Újdonság jön, nem is kicsi: hokicsapata lesz a Vasas SC-nek. Kívülálló jégkorongfanatikusként meglepett csuklás volt az első reakcióm, majdnem-hozzáértő szemmel nézve kockázatos húzásnak tűnik a dolog. Az igazság valahol odaát van, lássuk, jutunk-e valamire.

A káposztásmegyeri székhelyű Budapest Stars jégkorongklub rövidke története során a 2008/2009-es szezonban indított először felnőtt csapatot a Mol Ligában és az OB I-ben. Az addig utánpótlásműhelyként működő egylet gyorsan belecsapott a lecsóba: minőségi magyar hokisok sorát igazolta le, köztük mindjárt öt olyat, akik 2008-ban, Szapporóban tevékeny részesei voltak a magyar válogatott A csoportba jutásának. A nagy reményekkel nekilóduló gárda végül két negyedik helyet zsebelt be csupán, de így sem keserednek, folytatják az építkezést.

A Kangyal Balázs hátvéd és klubigazgató (tudniillik, a játékos-edzők ma már elavultak), valamint Szabó István klubelnök tárgyalásokat kezdeményezett az angyalföldiekkel, majd néhány hónapnyi egyeztetés után végül július utolsó napjaiban egymás markába csaptak a felek. Ezzel pediglen eldőlt, a Sztárok második idényüket sem saját nevükön kezdik meg (a tavalyi évadban ugyanis a szlovákiai Érsekújvárral társulva, Nové Zámky Starsként karcolták a jeget). 2009 őszén tehát egy megújult másodéves együttes száll harcba a két hazai liga aranyérméért, becsületes nevén Vasas Budapest Stars.

Humoros és sportos - reklám magyar módra, a főszerepben Kangyal Balázs:

Nos, úgy tűnik, mindkét klub igyekezett megőrizni önnön brandjét, így született meg a felettébb furcsa hangzatú név. De a Xéniák és Maximiliánok világában a névadás problematikájától inkább most tekintsünk el, és vegyük nyomban szemügyre, miért is lehet jó ez. Első blikkre rögtön felmerül az emberben néhány kritikus észrevétel. Például: Miféle okok vezették erre a lépésre a szépreményű fiatal klub fejeseit? Egyáltalán mi előnye származik ebből bárkinek is?

Első kérdésünkre a választ a csapat hivatalos honlapján kell keresnünk. A hokisok eszerint elsősorban nagyobb szurkolótábort várnak a fúziótól, mást nem igazán. No de hol is van ez a szurkolótábor? Az IceZone.hu rövid elmélkedéséből is kiderül, hogy a nem éppen fénykorát élő labdarúgó kft. menedzsmentje és játékosai nem képesek megtölteni a 18 ezres Illovszky Rudolf Stadion betonkaréját, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy az utóbbi időben ritkán maradt 17 ezernél kevesebb szabad hely a Fáy utcai létesítmény nézőterén. A vízilabdásoknál hangyányit jobb a helyzet, ők példátlan módon olykor több szimpatizánst vonzottak a Komjádiba, mint a labdát lábbal forgató klubtársaik. Amott már 2500-an is kíváncsiak voltak a srácokra (legutóbb történetesen a nem éppen a szomszédból érkező Eger elleni finálén), ami lényegesen jobban mutathat a futballstadion kapacitásának elhanyagolható százalékát adó uszodai lelátón. Ámde ha mindezt úgy vizsgáljuk, hogy a bajnoki címvédő pólósok az egyik (egykori?) magyar sikersportág tulajdonképpeni döntő meccsein ennyire voltak képesek, akkor már igencsak elkezd viszketni a fejünk, ha arra gondolunk, hogy a Vasas Budapest Starsnak otthont adó Icecenter 2008 ülőhelyére vajon átérdeklődik-e majd magukat elegen.

Mert ha már számolgatás. A Jégkorongblogon megjelent elemzés szerint a tavalyi NZ Stars átlagnézőszáma nem volt több, mint 375 fő, a legproduktívabb meccsekre pedig nagyjából 550-en fáradtak ki (akkor is a Fradi, majd pedig az Újpest ellen). Ha egyszerű emberek lennénk, leülnénk, és kezünket elégedetten dörzsölve figyelnénk, mikor érkezik meg a jégcsarnokba a vízilabdások nézőcsúcsa. Sajnos ez azonban buta utópia lenne. Telt ház ettől még nem lesz. Hogy miért nem? Vessünk csak egy pillantást az előbb említett két klubra! A focimeccsekre tízezreket képesek kivonzani, jégkorongmérkőzésekre pedig jó, ha ezren kijárnak – ahhoz is már komoly rangadó kell. Bármennyire is gyenge a két egylet marketingtevékenysége, el kell ismerni, hogy továbbra is sokan vannak, akik nem érdeklődnek a jeges sportág iránt. Ennek legyűréséhez pedig olyan szintű stratégiát kell kidolgozni, amilyenről kis hazánkban népmesékből sem lehetett még hallani.

Volt honnan elindulni (fotó: www.bpstars.hu)

Valljuk meg, nehéz meló a közönség megszerzése (egyúttal megtartása), persze nem lehetetlen*. Viszont jelen állapotban körülbelül ugyanolyan nehéz lesz táblás házat generálni, mint a'la nature, Budapest Stars néven. A Vasasnak nagyon is jó, hogy újabb patinás csapata van egy feltörekvő sportágban. A Vasas az online-shopjába kerülő Stars-relikviákkal kitűnően bővítheti merchandising-kínálatát. A majd’ százéves klub újabb válogatott játékosok nevét vésheti fel dicsőséglistájára. A hokicsapat és játékosainak sikerei nulla ráfordítással az angyalföldi társulat sikereivé válnak, tisztán és büszkén teheti ki őket a kirakatba. Ők állatira jól járnak. Ezzel szemben még mindig nem tudjuk, mi a jó ebben a jégkorongozóknak.

A Vasas, mint (senkit nem megbántva) leharcolt, csapatsportágait vizslatva régi fényében csak helyenként tündöklő antik műemlék, nem tudni, mi jót tartogathat sztárjainknak. Természetesen halvány reménysugár látszik arra, hogy lehet potenciál a dologban, de személy szerint úgy gondolom, hogy a korábban említés szintjén felhozott brand, amit a Stars néhány éve viszonylag szisztematikusan elkezdett felépíteni, most bekerül a befőtt mellé a spájzba, helyette pedig kikerült onnan egy régi, nyomokban még finom meggybefőtt, amelyből igen nagy feladat lesz kiválogatni a még romlatlan szemeket. Új logó kell, a nemrég megújult helyére még újabb honlapdizájn, új kiadványok, új merchandising, egyáltalán új arculat, és ha nagyon nagy szerencsénk van, abból az 550 emberből (többen közülük egykori vagy jelenlegi Újpest-, FTC-, stb. szimpatizánsok) kevesen hagyják el a klubot.

Kíváncsi lennék, milyen célkitűzések, előzetes fogyasztói igényfelmérések, elemzések és előrejelzések alapján indították el ezt az expedíciót, milyen tervekkel és miféle kampánnyal készül a menedzsment a következő szezonra. Igaz, a magyar sportban elvétve dívnak ezek a jelenségek.

Az elsőszámú célközönség (fotó: www.vasas.hu)

És most egy kis álláspont, hogy ne csak károgjak én itt. Véleményem szerint a csapatnak tovább kéne építenie márkáját, meg kéne őriznie ezt a fiatalos, feltörekvő imázst, amellyel lassan, de biztosan újabb és újabb szimpatizánsokat gyűjthet. Ha jól emlékszem, ritkán fordult elő a sporttörténelemben, hogy valaki egy-két év alatt ezreket csábított a pályára, miközben 5 percre volt autóval egy igen nagy hagyományokkal és játékerővel rendelkező rivális (nevén nevezve: az Újpesti Torna Egylet) bázisa. Igaz, a peremkerületi elhelyezkedés nem a legoptimálisabb, de többek között a Megyeri híd megépülésével is javult a megközelíthetőség, és egy a környékbeli agglomerációra, valamint a szomszédos kerületekre is kiterjedő kampánnyal fokozatosan, 4-5 év alatt komoly fejlődésen mehetne keresztül a klub, mindez idő alatt pedig jottányit sem kéne feladnia valódi önmagából. A válogatott játékosokkal, illetőleg a sikeres utánpótlásbázissal komolyan lehetne tervezni, és azért nem ártana készíteni mindenek előtt néhány felmérés-féleséget sem, hogy ne csak a saját ötleteinket, igényeinket ismerjük.

Végszónak megjegyezném, a szarkasztikus hangvétel ellenére szívből remélem, hogy én látom rosszul a helyzetet, és a Stars helyes ösvényt választott. Kérlek benneteket, kedves olvasók, amennyiben az írásban előkerült kérdésekre mocorogna bennetek valami megfejtés-féle, vagy esetleg kedvetek lenne kulturáltan beszólni valamit, gondolataitokat komment formájában dokumentáljátok nekünk alant. Ne kíméljetek. Köszönöm.

* Ehhez tudni kell, hogy szerény személyem szerint nincs is ilyen fogalom, csak amolyan szóbeszéd, mint a 4-es metró.