

Sajnos valóban, ahogy a kövér gyerek gyakran kisebbségi komplexusokkal kűzd a testnevelés órákon, ugyanúgy a testnevelő tanár gyakran "kövér gyerek" a többi tanár között, állandóan azt érzi, hogy a kollegák lenézik. Nagyon nehéz lehet nem továbbadni ezt a gyerekeknek, minden tiszteletem azé, aki meg tudja csinálni.
@érintett09: Szerintem ha ez nem egy topic, hanem személyes találkozó lenne, a legtöbben teljesen egyetértenénk, csak hát az internet, meg az írásos kommunikáció nem mutatja meg, min van a hangsúly, no meg nehezebb definiálni a félreérthető mondatokat.

Nekem személyszerint mindig öröm, ha elhivatott tanárokkal/edzőkkel/oktatókkal találkozom, és igyekszem róluk példát venni. Ha a testneveléshez szükséges más résztvevők (állami hivatalnokok, szülők, iskolaigazgatók, stb.) és a gyenge presztízst megalapozó kollégák is így dolgoznának, az egész társadalom máshogy nézne ki. Kívánok mindnyájatoknak jó munkát és kitartást!
@Benbe: Csak én úgy vagyok szocializálva, hogy a rublikába az kerül, amit a gyerek tud, mert ez az igazság....ami néha fáj. Jó éjt!
@Benbe: Azt hiszem készségtárgyak osztályzása azért fölösleges, mert osztályozzák magukat a tárgyak. Minden gyerek észreveszi ha nem tudott a kötélen felmászni, ha a futásban mindenki megelőzte, és lehet, hogy önmagában elég rosszul érzi magát emiatt. Az osztályzásnak ha valami funkciója lenne pont ennek az ellensúlyozása. Nem tudom a mai szabályok között meg lehet-e oldani, hogy a tanár dönthessen, hogy a kötélmászást csak annak osztályozom le, aki fölmászott, aki nem, annak keresek valami mást, amiben jó, és abban osztályozom le. Motiválni ezzel lehet.
Szaktanárnak nehéz lehet, pláne középiskolában, mert hozott anyaggal dolgoznak, a gyerek hozzáállása nagyrészt alsó tagozatban kialakul, a felső tagozatos tesnv-tanárok még tudnak rajta rontani.
Eszembe jutott, hátra félreérthető, korábbi bejegyzésemben írtam nem preferálom az areobikot (nekem ártott), nyilván más szereti és használ is neki. A lényeg olyan mozgás kell, ami a habitust, egyéniséget, testalkatot fiygelembe veszi.

Örömmel olvastam fentebb egy hozzászólásban, hogy főiskolán van ahol modul rendszerű a tesi képzés, ezt népszerűsíteni kéne több helyen.

Szerintem zsámolyugrás, futás, szekrény, gerenda és társainak már rég ki kellett volna kopni a kötelező testnevelésből, max. választható opció legyen, biztos van akinek ez a szíve vágya, azt se érje hátrány.
Ha valami felmérés kell mégis iskolákban, akkor jó ötlet lenne, ha mindenütt a legelső órán felmérnék a gyerekek teljesítményét, hiszen mindnekit saját magához képest lehet értékelni testnevelésből-szerintem. Az a felmérés pedig 100 százalék, hiszen ha valaki egy perc alatt csak "kis" teljesítményre képes valamiből számára az az alkatához, akkori fizikumához a maximum, és ez nem hasonlítható össze egy vers megtanulással. Ma nem megy, egy hét múlva verset tudni fogja ha akarja, de nem fog magasabbra ugrani...stb.

Régen rossz, ha olyan az osztályozás rendszere, hogy jelest nem is kaphat valaki...

Ha pedig súlytöbblete van valakinek, nem megalázni kell a gyereket órán (sajnos hallottam ismrőstől ilyet), hanem a tetsnevelő feladata szerintem pont az lenne, hogy segítse a mozgásban, pont az ilyen gyermekekre kellene fokozottabban figyelni, megtalálni a számára örömet okozó mozgásformát, ami végzése később a kilók csökkenésével, egészségesebb életfomra kialakításával járhat. De ezek csak az én véleményem tükrözik.

Tisztelet akivételt képző testneveő oktatóknak!
Nyilván egy olyan tesioktató, aki hivatásának tekinti a szakmáját, annak fontos diákjainak egészsége, a mozgás szeretet kialakítása, figyelembe vesszi, van aki csapatjátékot, labdajátékot szeret, más írtózik ezektől, van aki izmosabb, más törékeny, más feladatok valók nekik. Remélhetőleg az oktató rendszeresen részt vesz valamiféle továbbképzéseken, vagy figyeli magától az újdonságokat (ez más szakmáknál is alap), tisztában van a legújabb irányzatokkal, tudja mik a már elavultnak számító, inkább ártalmas, mintsem hasznos gyakorlatok...stb. Nagyon remélem, az én gyermekem ilyen testnevő tanár kezei közé kerül (még nem iskolá).
@Fahéj Panka: Az biztos, hogy az óvodában nem láttam olyan gyereket, akit kötelezni kéne arra, hogy futkározzon az óvoda udvarán, 3-4 órán keresztül kifogyhatatlan az energiájuk.

Aztán bekerülnek az iskolába ahol a mozgás általában tiltott, 45 percig kell mozdulatlanul ülni, a testnevelés órákon pedig a kötelezőség veszi el a dolog élvezeti értékét.

Tehát a mozgásvágy megvan még elsős korban, csak meg kéne tartani. Az alsó tagozatban több mozgásra lenne szükség és szervesebben integrálni az órákba.
Biológia órán egy levél szerkezetét meg lehet nézni a fára fölmászva is. De tudok olyan tanító nénit, akinél 30 percig mondjuk matekoznak, majd 15 percet tornáznak. Különösen alsóban több mozgás kéne és nem egy spec. órába beszorítva, hanem minél inkább integrálva az egyéb órákba.
Azt nem értem én, hogy miközben szeretjük magunkat sportnemzetnek nevezni (egyébként nem vagyunk azok) a többség útálja a mozgást, és ezért a tanárját okolja. Ne mondjátok nekem, hogy azért mert valakinek rossz testnevelője volt általánosban azért nem képes kiszállni a kocsiból és biciklizni!
A másik, már írtam: az én matekórai megalázásaim, amikor a táblánál állva nevet rajtam mindenki mikor fogjuk terítékre venni?
Szóval, kicsit keményen fogalmazva, a mozgáskultúrálatlanságunkért, tohonyaságunkért, lustaságunkért mi vagyunk felelősek, szerintem tudjuk is ezt, csak egyszerűbb másokra kenni az egészet...
Ja, és a sportolók mind bunkó izomagyúak, nyilván a testnevelők is azok...
@fogyókúra: "A főiskolán szembesültem először azzal, hogy nincs osztályzás, ott féléveket kellett teljesíteni. 5 modulból lehetett választani, ha valaki az úszás modulban minden héten elment úszni, az már megkapta az aláírást."

Nekem mázlim volt, mert már a gimnázium is ilyen volt (inkább kényszerből, nem volt tornaterem), válaszható testnevelés, járhattam úszni, suli fizette a belépőt. Így már 15 éves koromtól meg tudtam szeretni a mozgást. Felső tagozatban fel voltam mentve (gyógytornára jártam), így nem voltam ott, amikor a fejenállást meg a cigánykereket tanulták - ennek köszönhetően nem kapcsolódott hozzájuk semmi rossz emlék. Nekem 24 évesen jutott eszembe, milyen jó lenne megtanulni fejenállni. Meg is tanultam. Cigánykerék is tervbe van véve.

Ha egy gyerek nem ezt hallaná:

"Ma a fejenállást tanuljuk, aki nem tudja az óra végére, 1-est kap"

hanem esetleg azt:

"Gyerekek, aki szeretne fejenállni és cigánykerekezni tanulni, az menjen Pista bácsihoz, aki viszont spárgázni szeretne, az menjen Józsi bácsihoz, aki szeretne táncolni tanulni, az menjen Éva nénihez."

És akkor mindegy, hogy az 5/a-ba vagy 5/b-be jár valaki, nem az osztálya szerint jár "testnevelni", hanem ő dönti el, hogy 3 párhuzamos óra közül melyiket látogatja.

Ne mondják nekem, hogy ez pénzkérdés. És egy lépést tettünk afelé, hogy ne csak kötelező nyűgnek érezze.
@érintett09: Az iskolai tesinek nem bajnokokat kéne kinevelni, hanem mozgást szerető embertömeget. Engem pont ez zavart a legjobban a tesiórákon. Ahelyett, hogy fejlesztették volna azt, amire valóban szükség volna, a testet nevelték volna, bajnokokat kerestek különböző sportágakra.
@Májking: "Azt nem értem én, hogy miközben szeretjük magunkat sportnemzetnek nevezni (egyébként nem vagyunk azok) a többség útálja a mozgást, és ezért a tanárját okolja. Ne mondjátok nekem, hogy azért mert valakinek rossz testnevelője volt általánosban azért nem képes kiszállni a kocsiból és biciklizni!"

A biciklit ne keverjük ide, az off-topik, az a mozgásvágy mellett még múlik sok mindenen, az illető hol lakik, mit dolgozik...

Egyébként pedig a tanárok lenézése lenne azt mondani, hogy semmi közük ahhoz, a gyerek felnőttként hogyan áll egy területhez.

Ki nem találkozik olyan emberrel, aki rajongva mesél egykori irodalomtanáráról aki miatt rákapott az olvasásra?

És ki nem találkozik olyan emberrel, akinek a mozgástól az iskolában vették el a kedvét.

Erről nem a tanárok tehetnek kizárólag, sok a rossz szokás. De mi most azért vagyunk itt, hogy mitől lehetne jobb a következő generációnak, ezért nem haszontalan ez a beszélgetés.
Ha rögtön elutasítod, hogy az oktatás ebben felelős lehet, akkor egyben azt is megakadályozod, hogy bármikor is javuljon.
@rivendell: Öcsém gimnazistaként el akart menni evezni, de azt mondták neki, vagy jön heti 5 nap edzésre, vagy ne jöjjön!
Olyat nem lehetett, hogy csak 2x, vagy 3x. Ezért abbamaradt a dolog.
@Májking: "A másik, már írtam: az én matekórai megalázásaim, amikor a táblánál állva nevet rajtam mindenki mikor fogjuk terítékre venni?"

Itt off-topic, de matekból táblánál feleltetni tényleg emberkínzás. Én jó voltam matekból nekem az volt kínzás végignézni, ahogy szenvednek a táblánál.
Általában nem kéne megalázni senkit, ez egy rossz hagyomány, amikor az oktatás még alattvaló-képzés volt, a hatalom minél könnyebben irányítható alattvalókat akart, azt lehet ilyen módon elérni.
Amit most leírunk testvelésről, az nagyrészt vonatkozik minden más tantárgyra is.
Amit most írni fogok nagy betűkkel, azért teszem, hogy jól látható legyen: :)
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AZ ÉRTÉKES HOZZÁSZÓLÁST! SAJNÁLOM, HOGY NEM TUDTAM MINDRE SZEMÉLYESEN VÁLASZOLNI, DE NAGYON SOK VOLT. SZERINTEM EZÉRT JÓ DOLOG BLOGOT CSINÁLNI.

Bátran folytatódjon a diskurzus ezen a felületen, szerintem értékes dolgokkal gazdagodhattunk pro és kontra.

Jó éjszakát mindenkinek!
@nedudáljparaszt:

milyen érdekes, általános alsóban a matek tanárunk volt nekünk is a tesi tanárunk is egyben. Amikor már nagyon fészkelődtünk matekon, közbeiktatott kis tornát. Imádtuk! :D

Aztán felsőben, de főleg középiskolában nagyon megutáltatták a tesi órákat. De nem a mozgás szeretetét! Hiszen manaspág egy mozgás centerben számos lehetőség van.

Úgy vélem, -lehet tévesen-, hogy sokszor OKJ sportedzők, fitness instruktorok, ..stb. képzettebbek (mozgásformák gazdagsága, újdonságok, izület, gerinckímélés, de mégis alakformálás és élvezetes óravezetés tekintetében), mint a diplomás tesi oktatók. Ők is képzettek, képzettebbek, csak másként...

Középiskolában alig volt aki szerette nálunk a torna órákat, viszont a többség manapság rendszeresen mozog (ismétlem korábbi hsz-ben magam, mai 30 évesekről van szó). Jómagam korábbi hsz-ben írtam, jógát, pilatest, bodyartot szeretem manapság (nem vagyok meggyőződve, hogy számos tesi oktató ezeket képes lenne oktatni).
Van olyan egykori osztálytársam, aki tai chi-zik, van aki aikido-ra jár, van aki heti néhány alkalommal a kollégiával focizni, van aki fallabdázni jár, van aki rendszeresen fut, többen bringáznak, van aki úszik, más táncol, van aki PortDeBras-órákra esküszik, van aki lovagol. Többen rendszeresen eljárnak nordic-walking-olni, vannak nagy túrázók (nemrégi osztálytalálkozó végett elég friss infóim vannak e tekintetben).
Fentiek: felsorolva számos mozgásforma, olyan emberek végzik, akik anno igyekeztek kibújni a középiskolai tesi órák alól :D

Ezeket csak azért írom, ha testnevelés oktatók mondják, nem mozog az ifjúság, ellógnak, annak talán van valami oka is. Változott a világ, iskolán kívül a mozgásra a lehetőségek végetelen kínálata, szinte mindenki talál magának megfelelőt. Én ezek után nem csodálkozom, hogy sokakat nem motivál a szekrényugrás és társai.

Szerintem számos mozgásforma iskolai megvalósítása különösebb beruházást sem igényelne, hiszen mozgás centerekben is csupán egy teremben tartják. A szemléletet kellene változtatni, nem évtizedekkel ezelőtti dolgokat próbálni lenyomni erőszakkal az ifjúság torkán.

Persze, nyilván presztízs egy tesi oktatónak ha van egy maréknyi, csoportnyi gyerek, akikkel versenyig jut iskolai órák végett (akár torna, akár kézilabda...stb.).
De ilyenkor óhatatlanul felmerül bennem, ugyanez az oktató mit nyújt a többi gyereknek?
Szerintem testnevelőnek feladata észrevenni a tehetségeket, őket felkarolni, avagy profi edzőkhöz irányítani, de a mérleg másik felében az is feladat, hogy a többiekkel IS megszeretesse a mozgást, hogy ne elblicceljék, hanem várják az órákat.
Ez nem könnyű feladat, ez állandóan megújúló ismereteket is követel. De ha ez lenne a hivatalos szempont, akkor szerintem sokan másképp állnának az órákhoz, más lenne a tanárok megítélése is.

Elnézést kérek, ha elragadtattam magam, nem szeretném megbántani a testnevelő oktatókat, sem azokat, akik teljesen másképp gondolkodnak hozzám képest, - ill. akinek nem inge, ne vegye magára :)
@nedudáljparaszt:

Lehet, hogy félreérthető voltam.

De aki 30-40 évesen azt mondja, hogy vele általánosban egy életre megútáltatták a "mozgást"... ezt nem akarom minősíteni inkább...
"Úgy vélem, -lehet tévesen-, hogy sokszor OKJ sportedzők, fitness instruktorok, ..stb. képzettebbek (mozgásformák gazdagsága, újdonságok, izület, gerinckímélés, de mégis alakformálás és élvezetes óravezetés tekintetében), mint a diplomás tesi oktatók."

Ezzel a mondattal vigyáznék, mert rosszul eshet egy testnevelő tanárnak aki becsülettel kijárta az egyetemet és nem tehet arról, hogy ott részben korszerűtlen ismereteket adtak át neki.
@Májking: Szerintem túl hamar mondtál itéletet, és szerintem legtöbben jószándékkal kritizáljuk a rendszert és a saját példánkat azért hozzuk, hogy a gyerekeinknek már jobb legyen.
Hisz mi mástól változna a rendszer, mintha tanul a hibáiból?

Nem szabad továbbá lebecsülni, hogy sok ember valóban gátlásokkal kűzd és ez akadályozza meg abban, hogy mozogjon.
@nedudáljparaszt:
igen, igazad van, bár, igyekeztem diplomatikusan fogalmazni, szerepel az is a mondatban, hogy ők is képzettek, képzettebbek, csak másként. Arról valóban nem tehetnek tesi tanárok, ha az új irányzatokat nem tanítják meg nekik, de miért nem tanítják nekik?
Nyilván nem várható el az sem, hogy egy tanár minden létező mozgásformát meg tudjon csinálni, de elméleti szinten, hogy nyomon kövesse a dolgokat, az igen, és ezek alapján színt vigyen az órákba, ötleteket merítsen, avagy szimplán tudja mi fán terem.
Valamint, ha diák nem akar kötelet mászni és gerendázni, akkor fogadják el a testnevelők, ha az a gyerek, heti kétszer egyéb sportra jár, ha már iskola nem tudja biztosítani a választott mozgásformát.
Ha manapság valaki testnevelő, vagy sportoktató, akkor szerényen megjegyzem, szerintem elvárható lenne, hogy az aktualitásokat elméletben legalább ismerje, már amennyiben hivatásnak tekinti szakmáját. Hiszen ez mindenütt így van.Ha nem tekinti hivatásnak a szakmáját, akkor sok elvárása nem lehet az oktatónak a diákok felé sem...(én könyvelő vagyok, nekem is folyamatosan tovább kell képeznem magam, szerintem ez egy oktatótól is elvárható).

Most ezenel elköszönök mindenkitől, jó éjszakát, köszönöm a laikus véleménynyílvánítási lehetőséget az blog írónak!
Azt hiszem nagyon fontos, hogy a gyerekek mozogjanak és a közismereti órákon is jobban szerepelnek, ha rendesen kimozogják magukat. A testnevelő tanár is több megbecsülést érdemelne, mint ahogy az ügyetlenebb, rosszabbul mozgó gyerek is igényelni, hogy azért embernek tekintsék.
A tánc órarendi oktatása mindenképpen jó lenne, a zenei érzéket fejleszti és magatartászavarok ellen is nagyon jó tud lenni. Jó lenne a lovaglást szélesebb körben elérhetővé tenni, bár ez sajnos már erőteljesen pénzkérdés.

Picit sajnálom, hogy a testnevelő tanárok már kiszálltak ebből a vitából, ha hozzászólásaimban csak növeltem bennük a frusztrációt, nem volt szándékom.

Jóéjszakát!
Bár megutáltatták a mozgást, azért voltak olyan mozgásformák is, amiket ennek ellenére szerettem. De azok nem órán, vagy csak nagyon ritkán, így a tesiórához valahogy csak a "nemszeretem" mozgásformák kötődtek, és nagyrészt azokból osztályoztak. Alsóban pl minden szünetben "gumiztunk", az pl csupa ugrálás. Ugrókötelezni is szerettem, az egyáltalán nem volt általánosban tesin, csak gimiben tanultuk. Röplabda sem volt általánosban, pingpong sem. Kenuzni is a matektanár vitte el gimiben az osztályt párszor délután, nem a tesitanár, pedig volt az iskolának saját csónakháza is.
Egyetemen már nem volt tesi, de egyik évben pl kísérleteztek egy olyan programmal, hogy egy csomó féle tánckurzus indult, amikre ingyen lehetett járni egy félévig. Nem tudom, megvan-e még, Táncoló Egyetemnek hívták.
A táncra elképesztő szükség lenne, nem lenne ennyi magatartás-zavaros gyerek.
Mintha régebben többet tudtak volna a mozgás léleknemesítő hatásáról. Ma testnevelésnek hívják, ronda szó, mintha csak a testet kéne nevelni, a mozgás csupán a megfelelő izomcsoportok edzésére korlátozódik és nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy kinek milyen fajta mozgás az ami a személyiségét is neveli.
A táncnak minden iskola órarendjében benne kéne lenni, a zeneoktatás tánc nélkül nem teljes. A harcművészeteknek ott kéne lenni, de említhetném a gördeszkázást is amit épp most akarnak betiltani Győr közterületein. Pedig az is mozgás, egyensúlyérzék kell hozzá.
sok érdekes hozzászólást olvastam...nem volt időm mind a 128 kommentet, de amit sikerült, abban sajnos több a negatív jellegű...ez szomorú!

kicsit úgy érzem divat lett a testnevelés ellen lenni...jele ennek az is, hogy országunkban a rendszeresen sportoló, mozgó emberek aránya EU-ban a rangsor végén van...szóval
szerintem itt a gondolkodásmóddal van a legnagyobb baj!!!

Én egy TF-es hallgató vagyok, 24évesen első éves, sokadikra sikerült a felvételim(közben 1 év földrajz Debrecenben is volt), de elkötelezett és kitartó voltam, mert mindenképpen tesitanár akartam lenni...korábban nem voltam kitartó, szorgalmas, de a sok-sok éves edzés, készülés megtanított ezekre...a tesitanárnak,( aki edzett) köszönhetem hogy ezt meg tudtam csinálni...mert maximalista, következetes, alapos volt minden tekintetben!

a hozzászólásokra reagálva, összefoglalóan:
szadista, állat a tesitanár...ezt könnyen rá lehet mondani egy tesitanárra, mert fizikailag megerőltető amit követel, akár fájdalmas, megterheli a szervezetet, egész testünket...de kérdem én, egy töritanár nem szadista azzal, hogy másnapra felad 10tételt megtanulni a gyereknek? vagy a némettanár a másnapra feladott 100 szóval?

a gyerekek nincsenek hozzászokva a megerőltető fizikai munkához, a tesi órán szem előtt van minden gyerek,nincs lehetőségük kibújni a munka alól, max. felmentéssel,(szemben a tantermi órákkal, ahol a gyerekek könnyen megbújhatnak, meghúzódhatnak a másik háta mögött)

ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek túlzott elvárással rendelkező tesitanárok...de tudni kell, hogy az ilyen tanárok véleményem szerint még a szocialista időkben szocializálódtak...és ez nem mindegy

a TF testnevelő oktatásával nincs baj, nagyon is jól működnek itt a dolgok...azaz működnének, ha az oktatási minisztériumban nem találnák ki azt a sok idióta marhaságot, amit itt kötelezően el kell végezni...legnagyobb példa erre a Bsc. képzés

a szülők szerepe ebben a témában nagyon nagy...igenis rajtuk is múlik, hogy milyen kedvel, hozzáállással jönnek a gyerekek tesiórára...pl. az én családomban mindig fontos szerepe volt sportolásnak, küzdöttünk, versengtünk egymással, mindenből versenyt csináltunk...én általában nem voltam a legügyesebb, mégis belőlem lett a tesitanár jelölt...sosem éreztették velem, hogy gyengébb vagy, ügyetlenebb vagyok stb. és nem mondták azt sem, hogy nem baj, nem fontos csinálnod, ha nem megy...RÁ KELL VENNI A GYEREKEINKET A SPORTOLÁSRA!!!
az iskolai kereteken kívül is

aztán szerintem a testnevelés órákra nem elég a 45perces időkeret...felsőbb évfolyamban simán lehet ez 60 perc, szerintem ennyi idő alatt lehetne érdemi munkát végezni

utolsó részben pedig hogy van-e szükség tornára, gerendán bukfencezésre stb. stb.
a tornát én mindig úgy hívom, hogy egy "melós sport"...sokat kell edzeni, az edzések néha fájdalommal, izomfáradtsággal jár, ráadásul a bőrt(horzsolás, égés, felszakadás stb.), a kar izületeit is jól igénybe veszi...ezt senki sem szereti, ez világos, de emiatt ne mondjuk már azt, hogy minek ide torna! igeni kell, mert megtanít olyan emberi tulajdonságokra, kondicionális é koordináció képességekre, amelyek a elengedhetetlenek az emberi személyiség fejlődésében

könnyen lehet panaszkodni, ellenállni, ha valami nem megy, ha valamiben nem vagyunk sikeresek...ez benn van, én is voltam így dolgokkal...de elszánás, alázat kell, erre tanítsuk a gyerekeket!!!

NA MEG A SPORT SZERETETÉRE
@matzio:
Nem vagyok veled,de ellened sem!
Meggyőződésem,hogy az iskolai tesinek csak az átmozgatás a szerepe,élsportolókat a jó szemű tesitanár délutánra hív be különmelóra.
A legnagyobb baj a szülőkkel van,akik felmentést kérnek a görnyedt hátú gyereknek,mert okos ugyan,a számitógép előtt éli az életét,és meghal 45 évesen infarktusban...
Továbbra is vallom,hogy az infrastruktúrával (qrva szép magyar szó) van a baj.
Ha egy tesiótra lenne 45 perc,meg utána is lenne ugyanennyi letusolni,átöltözni,máris nagyot lépnénk előre. (kicsit)
@Májking: Nagyon sajnálom a tesitanárokat a "meg kell adni az ötöst" rendszer miatt, még akkor is, ha ennek diákként általánosban többször voltam haszonélvezője - meg persze történt olyan is, hogy a tiszta kitűnő bizonyítványomban volt egy darab testnevelés négyes, így ment tovább nyocadik félévkor a gimibe, és ez inkább az akkori tesitanáromról állított ki bizonyítványt, nem rólam.

A matek meg a tesi közt az a különbség, hogy ha a matekkal leülsz, akkor azt meg lehet tanulni. Addig magyaráztatom, addig gyakorolok, addig csinálom a példákat, amíg fel nem fogom.
De tök mindegy, mennyit gyakorolok, tesiből nem fogom tudni a szintet teljesíteni. Azért tudom ezt ilyen biztosan, mert megpróbáltam; én az a típus voltam, akinek tényleg fontos volt a tiszta ötös bizonyítvány. Matekkal megy, kislabdadobással nem megy. Felső nyitást osztályoztak egyszer, amikor röplabdázni tanultunk, véraláfutásosra gyakoroltam addigra a kezemet, egyszerűen nem mentek el a megütött labdáim a hálóig (félpályáig) se. Nem volt hozzá elég erős a kezem, kész. 10 nyitásból egy se ment át, elégtelen. Gondolom, nagyon meglepő, hogy érettségi óta nem volt a kezemben röplabda. Tudom, az lenne a dolog lényege, hogy megtanuljuk, én is elhiszem, hogy ez valahogyan az általános műveltség része lenne, hogy sportokat ismerjünk, hogy egy strandon formálódó kocapartiba be tudjunk szállni. Csak amikor egy hétig nem tudtam zongorázni meg tollat fogni a tesiórás röplabdázás miatt kékre duzzadt ujjaimmal, akkor valahogy nem éreztem, hogy ez hogyan lesz nekem jó. És amikor párhetente összeszedtem egy-egy ilyen tesiórás sérülést, ami aztán akadályozott abban, hogy a normális iskolai életemet éljem, a hangszeremen játsszak, a balettcipőmbe beleférjen a lábfejem, akkor ez gáz volt nagyon.
És szerintem tényleg sokan vannak, akik egy életre megutálják "a mozgást", mert máshol nincsenek sikerélményeik, mint ahogy nekem voltak baletton, a tesiórán viszont olyan kudarcok érik őket, hogy utána kedvük se lesz próbálkozni. Én hamarabb kezdtem a balettot, mint ahogyan az első iskolai fekete pontot megkaptam amiért utolsó lettem a futásban. Fordított sorrenddel lehet hogy én se jártatnám most a számat a mozgás szeretetéről.
(A Velveten is megy a téma, egyébként, és onnan kerültem el erre a linkre:
www.gyermekevek.hu/cikk/a_jo_tornaorak_egy_eleten_at_hatnak_%E2%80%93_a_rosszak_is/index.php
Itt is olyasvalaki szólal meg, akinek a korai kudarcai voltak a meghatározóak, és utána már ki se próbált mást, amiben pedig esetleg jó lehetett volna.)
@matzio: "az edzések néha fájdalommal, izomfáradtsággal jár, ráadásul a bőrt(horzsolás, égés, felszakadás stb.), a kar izületeit is jól igénybe veszi...ezt senki sem szereti, ez világos, de emiatt ne mondjuk már azt, hogy minek ide torna!"
Hát pedig de, én mondom.
Aki magának választotta, az el fogja viselni a vele járó szenvedést és sérüléseket. Ha viszont nincs más választásom, mint a fizikai fájdalom és a sérülés, akkor az kb. egy kategória a bántalmazással.

Azt nem értem, hogy miért kell ennek rossznak lennie, miért abból indul ki egy most elsőéves leendő tesitanár, hogy hát igen, ez néha rossz, de el kell viselni. Van egy két és fél éves fiam, ugrál, szaladgál, futóbiciklizik, labdázik, jógalabdán hintázik, fára mászni tanul és megkergül ha nem mozoghatja ki magát minden nap - megkergül, mint minden normális két és fél éves gyerek, ha nem mozoghat. Ki találta ki ezt a hülyeséget, hogy SZOCIALIZÁLNI kell a mozgás szeretetére?
Ahogy én látom, minden ember szeret mozogni, amíg oda nem áll mellé egy hülye, és el nem kezdi összehasonlítani a teljesítményét olyan számokkal amik egy füzetbe le vannak írva.

Aki élsportoló akar lenni, az valóban szenvedjen meg érte, egy bizonyos szint fölé tényleg nem lehet szenvedés nélkül eljutni. De nem tudom, mit szólnál hozzá, ha _kötelező jelleggel_ kapnál tőlem egy spicc-cipőt a lábadra, és heti háromszor negyvenöt percben fejleszteném vele a koordinációs képességedet meg a személyiségedet. Marhaság.

(Elnézést a szenvedélyes hangért, nem "neked" személyesen, hanem a hozzászólásod mögötti filozófiának van címezve a kirohanás. De tény, hogy a személyes érintettségem miatt képtelen vagyok ehhez higgadtan hozzáállni.)
Feleig birtam olvasni a kommenteket, tovabb nem lehet, ha az ember szakmailag erintett, es kicsit tobb oldalrol latja a temat.

Hogy miert kell osztalyozni, azt itt mar elmondtak sokan, keziccsokolom, en uuuuyg szenvedtem, mint a hetet kolykedzo kutya idonket, hogy kemiabol a negyest osszehozzam, de az semmi ahhoz kepest, amit a haverom, a Vizes szenvedett, hogy a matekkettest osszekalapalja, oszt megse mondtak a gimi negy eve alatt, hogy nincs keszsege szegeny Vizesnek a tangesn-kotangensekhez, adjunk mar otost az igyekezeteert, ertekeljuk, hogy vert hugyozik azert a kettes szintert.

Miert kell felhuzni a tesijegyet -vagy barmilyen jegyet- egy kituno bizonyivanyert?
Hany kituno kepessegu embert ismertek a FELNOTT eletben, aki ugyanolyan kitunoen vezet autot mint amilyen kitunoen jatszik a harom gyerekevel es amilyen kitunoen irja meg a hataridos cikket es amilyen kitunoen foz negyfogasos vacsorat, ha vendegek jonnek? es amikor ilyen kitunobbnel is kitunobb emberrel talalkoztok, nem irrital benneteket, es nem erzitek, hogy valami kurvara hamis?
hat, a felgorbitett otos tesibol, na az is ugyanilyen hamis.
ellenben remekul elhiteti a gyerekkel, hogy o tenyleg kituno, ez remek taptalaja annak, hogy vagy egy elszallt feju faszkalap legyen belole, vagy egy gyomorgorcsosdepresszios kudarckupac, amikor szepen kezdi majd felfedezni, hogy az o kitunosegere szepen rajatszottak a felnottek, es tulkepp o teljesen kozepszeru.
de hajra, hazudjunk a gyereknek, mint tudjuk, sose jon be, probalkozni viszont szabad tovabbra is.
A jatekos tanulas jo. Barmirol leyen szo, olvasas, nyelv, szamolas, minnel kisebb a gyerek, annal fontosabb a jatek elem a tanulasban.

Aztan fokozatosan, mivel ugye szeretnenk, ha egy nap magukrol gondoskodni kepes onallo felnottek lennenek, egyre nagyobb 'terheket" rakunk rajuk, egyre tobbet varunk el toluk, es egyre magasabbra probaljuk oket huzni. Esszel es szoval, persze, de megsem ragadunk le a my bony is over the ocean dalocskanal masodik osztalytol kezdve egeszen hetedikig, mert jajjcsaknehogy megutalja az angolt a lelkem.

Raadasul, mig angolt tanulni -vagy pitagorasz tetelt, vagy anatomiat-elkezdhetunk negyven evesen is, addig a testunk soha vissza nem tero szakaszokon megy keresztul 6-18 eves, azaz iskolas korunkig.
Van, ami ha ekkor kimarad, akkor lemarad, es teljesen sosem potolhato.
Lehet, hogy ebbol am sosem lesz problema, lehet, hogy minimalis lesz, lehet, hogy komoly szopoagra kerulunk miatta. Hogy melyikunk gyerekenel melyik verzio jon be, azt ugye egyikunk se tudja elore, de termeszetesen a szulonek lottozni is van joga. A gyereke egeszsegevel is. Szabad asztmas, kettes diabeteszes, lordozisos, magasvernyomasos felnottet nevelni a gyerekbol, vagy legalabbis elinditani azon az uton. Mindenki nyugodjon meg, nem fogjak torvenyileg felelossegre vonni, a BTK ezzel nem foglalkozik.
Hogy a regi tesiorak ugy, ahogy voltak, mar nem mukodnek, az nem csoda, hiszen akkor sem mukodtek.
Hogy mindent nem szabad kidobni a furdovizzel, ezt jo lenne most felfogni, mielott megtapasztaljuk, hogy a lo tuloldala is kurva kenyelmetlen, es valahogy a hatan kene mar ulni annak a szerencsetlen negylabu dognek.

Futni tudni KELL. Gyakorlati haszna van. Hogy a tudokapacitas es a keringes javitas funkciorol most ne is beszeljek-lenne mit hiszen amig a szived dobog, addig elsz, tehat a kardio egeszseg az alapja az egesznek, ha az nincs, akkor reszelheted a kipuposodo bicepszed-csak a gyakorlati hasznarol: az megvan, hogy szegyen a futas, de hasznos? ja, hogy ezt tulkepp lefordithatjuk ugy is, hogy a futas eletet menthet?
Kedves holgyek vajon tudjak-e, hogy ha szexualis tamadas eri oket, akkor a legeslegjobb eselyuk a tulelesre, ha megprobalnak (ha meg van lehetoseg) elfutni? tudjak-e, hogy statisztikailag jobbak a lehetosegeik, mintha megprobalnak visszavagni, harcolni, vagy vegsosoron ugy tenni, mintha?

Az ugras. Az egyensulyelemek. A hirtelen helyzetvaltoztatas. A repulo labda elkapasa. Az energiamennyiseg optimalis beosztasa, adott ido alatt adott tavot.

Mind-mind csupa olyan dolog, ami szorosan kapcsolatban van a mindennapi eletunkkel. Az izomkondicionalas. Hogy 80 evesen majd ne kelljen segitseget kerned, ha fel kell allnod a klotyorol. Hogy birjak az izmaid. hogy ne legy soha kiszolgaltatott.

Hogy tartson a gerinced. szo szerint is, meg atvitt ertelemben is.

Hogy ezert neha kuzdeni kell, es ideig-oraig ez kellemetlen?
nemet szavakat magolni is kellemetlen.
masfel mazsas szotart forgatni is kellemetlen
megharapni a nyelved, mikozben megprobalod kimondani, hogy statrundfart, az is kellemetlen.

folyekonyan beszelni hajderral, prajszlessz :)
@cozumel: Szerintem egy komoly, alaposan agymosott tesitanár vagy.

Írsz szívről, tüdőről, mozgásról, erőről, gerincről. Meg futásról.

Meg kellemetlenségről.

Nos, szerintem nincs kellemetlenebb, mint harminc vagy mínusz tíz fokban futkorászni a Róbert Károly körúton.

Ellenben hihetetlen módon élvezem, ha kellemes, hűvös vízben leúszhatok három kilométert, ha fejleszthetem az ügyességem és az egyensúlyérzékem szamurájkardozással, vagy, ha kifuthatom a tüdőmet egy nagyobb csatajátékban, vagy leszakíthatom a karomat a Dunán evezve.

Megint nem érzem, hogy velem lett volna az elmúlt évtizedekben a baj. Semmilyen sportot nem én hagytam abba, mindig engem küldtek el (Miért csak heti kétszer jársz edzésre????). És akkor az iskolai testnevelés nulla pozitív tapasztalata alapján még próbáljak bizalmat szavazni más sportoknak, más edzőknek? Ki van csukva.

A nyelvtudáshoz pedig nem kell magolni. Soha egyetlen angol, francia, orosz vagy latin szót nem magoltam, mégis elég tűrhetően bírom mindegyik nyelvet. Remek motiváció, ha a Garfield-magazin csak latinul jár a könyvtárba. Ezt nem fogták még föl a tornások.
@cozumel: Cozu, pedig jó lett volna tovább olvasni a kommenteket :-)
Sok mindenben egyet szoktunk érteni, ebben a kérdésben most nem. (Nem tudtam, hogy "szakmailag érintett" vagy; ez mit jelent?)
Felicitasz

szemelyi edzo vagyok (nem tesitanar) es aerob edzo.
Annyit viszont tudok, hogy bizony a gyerekek-es a felnottek-tobbsege nem szereti, ha a komfort zonajan kivul lokdosik.
Marpedig fejlodni-barmiben-csak igy lehet.

Benbe

komoly szovegertelmezesi gondok, latom, nem baj, az orszag nagy szazalekanal jelentkezo problema (ez is, mint az elhizas, eltunyulas).

Valahol esetleg olyat sugalltam-mert kurvaszentseg, hogy nem irtam-hogy a RK koruton kell futni? -10 fokban?

En LATOM, hogy a jelenlegi rendszer nem jo.
Csak azt is latom, hogy itt Kanadaban aztan mindenfele rendszert kiprobaltunk mar, tornaterem is van, jo felszereles is, jatekos is, nincs szekrenyugras meg kotelmaszas es hasonlo gyulolt faszsagok, latom a munkahelyemen, hogy hany fele sport kozul valaszthatnak a diakok, es megis, a tinik 60% mar tulsulyos. Igen, egyreszt a szemet kajak miatt, masreszt meg a mozgashiany miatt.
A legprofibb konditeremben edzhetnek, hatalmas sportcsarnok is van, uszoda is, es latom, hogy a leheto legminimalisabban hajlandoak belefektetni megiscsak a mozgasba.

Szoval ne abrandozzunk mar, akarat nelkul nem fog menni. Az meg nincs.

Az otvenes evekben, amikor sok gyereknek tornacipoje se volt, egy labda is allamkincstari erteket kepviselt, akkor volt Magyarorszagon legjobb a foci.

Ja, hogy akkor volt akarat?
Na az nincs most, egy deka sem.
Bizonybizony, mindent konnyen kapunk, mi is, es a gyerekeink is.
Azok az orszagok, akik par evtizeddel regebb ota jatszak a joleti allam nevu jatekot, par evtizeddel elobb jarnak ennek a problemanak az elemezgeteseben is.

Nincs megoldas. Az ember alaptermeszete, hogy a konnyebbik megoldas fele megy.
Minek gyalogoljak 20 percet, ha kocsival 5. Minek menjek fel 3 emeletet a lepcson, ha van lift. Sorolhatnam.

Ezt tesszuk, ezt mutatjuk a gyereknek, es biza sikeresen csinalunk mozgasimado gyerekeinkbol ekszboksszal pruntyogo kamaszt, akinek felnottkorara nagyobb a segge, mint a Parlament szelteben.

Valtozas nem lesz, mert ahhoz a felnotteknek kellene a szemleleten valtoztatni. Ertsd: felemelni a hatsot.
Az egeszsegugyi kovetkezmenyek lehetosege meg nem riaszt senkit, a problemak ugy 45 korul manifesztalodnak, ezt aztan hiaba mondod egy 16 evesnek :)
nekem is hiaba mondkat, korberohogtem a tanart.

Ja, es a kinekvoltaleggecibbtesitanarja versenyben siman dobogos lennek, sporttagozatra jartam, jo oreg kommancs modszerrel probaltak belolunk olimpikont nevelni. A futas minusztizben, az feludules votl.
Akkor legalabb nem allt mellettunk a tanar gumikotellel, es nem verte a labunkat, ha nem haladtunk felfele a kotelen.
@cozumel: "a problemak ugy 45 korul manifesztalodnak, ezt aztan hiaba mondod egy 16 evesnek :)"

Jön az hamarabb is. :(
süti beállítások módosítása