A két ősi rivális évről évre vergődik, a menedzsment egyik szakosztálynál sem képes megújulni. Pillanatnyi villongások, csalfa remények, majd újból mély hallgatás - ez jellemezte eleddig a két tradicionális klub jégkorongszekcióját.
A Ferencvárosnál a múlt héten hallhattunk a legújabb fejleményekről: Csabai Gábor, az Alba Volán egykori szakosztályelnöke kész átvenni a romokban heverő kilencedik kerületieket és új alapokon felépíteni a fénykorában (1971-1980) zsinórban tíz bajnoki címet begyűjtő alakulatot. Saját bevallása szerint az új stratégia az utánpótlásból fog kiindulni, a felnőtt együttest pedig legalább egy szinttel magasabb minőségben próbálják üzemeltetni. És itt jött egy furcsa, többek számára félreérthető kijelentés: "Ha ezt a pénzt [a jelenlegi költségvetés 140 százalékát] nem sikerül összeszednünk, nem lesz felnőttcsapatunk a 2010/11-es szezonban." Erre később visszatérünk. A további tervek közt szerepel egy új mobil edzőpálya felépítése, mely által a zöld-fehérek mentesítenék magukat a pesterzsébeti jégbérlés költsége alól.
Budai megtartása elemi fontosságú feladata lesz a holtszezonban az új vezetésnek
Nekem első blikkre szimpatikusnak tűnt a változás, és habár a régi szakosztály-igazgatót, Al-Daadu Muhannedet nem sikerült távozásra bírni (a jövőben az utánpótlás mellett fog tevékenykedni), alapvetően jókora lépést tehetne előre a Fradi. Ha:
- a szurkolók nem azt hallották volna ki az egész cikkből, ami az egyetlen gyenge pontja lehet az új vezér nyilatkozatának, nevezetesen a fenti idézetet;
- ennek következtében nem fogadnák jelentős antipátiával az általuk "idegennek" titulált úriembert;
- ezáltal pedig nem adnának fel máris komoly leckét neki, amelyet eddig keveseknek (vagy talán senkinek sem) sikerült megoldani: legyőzni a fradisták ellenszenvét.
Miért van ez? Sajnos hiába számolhatunk Csabai Gábor személyében egy tapasztalt, szakmailag a hazai jégkorongban az élmezőnybe tartozó menedzserrel, az igazán nagy fejtörést nem az fogja okozni, hogyan hozza egyenesbe anyagiak és eredményesség szempontjából a szakosztályt, hanem sokkal inkább az, hogy megnyerje magának a szurkolók szimpátiáját. Hacsak nem várja meg, amíg a felnőtt csapat fogyasztói piacán is egy új, realistaként gondolkodó generáció veszi át a stafétát, kénytelen lesz kielégíteni igényeiket, amelyek lényegében a következők:
- az FTC mindenképpen indítson felnőtt együttest a Mol Ligában (és/vagy OB I-ben);
- ez legyen egy ütőképes, a közönség számára szimpatikus játékosokból álló gárda;
- a társulat a bajnokság végén fel tudjon állni a képzeletbeli dobogóra.
Úgy gondolom, Csabai és a Fradi-szurkolók céljai nem sokban különböznek egymástól, de ha elfogad egy tanácsot, a legközelebbi nyilatkozatnál számoljon a drukkerek kiemelten kritikus hozzáállásával, amely nem feltétlenül mérlegeli a menedzsment-szempontokat, sokkal inkább a klub iránti mérhetetlen szeretetet és elkötelezettséget.
A nagy ellenfélnél sem alakulnak különbül a dolgok. Böle Dezső ex-szakosztályvezető és Őze István klubigazgató szavaiból azt szűrhettük le, hogy változás ugyan lesz, de semmi esetre sem olyan mértékű, mint a Ferencvárosnál. Az egyelőre ismeretlen kilétű új vezető ügyvezető testületében nagy valószínűséggel ugyanazok kapnak szerepet, akik eddig is ott voltak, tehát érdemi reinkarnáció nem igazán várható. "Köszönhető" ez nagyrészt annak, hogy Őze úr a klub élén töltött évei alatt remekül kiépítette a saját "királyságát", így állítása szerint egyedül ő az, aki a szakosztályvezetők személyét kijelölheti, az UTE többi tagjának ebbe nincs beleszólása. Ez esetünkben is így lesz, így már csak annyi a kérdés, ki nyerte el legújabban az igazgató úr szimpátiáját.
Újpesten jövőre valószínűleg a fiatalok fognak dominálni
A fejleményekkel kapcsolatban több pletyka is szárnyra kapott (egy például Pék György eddigi vezetőedző szakosztályvezetői kinevezéséről és a játékosok ezzel szemben tanúsított kollektív ellenállásáról szól), de mindennek akkor adjunk hitelt, ha maguk az érintettek fognak róla beszélni. Ami tény, hogy az utánpótlás-játékosok a korábbi elhibázott döntések miatt sokadjára is megkezdték elvándorlásukat az egyesülettől, a szurkolók pedig kétségbeesetten várják, hogy a felnőtt keretből ki fogja elsőnek bejelenteni távozását.
Nincs mese, itt a siker záloga kizárólag a szakosztály (és talán az egész klub) mibenlétének teljes újragondolása lenne, melynek során a klubigazgató régi ismerősök helyett szakértő sportmenedzserek kezébe adná a gyeplőt, akik képesek lennének megreformálni és újra eredményessé tenni a szakosztály működését. Erre egyelőre azonban nem sok kilátás van, a fődöntnök minden kívülről érkező javaslatot elutasít, így pedig nem jósolunk túl jó szereplést a liláknak az elkövetkezendő években. Ahogy azt mondani szokták: itt már csak a csoda segíthet.
Fotók: Rábavölgyi Iván, www.icezone.hu
