Egy bajnokság akkor jó, ha a mérkőzések kimenetele bizonytalan, a csapatok közel azonos játékerőt képviselnek. De elképzelhető ez egy olyan pontvadászatban, amelyben a játékosok sokszor dollármilliókat keresnek? Az alábbiakban hosszasan boncolgatjuk, mi is az az úgynevezett salary cap, magyarul fizetési sapka, és miért jó ez az amerikai kosárlabda-ligának.

A fizetési sapka az NBA (National Basketball Association) munkaerő-piaci stratégiájának egyik lehetősége, amely meghatározza, hogy a liga csapatainak gazdálkodásában a költségek mekkora részét adhatják a játékos-bérezések egy adott szezonra. Már a legelső évtől, vagyis 1946-tól létezett ez a fizetési módszer. Akkor 55 ezer dollárban határozták meg a sapkát, egy játékos átlagosan pedig 4-5000 dollárt keresett évente. A modern fizetési plafon viszont 1985-ben került a szabályzatba. A CBA – Kollektív Pénzügyi Szerződés (Collective Bargaining Agreement) – kifejti a fizetési sapka mellett a minimális csapatfizetés fogalmát is, ami az a minimális összeg, amit egy klubnak el kell költenie játékosokra a szezon végéig. Ez a fizetési sapkának a 75%-át teszi ki. Emellett természetesen a maximális összeg is meghatározott. A CBA 2005-től lépett érvénybe, és a tervek szerint a 2010/2011-es idényben veszti majd el a hatályát.

A legutóbbi szezonok fizetési sapkái (forrás: CBA):

A fizetési plafon az NBA játékospiacának egyik eszköze. A professzionális sportok piacai közül ez a piac jelenti az egyik területet a fogyasztói piac, a közvetítési jogok, a szponzori piac és a merchandising-piac mellett. A játékospiac terméke, vagyis a csere tárgya a kosárlabdázó játékos játékjog-használatának átruházása. A csere tárgyának legfőbb jellemzője a kettős ügylet (munkaerő-felvétel, vagyoni értékű jog vétel). Ebben a piacban a termék értékére ható főbb tényezők közé tartozik:

• a játékos meghatározott jellemzői
• aktuális szerződés
• irányított, hozzáadott jellemzők

A piac szereplői közé tartoznak az eladók, vagyis lejárt szerződés esetében a hivatásos kosárlabdázó játékos, mint természetes személy vagy érvényes szerződés esetében az átadó csapat. További szereplők a vevők és a közvetítők. Előbbi konkrétan a csapat, utóbbi pedig lehet játékosügynök, menedzser vagy megfigyelő. A játékospiacban a magatartást befolyásoló legfőbb tényező az átigazolási díj. A szezon közben történő átigazolások leginkább a játékosállomány kiigazítására, míg a bajnokság utáni átigazolások a csapatok erősítésére szolgálnak. Így működik ez a professzionális labdarúgásban is Európában, valamint a többi nagy amerikai sportfranchise-ban. A fizetési sapka viszont egyelőre egyedi a mai sport világában. Az NBA puha, az NHL pedig kemény fizetési sapkát alkalmaz.

A 2007/2008-as szezonban a fizetési sapka 55,630 millió dollár volt, míg a minimális csapatfizetés 41,723 millió dollár. A Kollektív Szerződés mellett a Játékosok Szervezetének van még beleszólása a szabályozásba.

„Az NBA minden év júliusában kiszámolja, hogy mennyi lesz a következő szezon kosárlabdával kapcsolatos bevétele: megvizsgálja az elmúlt szezon bevételét, majd veszi a bevétel a Kollektív Szerződésben megállapított 51%-át, ez az, ami a játékosoknak a bevételből jár. Az összeget elosztják a csapatok számával, és megkapják a sapkát.”

www.bbal.hu: NBA pénzügyek alapjai I.

Az NBA fizetési sapkája puha sapka, ugyanis léteznek olyan esetek, amikor a gárdák a sapka fölé kerülhetnek. Ilyen a Bird-szabály, melynek névadója Larry Bird, a nyolcvanas évek egyik legjobb játékosa a Boston Celticsből. A szabály azokat a játékosokat érinti, akik három évet úgy töltöttek el a ligában, hogy közben nem váltottak csapatot szabadügynökként, vagyis lejárt szerződésű játékosként. Ilyen esetekben az illető kosárlabdázó fizetése nem tartozik a fizetési sapka alá.

Kivételek:

Létezik egy úgynevezett Korai Bird-szabály, ami hasonlít az előbb vázolt szabályhoz, csak más éveket adtak meg benne.

„A Korai Bird-jogokkal bíró játékosnak ezzel a kivétellel minimum két, maximum öt éves szerződés adható. Kezdő fizetése legfeljebb a legutóbbi fizetése 175%-a, vagy az aktuális átlagfizetés lehet, amelyik a kettő közül magasabb.”

www.bbal.hu: NBA pénzügyek alapjai I.

Létezik egy úgynevezett Nem Bird-kivétel is. Ez legalább egy évre és legfeljebb öt évre szól, a kezdő fizetés pedig maximálisan az előző év fizetésének 120 %-a, vagy a minimális fizetés 120 %- a lehet.

További kivételek lehetnek a Játékoscsere-, a Sérült-, Visszahelyezési-, az Újonc- és a Középszintű kivétel. A Játékoscsere-kivételt akkor alkalmazzák, amikor egy csapat a fizetési sapka felett van, de egy cseretranzakciónak köszönhetően szintén a sapka felett marad, csak kevesebb összeggel. Ilyenkor a különbséget, plusz 100 ezer dollárt költhet a csapat. Ha egy csapat fizetése 65 millió dollár, de egy cserének köszönhetően ez lemenne 64 millióra, akkor a különbözetet el lehet költeni, hozzáadva 100 ezer dollárt, tehát 1,1 millió dollárnyi összeget. Ez a kivétel mindössze a tranzakciót követő egy évben van érvényben. A Sérült-kivétel akkor jön szóba, amikor egy csapat játékosa az idény végéig lesérül. Ez úgy valósul meg, hogy egy új játékos kerülhet a csapatba, de neki csak a sérült játékos fizetésének fele vagy az átlagfizetés adható (mindig az, amelyik kevesebb). A Visszahelyezési Esetet akkor alkalmazzák, amikor egy eltiltott játékos visszatér a csapatába. Ilyenkor legfeljebb annyi fizetésért szerződhetnek az illető kosárlabdázóval, amennyit eltiltása előtt kapott fizetésként. Ha ez mégsem történik meg, akkor korlátlanul szabad ügynökké válik a visszatért játékos. Az Újonc-kivétel a draft első körében elkelt játékosokra vonatkozik. Ugyanis ezen személyek bérezésével a csapat a sapka felé kerülhet, viszont a második körös újoncokra már nem vonatkozik ez a szabály. A Középszintű Kivétel azokra az esetekre vonatkozik, amikor egy csapat valamelyik szabad ügynököt le szeretné igazolni maximum az átlagfizetés erejéig, akár úgy is, hogy az egyesület a sapka felett van. Ezt a lehetőséget akár több játékos között is fel lehet osztani, és legfeljebb öt évre szól a tranzakció.

Az első körben draftolt játékosok fizetései (ezer $) (www.bbal.hu):

Room:

A fizetési plafonnal kapcsolatban érdemes megemlíteni a Room fogalmát is. A Room az az összeg, amit egy csapat lejárt szerződésű játékosokkal való szerződés megkötésére használ fel. Ez az összeg a fizetési sapka és a minimális csapatfizetés különbsége.

Amennyiben túllépik a fizetési sapkát a klubok, fizetniük kell. Ezen fizetési eljárást nevezi a liga luxusadónak. A luxusadó viszont a büntetésekhez és az indításokkal kapcsolatos összegekhez hasonlóan nem számít NBA-s bevételnek.

A legfőbb bevételek:

• az alapszakasz mérkőzéseire szóló jegyek eladásaiból származó bevétel
• a rájátszás mérkőzéseire szóló jegyek eladásaiból származó bevétel
• a promóciós célú és felkészülési célokat szolgáló mérkőzésekre szóló jegyek eladásaiból származó bevétel
• televíziós- és rádiós jogdíjak
• az arénákban, illetve a közelükben található, egy csapathoz köthető boltokban értékesített termékekből származó bevétel
• a parkolási díjakból származó bevétel
• a csapatszponzorációkból származó bevétel
• a csapatpromóciókból származó bevétel
• az arénákban található szórakozóhelyekből származó bevétel
• a nyári táborokból származó bevétel
• az egyéb kosárlabda-tornákból származó bevétel 

A szerződésekben meghatározható időtartamok:

1. Szerződés egy csapat és egy olyan lejárt szerződésű játékos között, akire használható a Bird-szabály: 6 év
2. Szerződés használva a Minimum Fizetési Kivételt vagy a Kétéves szerződés kivételét (olyan eset, amikor egy vagy két játékost igazol az egyesület első éves fizetéssel): 2 év
3. Újonc (elsőéves) szerződések: 2 év
4. Egyéb szerződések a kibővítésekkel együtt: 5 év

Újonc-veterán kibővítés:

Újonc kibővítések:

1. A draft első körében elkelt játékosoknak szerződései a Moratórium utolsó napjától bővíthetők a negyedik év októberének utolsó napjáig.
2. A kibővítés öt új szezont ad hozzá a játékos szerződéséhez az első év után. A kibővítés első évének a fizetése elérheti a játékosoknak járó maximális fizetést.

Veterán kibővítések:

1. A kibővítés első évének fizetése maximum 110,5%-a az eredeti szerződés utolsó évének. A fizetés emelkedhet vagy csökkenhet a következő idényekben 10,5%-ig az eredeti szerződés utolsó évéhez képest.
2. A játékos-szerződés négy, öt vagy hat szezont foglal magában, amit nem lehet kibővíteni a szerződéskötés harmadik évfordulójáig.

Szerződésbontás:

A játékosoknak lehetőségük van szerződésfelbontásra és szerződéshosszabbításra is. Opcióval rendelkezhet csapat és játékos is, de nem egyszerre. A Korai Szerződésbontási Opció egy eszköz lehet a szerződés felbontására. Ilyen lehetőséggel csak a játékos élhet, és csak a szerződés negyedik éve után. A szerződéshosszabbításhoz viszont az eredeti szerződéskötéshez képest legalább három évnek el kell telnie, és a hosszabbítás hátralévő ideje maximum öt év lehet.

Az éves fizetések évről évre növelhetők illetve csökkenthetők, de a fizetésemelés, illetve -csökkentés százalékosan meghatározott. Amennyiben egy Bird-szabálynak megfelelő játékossal köt újra szerződést a csapat, a fizetés emelkedhet évente legfeljebb 10,5 százalékkal. Ha viszont más csapat lejárt szerződésű játékosát szerzi meg az adott csapat, akkor ebben az esetben az évenkénti fizetésemelés maximum 8 százalék lehet. A fizetésemelést mindig az előző szezonban adott fizetés határozza meg.

A vezetőség meghatározta azt is a Kollektív Szerződésben, hogy mekkora az a fizetés, ami maximálisan, illetve minimálisan adható egy játékosnak. A minimális fizetés azoknak a játékosoknak adható, akik évközben írnak alá szerződést egy csapathoz tíz napra, vagy a szezon hátralévő részére. A játékos bérezését nagyban befolyásolja az is, hogy hány éve szerepel az NBA-ben.

A minimális játékos-fizetés idényekre osztva ($) (forrás: CBA):

A Moratórium az évnek azon része, amikor az NBA csapatai tárgyalhatnak játékosokkal, de ebben a periódusban nem köthetnek szerződést. Ez az időszak körülbelül 7-10 napig tart július elején (2007-ben július 1-től július 10-ig).

A észak-amerikai profi kosárlabda liga fizetési rendszerét nagyon összetetten és szabályozottan alakították ki. Mivel a költségeknek a játékosokra költhető százalékát is meghatározták, így a csapatok nem tudják túlságosan túlértékelni a játékosaikat. Emellett a fizetési sapka szabálya lehetővé teszi a bizonytalanabb kimenetelt és az esélyegyenlőséget a bajnokságban, hiszen a gazdagabb klubok nem költhetik minden pénzüket játékosvásárlásra.  Ezek mellett a csapatok költségeinek kordában tartása is cél a fizetési rendszer kialakítása során. Ha még kevesebb lenne a játékos-kifizetési arány és kevesebb kivétel szerepelne a szabályzatban, akkor talán még egyenlőbbé válna a liga.