14 év után újra lesz magyar csapat a Bajnokok Ligája főtábláján. Egy mérkőzés és ami mögötte van.
Az út nem volt egyszerű, még annak ellenére sem, hogy az UEFA újragondolta a BL kavlifikácós küzdelmeinek lebonyolítását, és ezért a jelenleg szerényebb futball kultúrával bíró országok bajnokcsapatainak is megnőtt az esélye, hogy Európa elitligájához csatlakozzanak. A magyar bajnok egyenletes teljesítményt nyújtva, a svédországi botlást kivéve megérdemelten harcolta ki a XXI. század eddigi legnagyobb magyar futball sikerét. Hozzá kell tenni, hogy az átalakított selejtezősorozat nyújtotta nagyobb esélyek mellett a Kalmar elleni továbbjutás utáni szerencsés sorsoláson is rengeteg múlt. Bár komoly erőt képviselő csapattal tényleg nem kellett a magyar címvédőnek megmérkőznie, a hazai bajnokságnál semmivel sem gyengébb (sőt!) ország három bajnokcsapatát hat meccsből ötöt megnyerve búcsúztatni megsüvegelendő teljesítmény.
Fotó: www.nso.hu
Jómagam futballszeretőként, általános érdeklődéssel figyeltem a Loki kezdeti lépéseit a sorozat indulásakor, de még az új rendszer előnyeit ismerve is igen távolinak tűnt a Ferencváros 1995-ös bravúrjának a megismétlése. A Levszki elleni odavágó idején éppen autóban ültem, mikor értesültem a debreceniek vezető találatáról, és a közel másfél évtizede várt siker már reális közelségben volt érzékelhető. Ekkor határoztam el, hogy a visszavágót élőben kell látnom.
Az évek óta folyó stadionproblémákról most nem ejtenék szót, egy fantasztikus élménnyel lennék szegényebb, ha 2009-ben a Debrecennek egy megfelelő stadion áll a rendelkezésre. A hangulat viszont még kiemelkedőbb lett volna, ha a fővárosban lenne egy a nemzetközi mérkőzések lebonyolítására alkalmas FUTBALLSTADION.
A Dózsa György út korrekt rendőri és azt kell mondanom, eltúlzott készenléti rendőrségi felügyelet mellett lezárva, a szurkolók 20 óra magasságában már javában érkeznek a stadionba. Természetesen nem Magyarország lenne a helyszín, ha a szervezésnek nem tapasztalná az ember az ordító hiányosságait. A nyolc kapuból sikerült a szervezőknek hármat megnyitni, és percekkel a kezdés előtt még ezrek nyomorogtak bebocsátásra várva (emberek, értékeljük már át az olimpia és egy labdarúgó világesemény rendezésének realitását!). A szigorú ellenőrzésre már előre felhívták a mérkőzésre kilátogatók figyelmét, ami viszont még ehhez képest is rettentő körülményesen zajlott a közreműködők részéről, főleg ha figyelembe vesszük a mérkőzés körülményeit (rengeteg gyerek és nő, nem balhés klub, mindenki egy célért jött ki buzdítani a magyar bajnokot). A helyi erők is érzékelték a szituáció élességét, amikor már a zárt kapukat próbálták megnyitni a tömeg előtt, melynek tagjai erre már szintén kísérletet tettek némi fizikai erő segítségével. A probléma nem oldódik, a szitkozódások mellett mindenki nyomul előre, hogy bejusson. A legszomorúbb az egész történetben, hogy kapnak itt a biztonságiak, a készenléti rendőrök, a mérkőzést élőben közvetítő kereskedelmi csatorna, azt viszont, hogy ténylegesen ki volt a felelőse ennek az óriási blamának, soha nem fogjuk megtudni. Jómagam is bejutok, a fokozott ellenőrzés, ami párosult a szervezői impotenciával olyannyira szigorú, hogy a bejutás után a jegy felmutatása nélkül viharzok el a körülményes közreműködők mellett. A kezdésre jók vagyunk, az első gólra már tényleg telt ház tombolhat, hogy aztán a második gól végleg eldöntse a párharcot. A Debrecen pont a két legfontosabb mérkőzésen nyújtja a legjobb teljesítményt, ami az egyébként szervezett bolgár bajnok ellen elég volt a továbbjutáshoz ( 5. perc Szarmov, mert a siker ennyin is múlhat).
A találkozó előtti napokban számos írás megjelent, hogy ki fog, kinek kellene és kinek van joga a Debrecen csapatának élőben, vagy országszerte szurkolni e jelentős összecsapás alkalmával. Szerény személyem a magyar klubfutballt figyelembe véve a periférián elhelyezkedő drukker, és természetesen ugyanígy örültem volna (élőben vagy akár a televízió előtt) egy Ferencváros, egy Újpest, vagy egy Videoton sikerének. Én is egyet értek azzal, hogy a nemzetközi topbajnokságokkal való példálózás nem lehet, és nem is lehetett érv a szurkolói hitvallás kedd esti gyakorlásához. Ha ott tartana a futballunk, hogy évek óta több csapatunk játszana nemhogy a Bajnokok Ligája csoportkörében, de a végküzdelmeiben is, akkor természetesen senki nem akarna sem Fradista, sem Lokista lenni a BL döntőjének idején, mert jövőre úgy is a kedvenc csapata, a Hali lesz ott a fináléban. Ám a sportág és a létesítményhelyzet állapota évek óta arra sarkallja a sportsikerekre kiéhezett embereket, függetlenül fanatizmusuk mértékétől és klubszimpátiájuktól, hogy ne csak a válogatott mérkőzések alkalmával egyesüljön az ország, hanem a lelátón és azon kívül is.
Egy fantasztikus éjszaka, apró szépséghibákkal, csak hogy biztosak legyünk benne, még nem feltétlenül vagyunk EU-kompatibilis ország. Ami azonban mindennél fontosabb, 2009. augusztus 25-én éjszaka ezt a Debrecen labdarúgó csapata (és a magyar futball) újra elmondhatja magáról.
Szép volt, fiúk!