A múlt heti "hét embere" rovatban már elejtettem néhány mondatot a Sapa Fehérvár AV19 nyári terméséről, most kicsit jobban átrágjuk a témát. Történt ugyebár, hogy a székesfehérvári brigád a holtszezonban első magyarként ugrott neki az innováció fenevadának, és röpke pár hét alatt le is zavarta igazolásainak jelentős részét.
fotó: Tóth Péter (www.albavolanhockey.hu)
Az előző évi játékosdömpinghez képest ugyan kisebb neveket hozott az idei nyár, ne feledjük, hogy a kék-fehérek tavaly szinte minden rutinosabb válogatott játékost leigazoltak, aki még nem játszott náluk. Hacsak Szélig Viktort nem említjük, nincs olyan sztenderd tagja a nemzeti csapatnak, aki nem fordult még meg az Ördögöknél. Vas János biztosra vehető, illetve Hetényi Zoltán és Kóger Dániel esetleges távozásával értékes magyar jégkorongozókkal lehet szegényebb Ulf Weinstock csapata. A keret gyengülésének elkerülése végett Ocskay Gáboréknak égető szükségük volt az erősítésre, így jobb híján a hazai bajnokságban szereplő együttesekhez kellett nyúlniuk. Ennek köszönhető, hogy a korábban már Fehérváron is megfordult Stars-csatárok, Holéczy Roger és Fodor Szabolcs, valamint a Dunaújvárosi Acélbikák nagy hátvédreménysége, Orbán Attila is elkötelezte magát erre az évadra az EBEL-ben szereplő gárdához. A szintén fiatal védő, Szirányi Bence még tárgyal a vezetőséggel, hogy ők hol folytatják, az egyelőre a jövő kérdése. Amelyik székesfehérvári fiatal nem fér be az első keretbe, az újrainduló Mol Ligás farmcsapathoz kerül. Akik eddig kölcsönben szerepeltek közülük (például a Ferencvárosnál, vagy éppen a Miskolcnál), azok is visszakerülnek anyaegyesületükhöz.
Felmerülhet az emberben a kérdés, hogy bár Fejér megye székhelyén példaértékű munka folyik, mindez hogyan hat a többi honi élvonalbeli klubra? Nos, amennyiben azok a csapatok, amelyektől a Volán építkezése miatt elkerül néhány kulcsember, jelentősebben gyengülnek, egyfelől ugyan valóban az OB I címvédőjét okolhatják a játékszínvonal esése miatt, azonban az ő felelősségük sem elhanyagolható, hiszen az ő feladatuk, hogy utánpótlásuk és friss igazolásaik ilyen esetekben is szinten tartsák eredményességüket. Fel kell készülni arra, hogy amíg nem a Mol Liga lesz a legjobb pontvadászat kerek e világon, legjobb hokisaink mindig a nagyobb kihívásokat fogják keresni - és ez így van jól. Ha kinevelünk egy gólgyárost vagy egy élő betonfalat, örülhetünk és büszkék lehetünk magunkra, hogy egy erősebb brigád igényt tart rá. A hosszú távú gondolkodás egyik vezérfonala egy sportegyesület életében, ha törekszünk a minőség és a mennyiség egyensúlyba hozására.
Visszatérve a fehérváriakra. Véleményem szerint jó úton haladnak Ocskayék az utánpótlás és a profizmus összhangba hozása felé, azonban fontos, hogy tudatosuljon bennük: elsőszámú hazai csapatként tetszik vagy nem, felelősséggel tartoznak a többiek iránt. Természetesen nem anyagi felelősségre gondolok, sokkal inkább a tudás és a tapasztalatok átadására, hogy néhány év múlva sok hasonló klubot láthassunk magyar jégen.
