Van hogy nagyon, van hogy kevésbé, de mindig aktuális kérdés, hogyan talájuk meg a futball szurkolók viselkedése okozta erkölcsi és anyagi károk megelőzésére, illetve szankciójára a legjobb megoldást. A 12. játékos című sorozat róluk (rólunk) és a magatartásukra vonatkozó szabályozások, programok elemzéséről szól.
Az első, bevezető rész a szurkoló fogalmának meghatározására tesz kísérletet. Nehéz megállapítani egy általános definíciót, hiszen a lelátó népe, igen változatos nemre, korra, származásra, társadalmi státuszra, sőt politikai nézetre való tekintettel is. Egy biztos, hogy az igazi szurkoló érzelmileg kötődik a csapathoz, elkötelezettsége személyiségjegyévé válik.
Változatos összetételéből következik, hogy a rajongók táborának elemzését több szempontból kell elvégeznünk.
Sportgazdasági jelentőségük szerint beszélhetünk aktív illetve passzív szurkolóról. A passzív szurkoló általában a tévé előtt élvezi a meccseket, az is előfordulhat, hogy több külföldi bajnokságot követ és több csapatnak is szurkol. Aktívvá válhat a játék színvonalának emelkedésével. Az aktív szurkoló rendszeresen jár mérkőzésekre, rajongói kluboknak tagja, részt vesz a szurkolói ankétokon, külföldre is elkíséri csapatát, illetve keresi az információkat, amik a klubbal kapcsolatosak.
Forrás: www.ftc.hu
A rendőrség pszichológiai szempontú csoportosítása alapján a szurkolók közül elhatárolható a formális vezető, aki nyíltan felvállalja vezető szerepét, és szervezi a csoport tevékenységét, az informális vezetők kibújnak a felelősség alól, tanácsaikkal látják el a formális vezetőket. A hangadók, domináns személyiségek. A ceremóniamester (előénekes, capo) a szurkolói rigmusokat vezényli, szervezik a közönséget, nagy befolyással vannak rá. Provokátoroknak nevezik az ellenfél szurkolóit és a rendőröket, rendezőket heccelők csoportját. A támogatók a provokátor által kiváltott reakció elleni támadásban vesznek részt, a tömeg ad nekik bátorságot. Bujtogató az, aki provokátoroknak ad tanácsot a lehetőségek kihasználására, régi sérelmek felidézésével. A bohóc szórakoztatja, és egyben bujtogatja a tömeget, míg a sunyi veszélyes, mert alattomos, lesből, arcát eltakarva támad, és hamar eltűnik a tömegben. A töltelék a nagy csoportnyomás hatására vesz részt a rendbontásokban. A szemlélődő kíváncsi, de a verekedésben nem vesz részt. A megfigyelő mindkét oldalt kiszolgálja megfigyeléseivel. Az áldozat rendszeresen bajba kerül, ő az úgynevezett „pofozógép”. A békítő, összekötő célja, a két szembenálló tábor álláspontjának közelítése. A magányos farkas a csoport adta arctalanságot kihasználva részt vesz a rendbontásokban. A focirajongót a mérkőzés érdekli, célja a játék élvezete.
Na és van a média szempontjából való csoportosítási lehetőség is. Szerintük ugyanis van a szurkoló, aki nem hozza magával a nézettség emelkedést. És vannak a bajkeverők, akik a szenzációt szállítják az unalmas mindennapokba. Ezeket a renitens elemeket több féleképpen nevesítik, sokszor szinonimaként használva a huligán és az ultra szót. Holott a huligánok általában alsóbb társadalmi rétegekből származnak, először Nagy-Britanniában jelentek meg a futballmérkőzéseken. Céljuk hogy „csapatuk nagyságát” a pályán kívül az ellenfél szurkolóinak „legyőzésével” bizonyítsák, ezt a gyakran „harmadik félidőnek” nevezett összecsapást az nyeri, aki megfutamítja az ellentábort. A huligán csoportok „félkatonai szervezetek” ahol a rangsort az erő, a bátorság és az elszántság határozza meg.
Míg az ultra csoportok az olasz stadionokban szerveződtek, magasabb iskolázottság jellemzi a tagjait. A látványos szurkolást részesítik előnyben. Zászlók lengetése, szektorokon átnyúló hatalmas transzparensek, görögtüzek, dobok és különböző koreográfiák alkotják a repertoárjukat. Időnként azonban a huligánok mellé állva harcolnak a pályán kívül, a meccsek alatt a verbális fenyítések része a bírók és az ellenfél játékosainak szidalmazása is. Ezek alapján megkülönböztethetünk úgymond harcoló és szurkoló ultrákat.
A harmadik csoportot, más néven a szutykot, alacsony társadalmi csoportokból származók alkotják, sokszor még a huligánok is lenézik őket. Nem riadnak vissza az ártatlan „civilek” bántalmazásától sem, általában számbeli fölényükre alapozva támadnak, sőt a rendfenntartó erőket is megtámadják. A skinheadek vagy thugok alig kötődnek a csapathoz, a stadionok légkörét szélsőjobboldali, rasszista, xenofób provokációra használják. A SHARP: SkinHead Against Racial Prejudice, vagyis bőrfejű a rasszista megkülönböztetés ellen. Azaz a „balos skinhead”. Főleg Spanyol- és Olaszországban terjedt el a nyolcvanas évek végén. Magyarországon történelmi okok miatt szinte nincsenek jelen a stadionokban.
Forrás: http://nyilasi.tozsdeforum.hu/blog/2007augusztus.htm
És te ki vagy a táborból?
