Megtervezték, elkezdték, lejátszották, közben akadoztak, de – módfelett lihegve és verejtékezve ugyan – átszakították a célszalagot. Újabb, zökkenőmentesnek nyugodt szívvel nem nevezhető, ám annál ihletettebb idényen van túl a hazai jégkorongélet, amely évről évre magában hordozza a fejlődés lehetőségét, de valami mégis mindig közbeszól, hogy ne úgy alakuljon, ahogy terveztük.

Mielőtt folytatnám, egy rövidke szusszanás erejéig hadd köszöntsem újra olvasóinkat abból az apropóból, hogy egy szemhunyásnyi (khm) szünetet követően újult erővel tértünk vissza a sportblogok színes palettájára. Köszönöm a Szeged Kurirnak, hogy lehetőséget biztosít nekünk a szélesebb körben való odamondásra, valamint régi és új szerkesztőinknek, akik még nem, vagy már nagyon is tudják, mit vállalnak. És most vissza a témához.

Mivel nemrégiben ért véget a történelem második Mol Ligája, majd a sokadik OB I is, talán a robbanásszerűen bekövetkezett tavasz, talán szimplán a fáradtság miatt, de szükségét érzem kicsit elemezgetni a mögöttünk álló szezont. Volt itt öröm és bánat, diadal és keserűség, jó és – finoman szólva – kevésbé jó vélemény egyaránt. A legegyszerűbb talán az lesz, ha elkezdjük összeszedni, mit alkottak idén a honi klubok. Az OB I-es helyezések alapján lentről haladunk, első körben a Miskolcot és az Újpestet vesszük górcső alá.

6.) Miskolci Jegesmedve JSE

Mint a legtöbben a ligában, a borsodiak is felemás évadot hagytak hátra. Tavaly nyáron sok volt a kérdőjel úgy az anyagiakat, mint a keret összetételét illetően. Aztán szép lassan minden elkezdett összeállni: a csapat irányítását az újabb szezonban is Mayer Péter vállalta magára, majd jött az együttműködés a magyar bajnok Sapa Fehérvár AV19-cel, egy-két jó légiós, és szinte már hátra is lehetett dőlni. Az idény során minden ellenfélnek sikerült elkapni a grabancát, és a pontvadászatok végén teljes joggal pislákolhatott az a bizonyos reménysugár, mert a Macik bizony minden alkalommal éremesélyesek voltak. Aztán beköszöntött az az időszak, amely minden sikeréhes csapat életében eljön: megnőttek az elvárások. Egy-egy kisebb kudarc, és már indult az egymásra mutogatás, februárra egyre-másra érkeztek a rosszindulatú híresztelések a kulisszák mögül. A társulat kifulladt a végére, nehezen viselték a fiúk a nyomást, így a Mol Liga langyos 6. helyezése és a Magyar Kupa történelmi bronzérme után az OB I-ben az utolsó helyen végzett az együttes. Jövőre tisztázni kell a viszonyokat, mert a fehérvári fiatalok visszavándorolnak anyaegyesületük farmcsapatába, így valószínűsíthetően a saját utánpótlásból kell feltölteni a keretet.

fotó: Jezoviczki Máté (IceZone.hu)

5.) Újpesti TE

Talán a lila-fehéreké a leghullámzóbb teljesítmény az utóbbi években. Annak idején a hazai sztárokkal kiálló csapat az OB I döntőjéig menetelt, majd a légiósdömping az ötödik helyig repítette vissza a negyedik kerületieket. Tavaly aztán – hála az ellenállhatatlan szlovák sornak és a csapategységnek – újabb magyar bajnoki ezüst volt a munka jutalma, de idén több okból is szerényen muzsikált a társaság. A játékosok ugyan akartak, de nem volt már meg az összhang a vezetőedzővel, a menedzsment pedig erősen eltaktikázta magát. A több helyen is kicserélődött keret nem tudta megismételni tavalyi remek szereplését, és habár akadtak fellángolások, melyeknek köszönhetően az együttes bezsebelhetett egy Mol Liga- és egy Magyar Kupa-ezüstöt, az OB I-ben kiütköztek a hiányosságok – nem sokon múlt, hogy az utolsó helyen végezzenek Dubekék, ezzel pedig óriási csalódást okoztak szurkolóiknak. A vezetőknek erősen el kell gondolkodniuk a folytatáson, de erre vajmi kevés idejük van, ugyanis a bevezetésre váró reformokat tavasszal el kéne indítani ahhoz, hogy szeptemberben egy szebb és jobb Újpest induljon a Mol Ligában.

fotó: Rózsa Zoltán (IceZone.hu)

Jövő héten is tarts velünk, következő alanyaink az FTC Corner MoneyGram és a Vasas Bp. Stars lesznek.