Egy igazán fanatikus DVTK-szurkoló három dolog után vágyakozott évek óta: stabil gazdasági háttér, modern stadion, NB I-es szinten jó teljesítményre képes csapat. Már-már úgy tűnt, hogy az "álom" valósággá érhet…

Diósgyőrben már annyi, magát megmentőnek nevező egyén tűnt fel az évek során, hogy senki sem reménykedett benne komolyabban, hogy sikerül végre stabil működést kialakítani. A Szeviép Zrt.-vel kapcsolatban éreztem először úgy, hogy ők komolyan gondolják a diósgyőri labdarúgás felvirágoztatását. A kezdeti lépések biztatóak voltak, ám az újabb és újabb problémák, valamint a gazdasági válság keresztülhúzta az egyébként szimpatikus Baranyi Sándor tervét. Sokan féltették a megszűnéstől a klubot, ám immár sokadszorra a miskolci önkörmányzat segítő kezet nyújtott. És ki gondolta volna, hogy pont ők rakják rendbe a klubot anyagi téren? Most lehet rajta polemizálni, hogy politikai szándék volt-e a háttérben vagy sem, de az tény, hogy a mindennapos problémák megszűntek. A "vágyálomból" egy kipipálva.

Aki az elmúlt pár évben járt az Andrássy úti stadionban, az tanúsíthatta, hogy a helyzet nem volt éppen rózsás (ahogy a magyar stadionok többségében). Az (öröm)ittas szurkoló többek között nem tudott magán kulturáltan könnyíteni, ugyanis a WC-nek nevezett helyiség körülbelül úgy nézett ki, mint ahol bombát robbantottak. Szerencsére a város tényleg fontosnak érzi, érezte a csapatot, így előbb a tribün, majd a történelembe „napos oldalként” bekerülő rész is felújításra került (ez most tavasszal került átadásra). És még nincs vége, igaz, a gazdasági válság miatt csúszhatnak a céldátumok. Még egy "vágyálom" kipipálva.

Forrás: www.magyarfutball.hu

Sajnos a mesterhármas valahogy nem akar összejönni. A mostani csapat ugyanis az utolsó helyet foglalja el a nem éppen erősnek nevezhető NB I-ben. Kinek a hibája a mostani szereplés? A vezetőedzőt, Tornyi Barnabást nem kiáltanám ki bűnbaknak. Ért ő már el szép eredményeket az élvonalban, bár az biztos, hogy az ő szerepe is megvan a sikertelenségben. Ahogy szokták mondani, fejétől bűzlik a hal. A téli igazolásokkal Tóth László sportigazgató tárgyalt, aki rengeteg munkát beleölt a csapat megerősítésébe („Lassan többet tárgyalok a különböző menedzserekkel, mint a barátnőimmel.” - nyilatkozta Tóth László). Sőt, nevek alapján olyan játékosokat igazolt, akik tényleg erősítésnek tűntek (Bajzát, Brnovics, Supics, stb.). Ahogy ő is, én is lelkes voltam a tavasszal kapcsolatban. Azonban úgy látszik, mindketten tévedtünk. A csapat lélektelenül és ezzel együtt ötlettelenül játszik, így nem csoda, hogy hat mérkőzésen mindössze egy pontot sikerült szerezni. Neki is, nekem is rá kell jönnünk, hogy ne csak a neveket, hanem a mögötte lévő embereket is vizsgáljuk. Jó példa erre Rohan Ricketts esete. Az egykori Arsenal-játékos a tartalékcsapat NB III-as mérkőzésén megtagadta, hogy lecseréljék. Másnap a játékost rögtön felfüggesztették. Talán Diósgyőrben is be kellene látni, hogy a fiatalokban van a jövő. A szurkolók is jobban "megemésztenék" a kiesést, ha több helyi kötődésű fiatal játszana a csapatban, akik kiköpik a lelküket minden egyes labdáért. Mert ez sajnos  egyelőre olyan mesének tűnik, amely nem happy enddel záródik. Igaz, ezekből is lehet tanulni. Kérdés, hogy megtanultuk-e a leckét…