Kiábrándító és lélektelen játékkal kiesett, és ezzel helyére került a magyar válogatott az osztrák rendezésű Európa-bajnokságon. Itt Nagy Laci sem tudott volna csodát tenni. Ha még nem tudja hol folytassa, elég ha ezt a meccset látta. Ez így nem mehet tovább.
Távol álljon tőlem, hogy lehúzzam a keresztvizet a válogatott tagjairól, hiszen csak érdeklődő vagyok, aki nem is biztos, hogy minden összefüggést lát, sőt a helyes következtetések sem biztosak. Egy valamit viszont tudok: két Nagy Laci se tudná a magyar kézilabda problémáját megoldani, ideértve a nőkét is. Az, hogy négy nap múlva hazajöttünk Bécsújhelyről, talán az utolsó figyelmeztetés lehet, valami nem stimmel a honi sportban. Rövid és szubjektív értékelés következik.
Posztról posztra
Fazekas az egyetlen játékos, akivel maradéktalanul elégedett lehet a szövetségi kapitány. Bravúrokkal próbált meg meccsben tartani minket, a társak sokszor hozták kiszolgáltatott helyzetbe. Teljesítménye külön kiemelendő, hiszen Perics mögött csak epizódszereplő Veszprémben.
Puljezevics az évek során sokat veszített déli mentalitásából, kedvetlennek és lassúnak tűnt a kapuban, a franciák elleni 10 percet leszámítva nem ez volt a legjobb versenye.
Császár első lövését a csehek ellen engedte el, ez azért sokat elárul. Az első két meccsen feltűnően féltette nemrég törött kezét. A csehek ellen viszont a magyar csapat legjobbja volt.
Eklemovics teljesítménye talán a legnagyobb csalódás mindenkinek. Görcsös volt, kreatív és virtuóz játékából semmit nem láthattunk. Maradjunk annyiban, hogy nem ez alapján Európa egyik legjobb irányítója a Veszprémben.
Gál sem tudott sokat hozzátenni a támadójátékhoz, középen erőltetett játékunk miatt kevés használható labdát kapott, azokat viszont maradéktalanul belőtte. Védekezéséért viszont óriási fekete pont jár, a spanyolok ellen csak az nem ment el mellette, aki nem akart.
Gulyás viszonlag keveset töltött a pályán, a spanyolok ellen mutatott játéka viszont kellemes meglepetés volt, a magyar csapat legjobb teljesítményét nyújotta.
Ilyés ezen az EB-n is a végletek embere volt. A franciák ellen megmutatta mire képes, a csehek ellen viszont 9/0-t produkált. Hosszú sérülésből tért vissza, csapatában, a Lemgoban csak védekezésben játszott, nem bírt még végig 60 percet. Az ő szereplése általában meghatározza a válogatott játékát is.
Iváncsik G. évek óta nem hibázott szélről lövést. Jó szokását megtartotta most is, viszont rendkívül kevés labdát kapott, ami mondjuk nem őt minősíti. Kiegyensúlyozott, megbízható volt, bár védekező feladatát nem mindig oldotta meg hibátlanul.
Iváncsik T. első és egyetlen gólját a csehek ellen szerezte egy gyors indítást követően. Gyorsaságát nem használtuk ki a támadások során. Védekezésben rendkívül gyenge volt, gyenge fizikumával nem tudta feltartóztani a lövőket.
Katzirz a csehek ellen húzóember volt, rajta nagyon látszott az akarás, azonban emiatt sokszor rossz megoldást választott. Védekezésben nem találta az egyensúlyt, vagy nagyon puhány volt, vagy rendkívül kemény.
Krivokapics Nagy Laci "pótlására" lett honosítva, és a franciák ellen kiváló teljesítménnyel vette ki részét a bravúrból. Védekezésben viszont nem tudta pótolni Lacit, látható súlyfeleslege megakadályozta abban, hogy azonos teljesítményt nyújtson a meccseken,
Laluska viszont támadásban nem tudott hozzátenni semmit a csapat játékához, pedig a horvátok elleni felkészülési meccsen bíztatóan játszott. Védekezésben viszont sokszor megverték lábbal, aminek következtében sok kiállítást kapott kiugróan durva szabálytalanságaiért, amivel nem éppen segítette csapatát.
Nagy K. teljesítményét nem lehet értékelni, összesen 4 percet töltött pályán a 180-ból. A magyar bajnokság legjobb pontátlagával rendelkező játékosa idén, talán érdemes lett volna neki több lehetőséget biztosítani.
Schuch az egyik negatív hőse a tornának. Súlytalan és észrevétlen volt, csak akkor irányította magára a figyelmet, amikor durva szabálytalanságai miatt a padra kényszerült.
Törő a szélen zavart tudott okozni, gyors mozgásaival és kreatív megoldásaival fontos gólokat szerzett. Védekezésben viszont a leggyengébb teljesítményt nyújtotta. Apró termete és légsúlya miatt rengeteg gólt kaptunk a szélekről, nem igazán találta helyét a falban.
Putics nem lépett pályára az Eb-n, Zubai pedig a csehek elleni 5 percen kívül szintén nem játszott.
(forrás: fn.hu)
Csoknyai István szövetségi kapitány értékelése néhány mondatnál többet érdemel. Sokaknak talán meglepő volt a kinevezése, miután Mocsai Lajost nem engedték a válogatotthoz, kevesen fogadtak volna rá. Tény, hogy költségkímélő megoldás, hiszen valószínű, hogy nem keres annyit, mint bármelyik elődje. Szakmai felkészültsége azonban mindenkinek kérdőjel volt, hiszen csapata még nem volt a hazai bajnokságban, csak Mocsai mester mellett dolgozik jelenleg is a Veszprém csapatában. Sajnos a négy nap alatt sok hibát követett el, ami betudható a tapasztalat hiányának. Ami számomra a legszembetűnőbb, hogy akkoriban a világ egyik legjobb védekező játékosa hogy nem képes egy épkézláb védekezést összerakni. Botrányos volt mindárom meccsen a hátsó alakzat, meg is lett az eredménye. Az örök közhely: a jó védekezésből épül fel a jó támadójáték is. Ha hátul nem vagyunk rendezettek, elől sincs keresnivalónk. A másik probléma, hogy a kapitánynak majdnem két mérkőzésre volt szüksége, hogy felismerje azt a tényt, hogy Gál nem való a védelembe. Lassú, körülményes, és ha nem megy neki a játék, akkor durva és sportszerűtlen is tud lenni. Lehet hogy csak nekem tűnt fel az is, hogy Ilyéssnek nem megy a csehek ellen, a kapitány mégse cserélte le, és küldte be helyére mondjuk Nagy Kornélt. Ehelyett olyan összeállításokat láthattunk néha támadásban, amiben valószínűleg még az edzésen sem játszottak együtt a fiúk. A mentális felkészítés sem sikerült túl fényesre, a csapat motiválatlannak és enerváltnak tűnt az egész tornán, ez pedig szintén a kapitány dolga lenne. A játék közben szélesen gesztikuláló kapitány az időkérések során szerintem túlzottan nyugodt is volt, nem igazán rázta fel a fiúkat a szünetben sem. És az Isten szerelmére: miért van az, hogy az ÖSSZES kipattanó (védekező és támadó egyaránt) az ellenfél kezébe kerül? Örök betegsége ez a kézilabdának, szerintem kéne külön kipattaó edzést tartani, mert ez botrány.
Új trendek
Egyszerű szurkoló joggal érezheti magát csalódottnak, hiszen a válogatott mélyen reális tudása alatt szerepelt. Én viszont azzal a véleménnyel értek egyet, hogy ez a realitás, és ez is marad, ha nem változtatunk valamin. Globális probléma a honosítás kérdése. Diaz, Perez, Puljezevics, Eklemovics, Krivokapics, stb. mind "kézilabda-magyarok" lettek, és a legtöbbjük a csapataikban is meghatározó teljesítményt nyújtanak. Ezzel szemben a magyar játékosok csak a cserepadon ücsörögnek, rendkívül kevés játékkal. Így azonban esélytelen, hogy a későbbi válogatott húzóemberei legyenek. A játék egyre jobban kezd küzdősporttá válni, játékosaink összehasonlítva más nemzetek játékosaival pedig fizikálisan nagyon gyengék. Iváncsik T. és Törő ügyesek, de rendkívül alacsonyak és fizikai fölényben sincsenek az ellenfél játékosaival szemben. Érdemes lenne tehát erre is egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni, atletikusabb játékosokat képezni a jövőben. Ha ezt nem tesszük meg, akkor máskor is kapunk a csehek klasszisától, a torony Jíchától 14(!) gólt.
Nagy Laci amúgy 211 cm, és mellé majd' 115 kg. Ilyen játékosokra van nekünk szükségünk. Ja, hogy a spanyolok is meg akarják szerezni. Egyre nehezebb döntés előtt áll Laci...
