Mint arról korábban is értekeztem, számos személyi változás történt a hazai jégkorong élén, ám a nyári forgolódásnak még messze a vége. Ezúttal a magyar-román liga vezetésében cserélődtek az emberek, és már egy új kiírást is komponáltak az illetékesek, amely komoly előrelépést tartogathat az előttünk álló hokiidényben.

A Mollal, a liga elsőszámú névadójelöltjével még javában folynak a tárgyalások a közös folytatásról, Németh Miklós MJSZ-elnök szerint sínen vannak a dolgok. A leköszönő ligaelnök, Radványi Róbert helyét két úriember vette át: elnökként ezentúl a csíkszeredai polgármester és szakkommentátor, Ráduly Róbert funkcionál, míg az ügyvezető alelnöki tisztséget a magyar jégkorong egyik motorja, Kerey Péter kapta meg. Újfajta, a tavalyinál sportszakmai szempontból sokkal előnyösebb lebonyolítási rendszer látott napvilágot a tegnapi ligaülésen, így a következő szezon mindenképpen áttörést hozhat az előző évad langyos állóvizéhez képest.

A klubok háza táján is történtek pozitív változások. A Fehérvár amellett, hogy a nevek alapján kifejezetten erős farmcsapattal indul újra a magyar-román pontvadászatban, a tervek szerint Győrött és Kaposvárott bemutatómeccsekkel népszerűsíti a sportágat. A Fejér megyeiek mellett a Ferencváros mutatja a legnagyobb aktivitást: a közelmúltban svéd edzőt és két válogatott játékost igazolt a nagymúltú klub, melynek költségvetése a híresztelések alapján hosszú évek után végre stabil alapokon fog nyugodni a 2010/2011-es szezonban. Említettek mellett a három romániai csapat (HSC Csíkszereda, Brassó, Steaua Rangers) is komoly erősítésekre tett szert, míg a Miskolc némi szünet után ismét külföldi trénerrel képzeli el a jövőjét. Egyelőre úgy tűnik, a ligának két "veszteséges" együttese van: a két negyedik kerületi klub, a szűkölködő Újpest és a nemrég még Szlovéniába vágyó Vasas Bp. Stars háza tájáról eleddig leginkább a távozókról kaptunk híreket, azonban a lila-fehérekről úgy tudni, a megcsappant anyagiak ellenére sem adják fel, és lelkes fiataljaikkal megállás nélkül készülnek a közel sem könnyű csatákra.

Egy sportmenedzser szemszögéből mindenképpen ígéretesnek hangzanak a fenti tények, azonban ne feledjük, mindez csupán egy megkezdett út eleje, hosszú távon csakis a stabilitás és ezzel párhuzamosan a magyar jégkorong lehető legmagasabb színvonalra emelése lehet a cél. Az időközben előforduló sikerek nem jelentik utunk végét, mindössze azt jelzik, hogy munkánkat ezentúl is legalább olyan jól kell végeznünk, mint eddig. Ne feledjük, a siker nem lehet cél, csupán eszköz. Ha továbbra is ilyen remek és innovatív munkát végeznek a honi jégkorongcsalád tagjai, reménykedhetünk a legjobbakban. Hajrá!