Sziasztok! Szirányi Bence vagyok, és idén először kerültem be a vb-re utazó jégkorong-válogatott keretbe. Miközben éppen a ljubljanai világbajnokságon igyekszem hozzásegíteni a nemzeti együttest a lehető legjobb eredményhez, rendszeresen jelentek Nektek mindennapjaimról. Ma posztolok utoljára a vb-ről, olvassátok hát egészséggel.

Pénteken az egész napom izgalomban telt. Már akkor éreztem, hogy szép nap elé nézünk, amikor reggel kikeltem az ágyból. A délelőtti edzés után bátyámmal, Balázzsal és menyasszonyommal, Szandival sétáltunk egyet a városban. Nekik is megmutattam mindent, amit Hetényi Zolival előző nap megnéztünk (kivéve a sikátort).

Miután lejártuk a lábunkat, ebédelni mentem, majd pihenő következett. 17.30-tól meetingünk volt, ahol Sator edző felhívta a figyelmünket a szlovénok erősségeire (pl. jól korcsolyáznak és jól lőnek), de megemlítette a gyengeségeiket is (néhány játékosuk nem szereti a fizikai hokit). 18 órára már a pályán voltunk, így el tudtuk kapni a "bronzmeccs" végét. Lengyel, magyar két jó barát, a lengyelek nyertek, mi pedig örültünk neki.

A találkozó után melegíteni mentünk. Én ekkor még kicsit izgultam, de ahogy jégre léptem, szertefoszlott bennem minden rossz érzés. Sajnos nem tudtuk megverni a szlovén csapatot, ellenfelünk nagyon jó játékot produkált. Kissé ugyan szomorú voltam a végén, de egyben boldog is, hiszen újoncként ezüstérmet szereztem a magyar válogatottal. Persze ez mégsem arany, de a világbajnokság mindannyiunkat motivált, hogy a jövőben próbáljunk még többet kihozni magunkból a sikerért, tegyünk meg mindent a fejlődésért.

Ezzel a poszttal vb-blogom utolsó részéhez érkeztünk. Mindnyájatoknak köszönöm, hogy velem tartottatok és a kommentekben, a pályán vagy a tv előtt buzdítottatok bennünket. Az egész csapat hálás Nektek, kitartásotokat igyekszünk a jövőben is jó játékkal és minél több győzelemmel meghálálni. Nemsokára újra találkozunk! Hajrá, Magyarok!