Sziasztok! Szirányi Bence vagyok, és idén először kerültem be a vb-re utazó jégkorong-válogatott keretbe. Miközben éppen a ljubljanai világbajnokságon igyekszem hozzásegíteni a nemzeti együttest a lehető legjobb eredményhez, rendszeresen jelentek Nektek mindennapjaimról.
Csütörtökön szünnap volt, így elég volt reggel 9-kor felkelni. Reggeli után visszavonultunk pihenni, majd délután fél 1-kor ebédeltünk. Szokatlan is volt, hogy végre emberi időben étkezünk. Evés után szabadidőt kaptunk, így mi Hetényi Zolival bementünk a főtérre nézelődni. Elképesztő volt, milyen sok magyar szurkoló van a városban, úton-útfélen magyarul köszöntek ránk. Megdicsértek és bíztattak minket, hogy jól fog sikerülni a pénteki meccs. Ez nagyon jól esett, a szlovénok ellen biztosan plusz energiát fog adni, hogy ennyien szurkolnak nekünk. Hazafelé kicsit más úton jöttünk vissza, kíváncsiak voltunk Ljubljana rejtettebb zugaira is. Végül egy építkezés mellett, egy sikátorban kötöttünk ki, ahol szerintünk magyar ember még soha nem járt. Azért szerencsére valahogy hazakeveredtünk.
17 órától jött egy háromnegyed órás átmozgató tréning, majd szárazon nyújtottunk J. P. MacCallum vezérletével. Este 8-tól vacsoráztunk, itt Sator edző annyit mondott nekünk, hogy mindannyian pihenjük ki magunkat és készüljünk a pénteki meccsre. A mai az utolsó napunk itt Szlovéniában, és remélem, ettől fogva április 23-át piros betűs ünnepként jegyezhetem a naptáramban. Gyertek ki minél többen a meccsre vagy szorítsatok értünk a tv előtt, hiszen Ti is a csapathoz tartoztok, és ugyanúgy kelletek a győzelemhez, akárcsak a játékosok. Nincs más hátra, jussunk fel együtt az A csoportba! Hajrá, Magyarok!