Ha a profi sportról beszélünk, sokan különböző irányvonalak felé asszociálnak. Azonban a legtöbb ember csupán a felszínen elhelyezkedő végeredményt szemléli, és nem tekint a felszín alá, a sötét mélység rejtette bástyákra, amelyek a professzionalitást fenntartják.

Ezeket a bástyákat mindig a lehető legjobb állapotban kell tartani, mivel meghatározzák egy sportág minőségét, egy sportegyesület sikerességét, egy sportoló versenyzői presztízsét. A legjobb állapot eléréséhez jó kőművesek szükségeltetnek, akik folyamatosan segédkeznek a rondella stabilitásában. Ezen analógiát használva a támaszok jelképezik a szponzorációt, amit a jó mesterember, a mecénás, a tőkés képvisel, aki a pénzével képes a megfelelő állapotok elérésére, fenntartására.

Az egyik legmarkánsabb sporttámogatásról szóló kutatás, a The World Sponsorship Monitor (TWSM) kielemezte a különböző márkák általi szponzoráció mértékét a kis- és középvállalati szektorban egyaránt, és ezzel közelebbi betekintést engedett a brandek világába. Nem csupán a mega-üzletekre fókuszált, hanem már a 75 ezer dolláros összegtől kezdődő szponzori szerződéseket is vizsgálta.

2008-ban 1333 darab szerződést számoltak, a 2007-es évi 1196 darab ellenében. Azt gondolhatnánk, hogy a gazdasági recesszió visszavetette a szerződő felek számát, azonban a válság hatása nem volt akkora következménnyel a támogatókra, mint ahogy azt megítélnénk. 2009-ben bizonyos számú növekedésről is beszámolhatunk, azonban az is sokat nyom a latba, hogy a megállapodások időtartama három vagy annál több évre szól. Egy fokkal komolyabb megtorpanást lehet tapasztalni bizonyos ágazatok általi támogatásban, mivel ezeket az iparágakat sújtotta legmélyebben a válság, úgymint az autóipart, a bankszektort és a kiskereskedők szféráját.

A 2009-es kutatás felülvizsgálata kimutatta, hogy a sport továbbra is uralja a globális szponzori piacok trendjeit, ami 88 százalékos részesedést jelent a szponzori megállapodások teljes értékéből. A névhasználati jogokról való egyezségek viszonylag ritkák a szponzori konvenciók közül, azonban ezek az üzletek vonzzák arányában a legnagyobb jogi díjakat. 2008-ban a lekötött befektetések csupán 7 százaléka invesztálódott elnevezési jogokra.

Ha valóban a hegytető csúcsán elhelyezkedő szponzori támogatások közül csemegézünk, akkor az amerikai profi ligákra, az európai labdarúgásra és neves versenyekre (olimpia, Grand Slamek) kell gondolnunk. Ezen események hallatán „összecsorog a nyál” a szponzorok szájában, mivel óriási összegeket képesek beleölni egy-egy ilyen rendezvénybe. A következő táblázatban ezt jobban szemrevételezhetjük, és kiderül, hogy mely vállalatok, illetve mely események kerülhettek be a top 20-ba.

Forrás: www.sportbusiness.com

A táblázat alapján megállapítható, hogy elsősorban mely iparágak invesztálnak milliókat  a sportba. A két „nagyágyú” sportszergyártó cég összesen 1126 millió dollárral szállt be a sportéletbe: a Nike 799 millió, míg az Adidas „csak” 327 millió dollárral támogatja a kiszemeltjeit. Megfigyelhetők továbbá a telekommunikáció, a bankszféra, az olajipar és más egyéb óriásvállalatok képviselői is. Ami nyilvánvalóan látszik, hogy a kölcsönös kapcsolatépítés mind a két fél számára kedvező mutatókkal bír, mivel a szerződések időtartama minimum 3 év, de jellemzőbb a hosszabb időre szignózott megállapodás. A londoni olimpia közeledtével egyre nagyobb összegek átutalásáról lehet olvasni, és itt is látszik, hogy mekkora költségvetés szükségeltetik egy ilyen grandiózus esemény lebonyolításához. Azért kíváncsi vagyok, hogy egy esetleges budapesti olimpia esetén is sorbanállás lenne-e a „szponzorok ide!” feliratú ajtó előtt. Érdeklődve várom a véleményeket!