bemutatkozás | sportmarketing | sportgazdaság | heti magyar | boxutca | 5 fogas kérdés | a hét embere

Facebook

Partnereink

Icezone.hu
Sportmarketing
Sportforrás

Friss topikok

  • pizarro: nem ő vitte az Európai Bíróság elé Előzetes döntéshozatali eljárás volt... (2012.06.17. 18:50) Hohó, te ma nem játszol kisapám!
  • 1116001: Közben a teljes csapat egy emberként állt ki Nagy Laci és a levél mellett. Az egész hasonlít Bodr... (2010.11.05. 18:53) Adios, nagylaci!
  • Don Fender: Lassan már illene a Face Teamről is írni egy cikket (esetleg interjút készíteni). (2010.10.09. 12:18) USA a kosárlabdavilág tetején
  • fefus: Tetszett a cikk! Voltak benne számomra új dolgok is! Viszont ha a focit meg szeretnénk menteni, va... (2010.08.07. 19:44) "Föltámadott a tenger..."
  • iFi: @fefus: köszönöm a véleményt! S valóban ez egy igen feszített, de nem túlzottan hangoztatott téma.... (2010.08.03. 14:47) Örök vita - tabu téma?

Licenc

Creative Commons Licenc

Első a szurkoló!

Oli18 2010.05.06. 08:00

Noha az elmúlt másfél évtizedben egyre inkább a labdarúgás üzleti oldala kerül(t) előtérbe, egyről sosem szabad megfeledkezni. Az egész mizéria nem a tulajdonosok, menedzserek és nem is elsősorban a játékosok hasznának növelésére van, hanem csakis kizárólag a szurkolókéért. Ha ők jól érzik magukat, akkor teremtődik meg a professzionális labdarúgás alapfeltétele.

A nézők ugyanis egy már önmagát gerjesztő folyamat legfontosabb (alap)pillérei. Ha egy sportág iránt nagy az érdeklődés, akkor természetszerű, hogy megteremtődik a versenyhez, bajnoksághoz szükséges szervezeti keret. Onnantól pedig már csak egy lépés a média és a szponzorok feltűnése, melyek jelenléte elengedhetetlen az üzleti alapon és sikeresen működő bajnoksághoz.

A szurkolókat két kategóriára lehet bontani. Vannak olyanok, akik közvetlenül fogyasztják a szolgáltatást, tehát kijárnak a kedvenc csapatuk mérkőzéseire, a helyszínen buzdítják szeretett egyesületüket. A sikeres európai bajnokságokban is vannak már gondok a szurkolók mérkőzésre való kicsalogatásában (elsősorban Olaszországban és Franciaországban), de még így is messze lekörözik magyar társaikat. Itthon ugyanis egyre inkább csökken az érdeklődés:  egyre kevesebben vannak azok, akik még színvonalas mérkőzéseket láthattak idehaza, a stadionok állapota néhány kivételtől eltekintve siralmas, valamint a fiatalok számára is egyre több olyan lehetőség áll rendelkezésre, amit folytathatnak a meccsre járás helyett. Egy dolog ad bizakodásra okot: a honi mérkőzések közvetett fogyasztása (tehát pl. televízión, interneten, stb.) még mindig jónak mondható. A hazai sportcsatornák nézettségi mutatói legalábbis ezt támasztják alá. Egy-egy Fradi-Újpest rangadó több nézőt csábít a képernyők elé, mint egy Real-Barca találkozó. Nem hiába volt komoly verseny a közvetítési jogokért. Sajnos azonban nem tudható, meddig tartható fent ez az „idilli” állapot. Mikor lesz az, amikor a tv-szurkolók is végérvényesen ráunnak arra, hogy majd két órát szánjanak rá a hétvégéjükből a nem túl színvonalas, lassan üres lelátók előtt zajló összecsapásokra. Hogy valaki igazi szurkolóvá váljon, ahhoz valamiféle kapcsolódási pont szükséges az adott klubbal. Mert akkor mi különbözteti meg egy magyar szemében a Fehérvárt a Manchester Unitedtől? Egyikkel sincs közvetlen kapcsolatuk. A mai tv-szurkolók nagy része korábban járt ki mérkőzésekre, azonosulni tudott a klubbal. Igazából ők azok, akik a „ranglétrán” egy helyet visszaestek:
B-közép szurkoló --> mérkőzésre kijáró szurkoló --> tv-szurkoló --> sajtóból, internetről tájékozódó szurkoló --> „azokban a régi szép időkben még érdekelt a dolog”-szurkoló.


Ők még kimennek a stadionba... (fotó: www.dvtk.eu) 

A folyamatot meg kell állítani, ez teljesen egyértelmű. Ugyanis a fenti kategóriák közötti arányok egyre inkább eltolódóban vannak, nem éppen ideális irányba. Nem egy ismerősöm van, akit korábban érdekeltek a DVTK mérkőzései, ma csak az eredményeket nézik meg az interneten. Néhány biztató jelet látni (a DVSC BL-szereplése, kiélezett bajnoki csata, utánpótlás-eredmények), de a szurkolók visszacsábítása a stadionokba a klubok menedzsmentjén múlik, illetve a szövetségen. Utóbbi most jelentős átalakuláson megy át, valószínűleg egy tehetős elnökkel. Meg kell oldani az infrastruktúra, a huliganizmus, valamint az ésszerűtlenül gazdálkodó klubok problémáját. Ez az alap ahhoz, hogy a szurkolókat ismét érdekelje a közvetlen fogyasztás. Mert mégiscsak értük van az egész… 


Címkék: elemzés labdarúgás szurkolók

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apalyaszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr151976360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ÉN a Vasas pályától kb 300méternyire lakom. 3.generációs angyalföldi vagyok, egészséges lokálpatriotizmussal:) De a meccsnapokon fel sem merül bennem hogy irány a meccs. Még csak legutolsó opcióként sem, hogy valamit csinálni kéne.
Számomra (és talán sokan másoknak is) visszatartó erő az iszonyúan elavult infrastruktúra, kritikán aluli színvonal. És az egészre rá tesznek egy lapáttal a csillagászati fizetésekkel a semmiért. Jah és hát nem feledkeznék meg az állandó kurva anyázásokról. Ami szintén nem családcsalogató.

Így én maradok a jégkorongnál, és a magyar válogatottnál:)
@Disznóvágási Feri:
Az csak nevében angyalföldi:)

De a 14es villamosnak hála már elgondolkoztam egy bérletvásárláson:D