Bizony, bizony - a címet az Internacionáléból idéztem. Nem véletlenül, mivel több helyen is kapcsolódik mai témánkhoz, amely nevezetesen a nemzetközi jégkorongligák futótűz-szerű kialakulása Európa-szerte.

A legnagyobb figyelmet felkeltő kísérlet a 2008-ban alapított, ám fiatal kora ellenére Európa legerősebb, és szubjektív vélemények szerint az egész világ második legjobb ligája, a KHL. Az orosz Szuperligából kinőtt, mindössze néhány szovjet utódállamot felölelő versengés egyértelműen azért jött létre, hogy a régóta az NHL-el pörölő kelet-európai hokimecénások villantsanak egy nagyot riválisuk felé. Ez sikerült is, hiszen a Kontinentális Hoki Ligában az elmúlt években egyre szaporodik a világsztárok száma - és ők többnyire Amerikát hagyták ott a fizetési plafon fogalmát nem ismerő óriás kedvéért. Ugyan egy ideig ment a huzavona egy cseh, később szlovák illetőségű együttes csatlakozásáról, a projekt júliusban kudarcba fulladt.

A KHL-ben jelenleg 4 nemzet csapatai versengenek a Gagarin-kupáért:
Oroszország (20 csapat), Lettország (1), Fehéroroszország (1), valamint Kazahsztán (1).

A nagy orosz medve mellett több európai nemzet ligája döntött úgy, szövetkezik szomszédaival csapatai erősödése és egyáltalán a túlélés érdekében. Többen ugyanis úgy látják, a jövő a nemzetközi pontvadászatoké - talán nem is gondolják rosszul.

A svéd Hockeyexpressen.se egészen vakmerő jövőképet jósolt: a honlapszerkesztők szerint svéd, finn, német, svájci, osztrák, cseh és szlovák résztvevőkkel indulna útjára egy olyan 40 csapatos bajnokság, amely a KHL mellett az öreg kontinens meghatározó versenysorozata lehetne.

A Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) többször is próbálkozott egy európai széria kialakításával, de az ígéretesen induló jégkorong-BL nem volt hosszú életű. Erre próbáltak alternatívával szolgálni a European Trophy szervezői. A jelenleg is zajló augusztusi felkészülési tornasorozaton svéd, finn, német, cseh, svájci és osztrák csapatok mérik össze erejüket. Persze az IIHF sem adta fel nagy álmát, legújabban az Európa-bajnokságokat támasztaná fel a testület.

Mi, magyarok két nemzetközi ligában is vastagon érdekeltek vagyunk. A hazai központú bajnokság, a Mol Liga jelenleg 9 csapatot tömörít, ezek közül 6 való Magyarországról, 3 pedig Romániából. Többször is tervben volt ugyan szlovák csapatok felvétele, de ez csak nem akart összejönni. Ellenben a tervek szerint nemsokára Szerbiából csatlakozhat hozzánk újabb résztvevő.
A másik ilyen fontos versenysorozat az ausztriai bázisú EBEL, alias Erste Bank Eishockey Liga, amelyben országunkat a Sapa Fehérvár AV19 képviseli. A válogatott gerincét magában foglaló gárda mellett 2 szlovén, 1 horvát és 6 osztrák klub szerepel az egyébként 10 csapatos bajnokságban.

Az utóbbi ligákkal hasonló erősségű nemzetközi pontvadászatok még az ír, skót, wales-i és angol együtteseket versenyeztető brit EIHL (Elite Ice Hockey League), az osztrák, horvát, szerb és szlovén csapatokkal induló Slohokej Liga, de a hírek szerint a hollandiai Eredivisie is közösködni készül a belgákkal.

Említetteken kívül persze számtalan egykori és leendő összekapcsolt viadalt említhetnék, miként sokadosztályban és amatőr szinten is él a nációkon átívelő kollektivitás szelleme. Fentiek fényében tehát nem is áll oly távol a valóságtól a címben álló idézet. Úgy gondolom, az észak-amerikai államhatárokon átívelő versengésekhez hasonlóan a mi földrészünkön is itt az ideje az összefogásnak, hiszen hosszú távon csupán ez lehet a fejlődés útja. Az egy-egy országban működő ligák már nem versenyképesek folyamatosan erősödő társaikkal szemben, így a nemzetköziség a sportban az Internacionáléhoz képest új értelmet nyer, és ez nem más, mint a szabad világ lakosainak együttműködésén alapuló fejlődés.