Schumacher-utódként indult, de mi lett belőle? A hétszeres világbajnok visszatérése alkalmából elemezzük csapattársát.
Nehéz egy olyan emberről véleményt írni, akivel legalább egyszer nem beszélgettünk. Akiről csak olvas az ember. Részemről úgy vagyok az egész bulvár jelenséggel, mint az egyszeri székely bácsika, aki kijött a Star Wars vetítéséről: „Márpedig én ezt nem hiszem el”. Ami egy „sztársportoló” esetében mégiscsak más, az az, hogy a teljesítményéből, annak ingadozásából lehet valamennyire következtetni lelkiállapotára, de a koncentráció- vagy motivációhiány okait már csak találgatni lehet, esetleg a sajtóra támaszkodni, vagy hinni a sokszor szűkszavú nyilatkozatoknak. Ezekben, mármint szűkszavú nyilatkozatokban, Kimi Räikkönen esetében nincs hiány. Köztudott, hogy a finn különc nem szívesen nyilatkozik a sajtónak, sőt úgy általában nem érzi jól magát a tömegben. Nézzük meg szubjektív nézőpontból az Iceman becenévre hallgató F1-es pilóta életét!
Räikkönen versenyben
Fotó: www.f1-site.com
2001-ben nagyot néztem, mint gondolom mindenki, amikor a szezonnyitó ausztrál futamon egy addig ismeretlen finn a futam végére a 7. helyre kapaszkodott fel egy Sauberrel(!), sőt, Frentzen futam utáni kizárását követően 6., azaz 1 pontot érő helyen végzett. Räikkönen azonnal belopta magát mindenki szívébe. A nők a kék szeméért, a szőke hajáért, a mosolyáért, a férfiak az agresszív, gyors vezetési stílusáért rajongtak. Az akkor 22 éves versenyzőről hamar kiderült, hogy semmiben sem hasonlít a többi pilótához. Mindenki ismeri a sztorit, mikor a fentebb említett első verseny rajtja előtt 20 perccel a csapat tagjai (gondolom) kissé zaklatott lelkiállapotban keresték versenyzőjüket, majd az egyik szervízkamionban találtak rá, ott horpasztott egy rakás abroncs tetején. Amikor felemlegetik neki ezt a kedves kis sztorit, ő csak annyit reagál: „szeretek aludni”.
Következő Forma-1-es évére Ron Dennis szerződtette a McLaren csapathoz, és kitalálta neki az Iceman (Jégember) becenevet, utalva északi származására, és laza, hűvös, nyugodt stílusára. Az első év (2002) a sok műszaki hiba miatt nem sikerült fényesen, 2003-ban viszont csak két ponttal maradt el a világbajnok Michael Schumachertől, aki amúgy nagyon jó véleménnyel volt a fiatal finnről, sokszor említette, hogy legnagyobb riválisának tekinti, és szerinte a leggyorsabb versenyző a pályán – persze csak őutána…
Ez egy darabig igaz is volt, de a McLaren a későbbiekben egyre kevésbé volt versenyképes: vagy lassú, vagy megbízhatatlan volt, és Kimit is megtalálta a bulvársajtó, a paparazzók, és egyre többet lehetett megtudni a magánéletéről is, amiről később még bővebben lesz szó.
Kép: kimiraikkonen.fan-site.hu
A McLaren csapat, de főleg Ron Dennis egyre kevésbé tolerálta a finn pályán kívüli életét. Ron Dennis amúgy is egy elég szigorú ember hírében áll, míg Räikkönen utálja a kötöttségeket, ha megmondják mikor, mit tegyen. Mivel az eredmények elmaradtak, részben a McLaren csapnivaló konstrukciója miatt, részben Kimi motivációhiánya miatt (ami visszatérő probléma nála), elérkezett az idő a váltásra.
Természetesen Schumacher akkor még véglegesnek tűnő búcsújával a Ferrari csapott le az egyébként rendkívül tehetséges versenyzőre, és szerződtette három évre. Räikkönen szerencsétlenségére ebben az évben került a McLarenhez Fernando Alonso és Lewis Hamilton (két dudás egy csárdában). Szerencsétlenségére, mondom, mert a McLarennek egy olyan pilóta hiányzott, mint a Ferrarinak Schumacher volt, hogy ismét versenybe kerüljön, és Alonso személyében most megszerezték ezt a versenyzőt. Schumacher és Alonso abban hasonlítanak (azon túl, hogy mindketten gyorsak és világbajnokok), hogy egyikük sem csak beül az autóba, és vezet, hanem az autó fejlesztésében is hatalmas segítséget tudnak nyújtani a csapatnak, folyamatosan egyeztetnek, beszélgetnek a szerelőkkel, a mérnökökkel. És ezt miért emelem ki? Nos, azért, mert finn barátunk nem éppen erről híres, és akkor még enyhén fogalmaztam. Régi és jelenlegi csapata is többször kiemelte már, hogy Kimi a lehető legkevesebbet vesz részt az autó fejlesztésében.
Első ferraris évében mégis világbajnok tudott lenni, és ehhez részben szerencse is kellett. Nyilván, mivel új csapathoz került, új környezetbe, ráadásul a Ferrari vezetősége elnézte neki a sok különcködést, a pályán kívüli dolgokat, „lazább lett a gyeplő”, így minden adva volt egy sikeres szezonhoz. Mégsem sikerült olyan simán a 2007-es esztendő, mint amennyire várhattuk volna. Bár nem volt csapnivalóan rossz formában a szezon alatt, sőt, egész jól versenyzett, valahogy mégis hiányérzetünk volt, és végül is nagy szerencse kellett hozzá, hogy az utolsó versenyen Lewis Hamilton a 7. helyen érjen célba, és bár a futamgyőzelemért szépen megdolgozott, a körülmények összejátszása is kellett hozzá, hogy végre világbajnok lehessen. Azóta viszont...
Azóta viszont „megül a langyos vízben”. Ha az autó csak egy kicsit is gyengébb, motivációt veszít. Érdekes lesz látni, hogy mire megy majd most, hogy Schumacher a csapattársaként tér vissza az F1-be. Räikkönen persze versenyezget, olykor nem is rosszul, de az átütő erőt, a pályája elején rá olyannyira jellemző agresszivitást hiányolom belőle. Nemrégen Czollner „Gyulám” Gyula és Palik „Pokolian” László is észrevették, hogy Kimiben nem ég úgy a tűz, mint régen. Erre abból következtettek, hogy egy-két éve alig előzött meg versenyben valakit a pályán. Boxban, rajtnál természetesen sikerült neki, de ha egyszer verseny közben beszorult valaki mögé, akkor a legtöbb esetben ott is maradt. Hogy mivel magyarázható mindez? Koncentrációvesztés? Ambícióhiány? Valószínűleg a kettő együtt, és még sok más dolog is közrejátszhat, amiről fogalmunk sem lehet, de egy biztos: ez a Kimi nem az a Kimi, aki 2003-ban majdnem elhalászta az F1 ikonja, Schumacher elől a világbajnoki címet. Jogos lenne Palik László kérdése: hová tűnt Kimi Räikkönen...?
(A cikk folytatódik, a következő részben az F1-en kívüli Kimivel ismerkedhetünk meg, nemsokára, itt, a Pálya Szélén.)
Kimi legjobb pillanatai: