A Magyarországon és Romániában honos Mol Liga keretei közt immáron második esztendeje vívnak meg egymással a két ország jégkorongcsapatai. Tavaly úgy érezhettük, a pontvadászatnak köszönhetően töretlenül ível felfelé a hazai jéghoki nívója, ám idén nyáron homok csusszant a gépezetbe. Felvetődött a kérdés: vajh mennyire vehető komolyan, ami itthon van? A harmadik akkordból egyebek mellett megtudhatják azt is, hogy a külső igenis számít.

Sorozatunk befejező részében a megoldást keressük a korábban felhozott problematikára. Hogy in medias res mindjárt a közepébe vágjunk, máris feldobhatjuk a kézenfekvő megoldást: reformok! Sajnálatos módon a Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) keze úgy tűnhet, meg van kötve, hiszen a magyar egyesületek főként alacsony létszámukból adódóan nagy befolyással bírnak: „ha nem engedtek, kiszállunk, és a többieknek majd hárman eljátszogatnak a bajnokságban”. De vajh miért tehetik ők ezt meg? Nyilván a klubok sem mindig hibáztathatóak, hiszen errefelé általános jelenség az anyagi csődhöz közeledő állapot, viszont az MJSZ és a magyar jégkorong érdeke úgy kívánja, hogy hosszú távon a többség érdekei kerüljenek előtérbe. Az előretekintő, stratégiai alapokon nyugvó gondolkodás sokat segített már a régi nagyoknak abban, hogy elvi vitákban döntést hozzanak, így evidens, hogy esetünkben is szükség van egy szilárd alapokon nyugvó, szakszerűen meghatározott stratégiára.

Fotó: www.icezone.hu

A célok meghatározása, a rövidebb és hosszabb időközi szegmensekre belőtt iránymutatás mind-mind elengedhetetlen kellékei annak, hogy kialakítsunk egy működőképes rendszert. Így hát – visszatérve eredeti témánkhoz – a Mol Liga szülőatyjának és anyjának (értsd: a Mol-nak és az MJSZ-nek) létre kellene hozniuk egy olyan stratégiát, amely segít szilárd alapot építeni a honi jégkorong fellegvárának. Ebben megállapítható a munkatársak és a partnerek mibenlététől kezdve a piaci magatartásig sok minden kutya füle. Ezek közül most vegyük sorra azokat, amelyek így a kezdeti szakaszban a legnagyobb prioritással bírnak!

Maga a szervezet

És igen, itt jön a titokzatos cím apropója. A szervezet kiépítésénél (vagy parlagon hagyásánál) dől el, hogy mi úgy igazán mit is akarunk ettől az egésztől. Hajlandóak vagyunk kemény munkával, emberi és anyagi erőforrás bevonásával márkát képezni ligánk számára, majd belépni az egyébként is üresen tátongó magyar sportliga-piacra, hogy úttörő módjára bebarangoljuk és birtokba vegyük azt, avagy liga címen létrehozunk egy a korábbi évekéhez hasonlatos bajnokságot, csinálunk hozzá egy képletes logót, egy versenykiírást, szétosztjuk a csapatok között a lét, aztán szevasz. Úgy gondolom, hosszabb távon az egész hazai jégkorong számára az lenne a legjövedelmezőbb, ha előbbi módozatot választva elkezdenénk építkezni, hiszen komoly melóval a klubok és az MJSZ bevételének növelése mellett a fejlettebb külföldi hokikultúrák képviselőinek elismerését is kivívhatjuk. Mindezt az apparátus szakértelmen és gyakorlati tapasztalaton alapuló kiépítésével kell kezdeni, onnantól pedig a menedzsment megtervezheti és kivitelezheti a további lépéseket.

Arculat (már megint?)

Egy korábbi posztunkban nem győztük hangsúlyozni az arculat szerepét a sportkluboknál. Azt elfelejtettük említeni – és bizonyára ez okozta a galibát –, hogy magának a csapatokat tömörítő ligának is szüksége van az egységes, minőségi megjelenésre. A Mol Liga életre hívói úgy tűnik, erre a korántsem mellőzhető elemre nem igazán fordítottak figyelmet. Személy szerint úgy érzem, az olajvállalat által a szervezők rendelkezésére bocsátott több tízmillió forintos büdzséből futnia kellett volna egy komolyabb kampány kivitelezésére, hiszen a profi alakulatokat tömörítő szervezeteknek legalább akkora szerepük van a nézőtér megtöltésében, mint maguknak az egybegyűlteknek. Gondoljunk csak az Oli18 által fel-felemlegetett NHL-re, amely nem csupán Észak-Amerikában, de Európa- és Ázsia-szerte is rendkívül ismert branddel rendelkezik. Minálunk azonban ilyesmi szinte szóba sem jöhet. Esetünkben ugyanis annyi történt, hogy egy lelkes hokiőrültet megbíztak a logó összedobásával, emellett pedig a Mol nagyvonalakban igyekezett az anyavállalat arculati elemeit beépíteni oda, ahová jónak látta (ld.: a Jégkorongblog videó-összefoglalói, az MJSZ honlapjának aloldala, illetőleg 2009 őszétől az Origo jégkorongos szekciója). Ennyi és nem több. De hát kérem! Itt egy kreatívabb fajta profi grafikus forradalmat tudna véghez vinni. Nem kell itt óriási költségekre gondolni. Egy új embléma, egy önálló honlap, valamint ezek és az eseményeken (mérkőzések, liga-rendezvények) való megjelenés egységesítése – az első évben remek indítás lenne. Később kitérhetünk a kiadványokra, a merchandisingra, az eseménymarketingre és a többiekre, akik a szűkös terjedelem miatt most nem kapnak helyet.

Áció, káció, kommunikáció

Szerény személyem úgy látja, néhol akadozik a liga képviselőinek a fogyasztók, a partnerek, illetőleg a támogatók felé irányzott információáramoltatási tevékenysége, mindemellett gigászi gátakba ütközik a törekvés a nagyközönséggel való párbeszéd kezdeményezésére. Ugyan az MJSZ honlapjáról rendre értesülhetünk az aktuális fejleményekről, sokszor érdekes cikkeket, interjúkat is olvashatunk, ez mégis kevés. Interaktívabb, informatívabb, egyszóval szórakoztatóbb honlapra lenne szükség, amelyen az említett tartalom mellett helye van a tágabb statisztikai elemzéseknek, videóknak, képgalériáknak, fórumnak. A honlap mellett pedig szorosabb kapcsolatot kellene ápolni a média- és sajtóorgánumokkal, amelyeknek köztudottan igényformáló erejük van. Több energiát kell feccölni a különféle rendezvényekbe mind a megjelenés, mind a szolgáltatások terén. Csúnyán mondva fel kell használni a sok hazai hőst, és kőkemény kampányt kell építeni köréjük.

„És honnan szerzed a zsetont?”

Mint annyi minden, nyilván pénzbe kerülnek a fenti dolgok is. Azonban ha jól kezeljük a zűrös anyagiakat, a befektetés bőven megtérülhet. Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő sportágáról beszélünk, amely szerte a világon is előkelő helyet foglal el népszerűség terén. A Mol-támogatásból – ha a klubok vezetői véletlenül a megtérülés reményében hajlandóak nélkülözni fejenként 1-2 milliót – bőven kihozható a fenti rendszer, amennyiben az ember nem bíz meg mindenféle fél- vagy álszakértőket, akik a különféle pénzlelőhelyeken sűrűn előfordulnak. Amennyiben működésünk sikeres, a jövőben a főszponzor mellé kisebbeket is lehet keríteni, ezzel és a támogatói bázis növelésével pedig a szponzori piac részéről is szert tehetünk komolyabb anyagi forrásokra. Ugyanez igaz a televíziók közvetítési jogainak piacára is, de arról egyelőre kár is beszélni.

A bevételszerzés fő célrendszere tehát adja magát:

• az emberek tudjanak a Mol Ligáról
• ki akarjanak látogatni a mérkőzésekre
• további csereüzleteket bonyolítsanak le a ligával, illetve a benne szereplő klubokkal
• a szponzorok és a közvetítési jogok piacának kagylóhéja is táruljon fel

Ezek lehetnek az alapjai az összes többi célnak, amelyek erős vázát alkothatják egy valóban professzionális ligának. A csapatok adottak, ám a körítésen is sok múlik – erre kell rájönni, és akkor a nívó emelkedése a szakmai jelentőségen túl a népszerűségben is meg fog mutatkozni.

Hajrá!