Tudományos kutatás híján alapos gyanúmra kell hagyatkoznom akkor, amikor kijelentem a következőt: ha megkérdeznénk száz embert (hozzáértőt vagy járatlant), mi kell a focihoz, kevesen, vagy talán senki nem válaszolná azt, hogy kapuk.

Fotó: www.thefa.com

Márpedig ez a futball egyik elengedhetetlen kelléke, a cél, amit a játékosok megpróbálnak eltalálni lövéseikkel. Nem mindegy tehát, hogy mekkora, miből van és mennyire biztonságos. Ezeket mind szigorú előírások szabályozzák, vagy kellene szabályozniuk, mert a játék jellegéből adódóan igen súlyos sérüléseket okozhat egy nem megfelelően kialakított futballkapu.

1863-ban, Angliában (hol máshol) határozták meg először, hogy a futballkapu szélessége 8 yard (7,22 m). Ekkor még csak egy szalaggal kötötték össze a két kapufa tetejét, hiszen a játékosok sokat vitatkoztak, mert nem tudták eldönteni, hogy mikor ment fölé a lövés, vagy mikor született érvényes gól. 1875-től kezdve kezdték el alkalmazni a keresztlécet, ami a kapu tetejét határozta meg 8 láb (2,44 m) távolságra a talajtól. A nagypályás labdarúgásban azóta is ezeket a méreteket alkalmazzák. Formáját tekintve a kapufa szögletes vagy kerek fából készült. 1920-tól a nottinghami Mr. J. C. Perkins cége kezdett el elliptikus kapufákat gyártani, mert ez az alakzat sokkal masszívabbá tette a lécet. Az eredetileg fából készült keret manapság gyakran vasból, még gyakrabban alumíniumból készül, főleg a tartóssági szempontok, illetve a könnyebb szállíthatóság miatt.

A kispályás focinál, a futsalnál, valamint a gyerek és az ifjúsági korosztálynál alkalmazott kapuk mérete természetesen eltér. Azonban mindegyik esetében fontos, hogy anyagukra, összeszerelésükre és elhelyezésükre nagy gondot fordítsunk, mert a hibás, elhanyagolt játékszerek igen veszélyesek. A súlyos sérüléseket legtöbbször a hálótartó vasfogantyúk okozzák, illetve az, hogy a játékosok megpróbálnak felmászni a keresztlécre, vagy csimpaszkodnak rajta. Szerencsére ritkán, de az is előfordul (főleg gyerekek esetében), hogy a rosszul rögzített kapu eldől vagy eltörik, és így maradandó sérülést, vagy akár halált is okozhat. A gondatlanság és figyelmetlenség okozta tragédiák pedig mindig jobban fájnak. Ezek a balesetek elkerülhetőek lennének, ha a futballpályák kezelői elővigyázatosabbak lennének. Nem kell hozzá más, csak némi beruházás és elhatározás, hogy a tárgyi feltételeket megteremtsük a biztonságos játékhoz.

Az Angol Labdarúgó-szövetség programot indított a focikapuk kicserélésére. A csapatok pályázat útján szerezhetnek támogatást, melynek keretében az FA a felújítás költségeinek a felét átvállalja. Ennek hatására Angliában javult a helyzet, de szakértők szerint annak ellenére, hogy sokan tudnak az akcióról, mégis kevesen használják ki azt. A pályatulajdonosok hozzáállásán is változtatni kell ahhoz, hogy jelentősen javuljanak a feltételek.

Magyarországon fokozottan érvényes az előbbi megállapítás. Azoknak, akiket megbíztak a futballpályák kezelésével, az egyik legfőbb feladatuk a játéktéren előforduló veszélyforrások minimálisra csökkentése kellene, hogy legyen. Itthon leginkább a tömegsportolók, valamint a diákok által igénybevett eszközöket hanyagolják el.

Azért a professzionális futballban is jól jöhet, ha veszünk egy jó kaput, mert sosem lehet tudni:

Antonisz Nikopolidisz, avagy kapufát nem védünk