Immáron mindenki számára természetes a csapatok között lezajló játékostranszfer, illetve a játékosok játékjogának adása-vétele. Hát, persze, hisz itt az unió, a tuti jó! Azonban az nem volt mindig ilyen nyilvánvaló. Új rovatunkban, olyan eseteket vizsgálunk meg, amelyek komoly mérföldkövei voltak az európai sportjogi szabályozásnak.
Tisztázzuk az alapokat: miért jó nekünk az EU?
Íme, pár fontos részlet az Európai Közösség Szerződésének törvénycikkelyeiből, ami mind az átlagpolgárokat, mind a sportolókat érinti. „… belső piac, amelyet az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése jellemez. A Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében."
Ennek tudatában már foglalkozhatunk az első üggyel, amely a munkavállalók szabad mozgásának legjelentősebb ügye, egyben az európai sport legfontosabb ügye is volt egyszerre. Ez a legendás Bosman – eset.
Jean – Marc Bosman a belga RFC Liege labdarúgó klub játékosa volt 1990-ben, akinek szerződése a lejárati dátum felé közeledett. A kontraktus kitöltése előtt a klub új megállapodást szeretett volna kötni a játékossal, azonban ez 75 százalékos bércsökkentéssel járt volna. Ez nem felelt meg Bosmannak, így új csapat után nézelődött. Talált is magának. Azonban klubja, az RFC Liege olyan nagy összeget kért a játékosért a francia Dunkerque-től, amit a francia egyesület nem volt hajlandó megfizetni, így a focista csapat nélkül maradt. Bosman viszont úgy érvelt, hogy mivel lejárt a szerződése Liege-ben, így az RFC-nek semmilyen joga nem volt ahhoz, hogy pénzt kérjen érte, sőt belga munkaadói megsértették az EU alapokmányának számító római szerződésnek a szabad munkaerő-áramlásról szóló 48. cikkelyét. Bosman nem hagyta annyiban a dolgot, és hosszas jogi procedúrába kezdett, amelynek a végén az Európai Bíróság neki adott igazat – és ezzel igazi futball-lavinát indított el. Ezek után 1995. december 15-e, egy piros betűs napnak számít az európai labdarúgás naptárában, mivel az Európai Bíróság ezen a napon adta ki a C-415/93 számú határozatát, amelyet Bosman 1993. október elsején elindított ügyében hoztak.
Jean - Marc Bosman
Az Európai Bíróság határozata kimondta a sportolók szabad mozgását, így a lejárt szerződésű labdarúgókért klubjuk egyetlen eurót sem kérhet, másrészt pedig az EU elveivel ellenkezőnek ítélte meg az idegenlégiósok számának korlátozását egy csapaton belül. A legtöbb országban, illetve az UEFA által kiírt klubsorozatokban addig egy csapaton belül egyszerre csak három külföldi futballista lehetett a pályán, innentől kezdve azonban az Európai Unió állampolgáraira ez a korlátozás nem vonatkozhatott.
A Bosman – szabály tulajdonképpen azt mondja ki, hogy a profi sportolók jogi szempontból semmiben sem különböznek a többi munkavállalótól, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint például a hentesekre, ügyvédekre vagy éppen a kőművesekre.
Ez volt az első olyan ügy, amely az Európai Bíróság elé került és a bíróság jogi szankciók segítségével próbálta orvosolni a problémát. Azonban ez csak a kezdet. A továbbiakban még foglalkozunk egyéb esetekkel is!
