Sziasztok! Szirányi Bence vagyok, és idén először kerültem be a vb-re utazó jégkorong-válogatott keretbe. Miközben éppen a ljubljanai világbajnokságon igyekszem hozzásegíteni a nemzeti együttest a lehető legjobb eredményhez, rendszeresen jelentek Nektek mindennapjaimról.
Csúnya napra ébredtünk vasárnap reggel. Szakadt az eső, és mire gyalog kiértünk a pályára, bőrig áztunk. A reggeli edzés passzolt az időjáráshoz, szinte senkinek nem mentek hibátlanul a gyakorlatok, nem sikerült átesni a holtponton. Én azért a némi szomorúságra okot adó előjelek ellenére is bizakodó maradtam, és halkan megjegyeztem a társaimnak: "rossz főpróba, jó előadás." Mint később kiderült, így is lett...
Egészen korán, 11 órakor ültünk le ebédelni, majd lepihentünk. Délután kettőkor volt meeting, melynek során Sator edző felhívta a figyelmünket a lengyel csapat erősségeire, és arra, hogy miként tudjuk ezeket a magunk javára fordítani. A mester elmondta, hogy ellenfelünk fizikai hokit játszik és elég gyors. Azt is kiemelte, hogy nagy iramot kell diktálnunk, sokat kell lőnünk, és be kell fejeznünk az ütközéseket - egyszerűen játsszuk a játékunkat. Emellett megbeszéltük, mit kell tennünk emberhátrányban ahhoz, hogy ne kapjunk gólt.
Sikerült ráhangolódnunk a meccsre, az első perctől kezdve uraltuk a mezőnyt. Hamar megszereztük a vezetést, ami még inkább hajtott minket előre. A második harmadban ugyan kissé leültünk, de így sem tudtak betalálni a lengyelek a kapunkba. A harmadik játékrészben gyorsan lőttünk egy gólt; aztán még egyet és még egyet... Innentől pedig nem volt kérdés, hogy ki hagyja el győztesen a pályát. A végén nagyon örültünk a győzelemnek, hiszen komoly ellenfelet gyűrtünk le.
A hétfő szünnap, kipihenjük a hajtós mérkőzést, este pedig edzünk egy jót. Kedden a horvátok következnek, akiket muszáj megverni - persze mind tudjuk, nem szabad őket lebecsülni. Nemsokára újra jelentkezem. Hajrá, Magyarok!