Az angol labdarúgás korunk egyik leglátványosabb ligáját prezentálja a sportág szerelmeseinek. A klubcsapataik az elmúlt öt évben a Bajnokok Ligája végküzdelmeinek főszereplői voltak, bár győzniük csak kétszer sikerült. Több mint két évtizeddel ezelőtt az angol futball a mainál is meghatározóbb korszakát élte, ám egy tragikus esemény letörölte őket Európa futball térképéről.
A BEK történetének első másfél évtizedében többnyire spanyol és olasz győzelmek születtek, míg a hetvenes évek első fele az Ajax-ról, és a Bayern München-ről szólt. Az Ajax 1973-ban sorozatban már harmadszor szerezte meg az európai klubfutball legjelentősebb trófeáját, ezt követően pedig a bajorok tudtak triplázni.
Az angol sikersztori 1977. május 25-én kezdődött. Hat éven keresztül nem tudott Európa elitje megálljt parancsolni Anglia soros bajnokcsapatának. Illetve 1980-ban sikerült, hiszen a Liverpool már az első fordulóban búcsúzott, ám a sorozatban a címvédő jogán elinduló Nottingham Forest 1979-es sikere után újra győzedelmeskedett és így a trófea megint a szigetországba került. A Nottingham nevéhez fűződik jelenleg az a bravúr, hogy a BEK-serleget többször sikerült elhódítania, mint hazája bajnoki címét. 1982-ben az Aston Villa szállította a hatos sorozat utolsó győzelmét, egy olyan korszakban, melynek legmeghatározóbb csapata kétségkívül a Liverpool volt. A vörösök a nemzetközi porondon négy BEK győzelmet értek el 1977 és 1984 között, míg hazájukban hat bajnoki címet szereztek a jelzett nyolc év alatt.
1985. május 29-én, a 39 szurkoló halálával végződő brüsszeli BEK-döntő után azonban az angol klubcsapatokat öt évre száműzték az európai kupa küzdelmekből. A történtek utáni szankciók szükségessége megkérdőjelezhetetlen volt, ám annak volumenét a mai napig vitatják. A döntés nem feltétlenül oldotta meg a huligánkérdést, ellenben a korszak domináns angol futballját fél évtizedre elszigetelte Európától és visszavetette annak fejlődését. A tragédia felelőseként az UEFA kizárólag az angol szurkolókat tette meg, a helyi rendőrség illetve a stadion üzemeltetőivel szemben, pedig sohasem indult nyomozás. Természetesen az a magatartás, amelyet a liverpooliak tanúsítottak, a legfőbb összetevője volt a súlyos következményekkel járó lelátói incidenseknek, ám számos lépéssel (angol szurkolói ,,kultúra” tüzetesebb vizsgálata, hatékonyabb biztonsági intézkedések, olasz és angol szurkolók átgondoltabb elhelyezése a stadionban, stadion alkalmassága) megelőzhető lett volna a tragédia. Az UEFA azonban az önkritika gyakorlása helyett egy az egyben ráhúzta az angolokra a vizes lepedőt.
Az eltiltás évei alatt közel húsz angol klub maradt távol a kupaküzdelmektől. A Liverpool hazájában továbbra is meghatározó együttes volt, az eltiltás idején háromszor volt bajnok. Mellettük az Everton, az Arsenal, és a Tottenham mondható a 85-ös döntés legnagyobb vesztesének, akik összesen három BEK és kilenc UEFA-kupa szereplést buktak el. Ha megnézzük az ekkor a BEK-ben csúcsra jutó csapatokat, feltételezhetjük, hogy az angol dominancia, ha nem is a korábbiakban ismertetett mértékben, de tovább élhetett volna. Erre az időszakra esik ugyanis a vitathatatlanul klasszis Milan két győzelme mellett a Steaua, a Porto, a PSV, és a Crvena Zvezda egy-egy kupa sikere. Az angol csapatok a kilencvenes évek közepére tudtak újra meghatározó szereplővé válni az európai klubfutballban, bár a KEK 1991-ben és 1994-ben is az ő sikerüket hozta, a Bajnokok Ligáját pedig tizenöt év után, 1999-ben hódították el ismét. Az eltiltás időszaka alatt számos kiváló angol futballista igazolt külföldre, a közvélemény, pedig talán több olyan játékost meg sem ismert igazán, akik a nemzetközi nyilvánosság hiányában ma sokkal alulértékeltebben élnek a köztudatban (három név mindenképpen: John Barnes, Chris Waddle, Alan Smith), mint amire valós tudásuk alapján rászolgáltak volna.
A Liverpool tehát egészen 1990-ig folytatta domináns szerepét a hazai porondon (1976-90-ig 14/10), és éppen az eltiltás lejárásának évében szerzett bajnoki címe jelenti számukra mai napig az utolsó bajnoki diadalt, a BL-ben pedig huszonegy év elteltével, 2005-ben értek újra révbe. A Brüsszelben történtek hatására az angol stadionokban szigorúbb ellenőrzéseket vezettek be a nézőtéri incidensek megelőzésére, ám jelentős fordulat itt is egy tragédia hatására következett be. Az 1989-es hillsborough-i események utáni Taylor-riport rendelkezett a stadionok átalakításáról, ami elengedhetetlen feltétele volt annak az 1990-es évek közepétől megindult fejlődésnek, mellyel Anglia napjainkra újra vezető szerepet követelt magának Európa klubfutballjában.
Az újabb tragikus események következményei az UEFA 1985-ös döntésével ellentétben az angol futball érdekeit szolgálták. 1985 után 2008-ban ismét az angol legfelsőbb osztály küzdelme került az UEFA által nyilvántartott, európai labdarúgó bajnokságokkal foglakozó rangsornak az élére.
Huszonhárom év. Hosszú és mozgalmas út volt.