bemutatkozás | sportmarketing | sportgazdaság | heti magyar | boxutca | 5 fogas kérdés | a hét embere

Facebook

Partnereink

Icezone.hu
Sportmarketing
Sportforrás

Friss topikok

  • pizarro: nem ő vitte az Európai Bíróság elé Előzetes döntéshozatali eljárás volt... (2012.06.17. 18:50) Hohó, te ma nem játszol kisapám!
  • 1116001: Közben a teljes csapat egy emberként állt ki Nagy Laci és a levél mellett. Az egész hasonlít Bodr... (2010.11.05. 18:53) Adios, nagylaci!
  • Don Fender: Lassan már illene a Face Teamről is írni egy cikket (esetleg interjút készíteni). (2010.10.09. 12:18) USA a kosárlabdavilág tetején
  • fefus: Tetszett a cikk! Voltak benne számomra új dolgok is! Viszont ha a focit meg szeretnénk menteni, va... (2010.08.07. 19:44) "Föltámadott a tenger..."
  • iFi: @fefus: köszönöm a véleményt! S valóban ez egy igen feszített, de nem túlzottan hangoztatott téma.... (2010.08.03. 14:47) Örök vita - tabu téma?

Licenc

Creative Commons Licenc

"Te kis rohadék!" - Szülők a pálya szélén

Fásy Mulató 2010.04.17. 08:00

Sokak számára ismerős lehet a kép, amint a kis lurkók békében és szeretetben kergetik a játékszert és egymást, miközben a felbőszült szülők szidalmazásait hallani, mi több, sok esetben  a felmenők egymást püfölik a pálya szélén. Kicsit kutakodtunk ennek okairól és a gyerekekre nézve is káros hatásairól, a kommentek között pedig várjuk az olvasók tapasztalatait.

Szocializációnak nevezzük azt a folyamatot, mely révén az egyén fokozatosan a társadalom tagjává válik, ennek során pedig megismeri a viselkedési szokásokat, értékeket. Ilyen érték a sport is. A gyermek és a sport találkozik, megtapasztalja mint jelenséget, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Többek között ezért is káros, ha ebbe a nagyon fontos közegbe "belerondít" a szülő. Sok esetben az a tapasztalat, hogy nekik sokkal fontosabb a győzelem, mint az önfeledten sportolni próbáló gyermekeknek. Sok olyan mini vagy ifi meccsről hallani - legyen az bármilyen csapatsport -, ahol azért szakad félbe a játék, mert a szülők matekoznak az oldalvonal mellett vagy a lelátón. Pedig a sport útján történő szocializáció igen fontos, bizonyos pozitív emberi tulajdonságok nevelésére talán a legjobb eszköz maga a sport. A kitartás, küzdőszellem, fegyelem és tisztelet szavak kevés egyéb tevékenység során kaphatnak akkora hangsúlyt, mint itt. Ezért nagyon fontos, hogy ebben a közegben minél kevesebb negatív hatás érje a gyereket. Egyre több edző és csapatvezető panaszkodik amiatt, hogy a szülők miatt nem lehet normálisan lebonyolítani egy eseményt. Ha az áldozatos munka ellenére egy homokszem kerül a gépezetbe, egyből reklamálnak, kiabálnak, jogosulatlan előnyért könyörögnek, stb. Biztos vagyok benne, hogy csak jót akarnak, de egyrészt nem biztos, hogy a gyerek igényli mindezt, másrészt lehet, hogy amit a szülő hiányosságként említ, azt a csöppség észre sem venné.

Deprivációs hipotézis

A különböző népegészségügyi adatok alapján nagyon kevesen sportolunk. Ezért is lenne fontos, hogy a következő generáció más szemléletben nőjön fel. A családnak óriási szerepe van abban, hogy a gyermek elkezd-e sportolni. Sokféle módon lehet szocializálni a kicsiket arra, hogy sportolni kezdjenek. Legegyszerűbb módja, ha a szülők maguk is sportolnak vagy sportoltak. Az is nagy segítség lehet, ha a családban érdeklődnek iránta: olvassák, nézik vagy beszédtéma a sport. Sokszor a szülői bátorítás is elég lehet ahhoz, hogy a csemete elegendő motivációt szerezzen ahhoz, hogy a rendszeres testmozgást elkezdje. A motivácónál azonban félre tud siklani a dolog. A deprivációs hipotézis azt jelenti, hogy a szülő a gyermekével akarja azt elérni, ami neki a sportban nem sikerült. Úgy gondolom, hogy a szülői agresszió különböző formái innen eredhetnek. Ebben az esetben érdemes lehet végiggondolni, hogy miért is sportol a poronty, illetve hogy az neki mennyire lehet valóban hasznos.

A szülői fegyelmezetlenség, rendbontás, agresszió ténye mindenki előtt ismert, okaikról azonban nehéz objektívan nyilatkozni. Az viszont biztos, hogy a teljesítménycentrikus sporthoz egyre több negatívum is kapcsolódik, a mindenáron való győzni akarás egyébként sem tesz jót a sport megítélésének, pláne hogyha a szülők is szolgáltatják a műsort a pálya szélén.
Végezetül álljon itt néhány vicces videó, amely a fenti problémakört próbálja meg görbe tükör elé állítani (szerintünk nagyon jók):
 


Vizeletminta a zsákbanfutáshoz

 


Erre csörög a dió, te szerencsétlen...

 


Amikor a fagy visszanyal... ez lett a gyerekből...


Címkék: videó elemzés sportszociológia depriváció

34 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apalyaszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr411926854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szép dolog a sport és valójában nagyon fontos eszköze lehetne az ember szocializálódása során. Azt sajnálattal hallom, hogy a szülők ilyen módon itt is belepiszkítanak a gyerek természetes fejlődésébe. Bár, már ha a nagy átlagot vesszük a természetes fejlődés pont ezt az erőltetett, elnyomó szülői hátteret jelenti sajnos..
Az én életemben is nagyon fontos a sport. Sajnos lustaságom miatt eléggé elhanyagoltam az utóbbi pár hónapban, de szerencsére a tavasz és a költözésünk új lehetőségeket adott az otthonomhoz közeli BEAC pályával, így újra nekiálltam futni.
Múlt pénteki alkalommal egy fiatal távolkeleti osztályt hozott el a tanító oda a tornaórájára. Miközben szépen futottam a köreimet, észrevettem, hogy a csoportból a legtöbb lány csak alig vánszorog, néhány fiú meg elbújik a pálya mellett található tároló féleség mögött.. Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én is szerettem ilyen módon csinytalankodni a suliban, mégis elszomorított a dolog kicsit. A diákok ezen hozáállása ugyanis a tanárét tükrözi. A tanárét, aki nem érzi, hogy a testnevelés nem csak amolyan töltelék tantárgy, hanem a fiatalok testtudatra való nevelése, amit játékosabb, érdekfeszítőbb köntösbe is lehet bújtatni, nemcsak félistent játszva lehet levezényelni a nézőtér padjai közűl..
Azonban ezt a hozzáállást az emberektől az élet minden területén észre lehet venni, nem csak a sportban. Az ember, aki elfolytja érzelmeit, álmait nem valósítja meg, azt a közeli környezetére fogja rátenni. Ha van gyerek, hát arra. Nem tudatosan. Talán ez a legnagyobb probléma. Az emberek többsége nem tudatos, csak a reakció él helyettük.
Ez az, amin elsősorban változtatni szükségeltetik. És akkor megszületik a változás.
@Füzi Zsófi: Nagyon igaz amit mondasz, teljesen egyet tudok vele érteni.

Következő hasonló témájú cikkünk az iskolai testnevelés hiányosságaira, buktatóira, korszerűtlenségére fog rávilágítani.
Egyik Pest megyei községben (talán város?) a helyi rendőr szombat dlelőttre vagy kimegy a futballpályára vagy megkéri másik falubeli társát, hogy helyettesítse. Okkal. Az elmúlt 3 évben a szombat délőtti kölyök meccsen (10-14 évesek) négyszer volt verekedés a szülők között, a vasárnapi felnőtt mecsen már jó 10 éve egyszer sem.
Ennyi, ez 2010.
Ez a jelenség sajnos több más helyzetben is tapasztalható, pl. a ballagás jelentős része ma már sajnos arról szól, hogy ki milyen hősiesen furakodva fényképezte le/adott virágot a diáknak.
A szülők a felnőtt életben tapasztalt teljesítménykényszerüket akarják a gyerekre erőltetni, és nem fogják fel azt, hogy neki ettől csak rosszabb lesz.
Hmm...nalunk tobb okbol sem tortenik olyan, hogy versenyen osszeverekednenek a szulok. Egyreszt mert karateversenyen igen hulyen nez ki, ha elkezdik cibalni egymas hajat, masreszt mert a szulok is ugyanarra az edzesre jarnak, amire a gyerekek es sokszor ugyanazon a versenyen el is indulnak...varjunk csak! Akkor nalunk is pufolik egymast! Affene...
Az én fiam egy olasz focicsapatot erősít. Edzőmérkőzésen nagy a hajrá, kis lurkók élvezik nagyon (hat évesek!). Egyszer csak az egyik szülő elkezd bekiabálni a fiának, aki mellett sokadszorra viszi el a lábát az egyik kis Totti:
"Opera, Opera"! Ez azt jelenti, hogy operáld, azaz törd el a lábát. Bíró azonnal leállította a meccset, félrehívta a fatert, meg a gyerek edzőjét és fél(!) évre eltiltották apukát a meccslátogatástól. Pedig itt mindenki huligán és hagyományos népünnepély a meccs utáni verekedés, kergetőzés a rendőrökkel. De nem a gyerekmeccseken.
@Füzi Zsófi: manapság már a is nagy dolog, hogy átöltöznek a gyerekek testnevelésre, és elmennek a tanárral a pályára... Hogy ezt már sikernek értékeli és nem próbálja őket komolyan futtatni az csak a tanár realitásérzékét dicséri...

Abszolút igaz hogy sok felnőtt a gyerekén keresztül vágyik megélni olyan sportsikereket melyekről álmodozott. Sokan ezért nem veszik észre azt hogy a gyerek a szülő által imádott sportágban finoman szólva sem kiugró tehetség. Így vakságukban frusztrálják magukat és a körülményekben keresik a hibát ha a gyerek nem ér el komoly eredményeket. Persze ez nem magyar sajátosság, mint ahogy azt a mellékelt videók is jelzik... Ezt az edzőnek kellene kezelnie, ami roppant nehéz ha a mamák és a papák dobják össze a pénzt a fennmaradáshoz...
@tucano: Nem Olaszország, csak Százhalombatta, tavaly október. 7-8 évesek tornáján apuka vörös fejjel üvölt be a kisfiának: "Daráld le!" (Mármint az ellenfelet...). A meccset nem állították le, apukát nem tiltották el...
Így volt ez a mi gyerekkorunkban is (80-as évek).
Nem is szerettem ha az én apám is kijött a meccseimre, mert így legalább nem hallhatta, hogy muttert szidja az ellenfél aktuálisan felbőrözött játékosának a családja :)
Nem is ez a legnagyobb gáz, mármint az ellenfél gyalázása. Sokkal szarabb, amikor az intelligens apukák a gyerkőcük helyén vagy mellett játszó csapattársat és felmenőit gyalázzák. Ha én edzőbá' lennék, nem engednék szülőket sem edzést nézni sem meccset, maximum hangszigetelt plexi mögül.
Ja, és edzőbá' meg ne fogadjon el féldisznókat, hogy apuka szemefénye játszhasson balbekket szombaton.
(És a kölköket lehetőleg sose vigyük élvonalbeli csapatokhoz, mert ott nem igazán nőnek egészséges lelkületű felnőtté.)
@Szelid sunmalac-Elmeny designer: Nem véletlen, hogy csapatsportágakra volt kihegyezve a cikk. :) De azért tényleg gáz lenne a karateversenyen egy jó nagy tömegverekedés. :)
focira és birkózásra jár a fiam,de semmi ilyet nem tapasztaltam..
Ezúton szeretném megköszönni az FTC lelkes szurkológárdájának (különösen Pados apukának), hogy bevezette az élet rejtelmeibe az ASI 10 éves lány kézilabda-csapatát mélyrehatóan magyaros (bár undorítóan vulgáris) szurkolási módszereivel.
Igaz, ez még 5-6 évvel ezelőtt történt, de én legalábbis jól emlékszem erre.
Ha nem lennék technikailag analfabéta akkor feltöltenék egy videót,ami tavaly ősszel egy barátságos teremfocin történt. A Vasas U9 játszott a Csepel hasonló korú társulatával. Ahogy az egyik korábbi hozzászóló leírta, az egyik csepeli játékos(?) szó szerint ledarálta a Vasas kiugró csatárát. Azt hittem,hogy nem áll fel a gyerek a padlóról,akkorát kapott. A csepeli srác meg se próbálta a labdát elérni ( a felvételen jól látszik, hogy az emberre megy)! 9 ÉVES GYEREKEK! Majd amikor berohantunk a földön mozdulatlanul fekvő gyerekhez és közben szóltam a csepeli edzőnek,hogy talán nem ezt kéne tanítani a srácoknak, még Ő volt megsértődve. Egyébként többször láttam a csepeli csapatot játszani és mindig is feltünt,hogy a testi erejüket kifejezetten kihasználják és keresik az ütközést. De nem is ez a lényeg,hanem az a mentalitás,aminek aztán ez az eredménye. És ez aztán nyílván visszaköszön a lelátón is.
Nagyon jó téma!Játékvezetőként mondom,hogy sokkal borzalmasabb levezetni egy gyerek meccset,mint egy megye hármas felnőttet...A szülők tényleg állattá válnak,nem kevésbé az edzők is,mivel megakarnak felelni a két ballábas csemete pénzes apukájának.Sőt!
Volt szerencsém látni,amint az apuka a saját edzőjét fejelte le,a gyerekek szeme láttára.Egy szóval undorító az egész!Nesze neked utánpótlás nevelés.
Felszántani,sóval behinteni az egész rendszert.
@nately: A közállapotokra tekintettel sejtettem,hogy ezen a téren sincs másképp,mint az élet egyéb területein.Egy olyan személytől /játékvezető/ értesülni ezekről az elszomorító dolgokról,aki nap mint nap átéli ezeket,egyenesen ijesztő...
@Füzi Zsófi: juhuhuhujjj! Az utolsó mondatokban a közhelymérőm már túlhevült. Szerinted erre még senki se gondolot? "Aki elfolytja érzelmeit, álmait nem valósítja meg", az nem a te szíves felvilágosításod hiányában teszi, és ha ezt olvassa, attól se lesz jobban. Szükségeltetik változtani, mi? Inkább fuss...
Nekem annyi emlékem van az ifjúkori fociról, hogy az edző fia egy félig gyépés, nulla labdaérzékű srác volt, természetesen mindig kezdő az akkori NB1/B-s csapatban.

Azóta polgárőrként voltunk biztosítani pár helyi meccset, és én szégyelltem magam a szülők helyett... teljesen egyetértek a poszttal, és a fő baj, hogy ilyen szülőknek sajnos a gyermeke sem lesz jobb, 18-20 év hatásai nem múlnak el nyomtalanul.
A szülői befolyás genetikus, erről szól a történelem! A lelátói megnyílvánulás azonban csak a jéghegy csúcsa. A sportteljesítmény kiértékelése otthon folytatódik és minden helyen, ahová a szülői befolyás elér. Ígyhát a gyermek nem ússza meg azzal, hogy a helyszínen szégyenli felmenőjét, hanem előbb-utóbb rögzül benne a szülő által közvetített, egyedül igaz irányvonal, csökken a szakmai érvek és a kollektív érdek tisztelete. Ez pedig a teljesítmény csökkenését, a csapat szétesését eredményezi. A korrekt szülő a csapatot segíti és az edző által megjelenített sportági érdekeket. A lelátói jelenetek többségében szereplő inkorrekt szülő viszont csak saját álmai érvényesülését, azaz a gyermek minden áron való előretolását. Miután az állam gyakorlatilag kivonult az utánpótlássportból, az szinte kizárólag a szülői áldozatvállalásokból él. Ebben pedig az inkorrekt szülő a jobb. Ebből következően a jövő válogatottjai között egyre kevesebb tere van a valódi tehetségnek és egyéni teljesítménynek és egyre több a szülői teljesítménynek. No, "ettől beteg a magyar futball".
@legar: Tény, hogy ettől is beteg a magyar futball. Sajnos a példám nem csak a fociról szól, pl.: a jégkorongban ugyanez jelentkezik, pedig az még jó is. :) Szóval valahol itt is el lehet ásva az a bizonyos kutya, de további utánajárást fogunk eszközölni ennek a témának.
@legar: Ha már genetikus, legalább éreztessük a fiatalabb nemzedékkel, mi az elítélendő - a bíró zavarja ki a francba a renitens bunkó szülőt. Ha nem menne, vége a mérkőzésnek, esetleg rendőrt hívhat. Az a szegény gyerek meg érezze, hogy a paraszt apja miatt áll a játék, hátha megsejt valamit az igazságból...
Ugyanez edzőre is állhat, de szerintem nem ez a jellemző.
@Agyalap: Nem hiszem, hogy ez használna a gyereknek. A többiek valószínűleg rajta "vernék el a port", és ő is csak szégyenkezne.
@Disznóvágási Feri: Kicsit szégyenkezhet ő is, elvégre az ő apja. Talán majd nem akar hasonlítani rá.
Otthon esetleg azt mondja: Apa de égő volt...
De úgysem :(
@Agyalap: Nem értem a logikát. A gyerek miért bűnhődjön az apja hülyesége miatt? Éppen ezt kéne megakadályozni. Nyilván nem kell követnie a rossz példát, de van erre más módszer is, mint a nyilvános megszégyenítés.
@Disznóvágási Feri: Egy módszert légyszi...
Az a szegény gyerek már 10 éve látja a szülőtől a példát, hogy mondod el neki, hogy: Nézd Palikám, a faterod paraszt módon viselkedik!?
@Agyalap: Ne vedd személyeskedésnek, de az érvelésedben továbbra sincs semmi nyoma a pedagógiának. Hogyan változna az apa attól, hogy Te beégeted a gyereket? Értsd meg, hogy nem a gyerek mentalitásán kell változtatni, és attól függetlenül, hogy ő elhiszi-e vagy sem, hogy az apja nem követendő példa, még ő fogja jelenteni számára sokáig az elsődleges szociális közeget. A gyereknek nincs választási lehetősége, nem szegülhet a végsőkig ellen a szüleinek, egyszerűen azért, mert még csak gyerek.
@Disznóvágási Feri: Vissza a kályhához:
Az apa büntetésével nem a gyereket súlytom, esetleg közvetve. A fatert nem fogod megváltoztatni, ez egyértelmű. A gyerek mentalitásán viszont még faraghatsz. Nem kell ellenszegülnie a szüleinek, nemhogy végsőkig - egyáltalán nem. Elég ha beteszi az agya mélyére a jelzést, hogy ez nem volt jó humor a fater részéről.
Hogy nincs nyoma a pedagógiának? A pedagógia nem az a liberális marhaság, amit manapság terjesztenek e címen. Nem vagyok Makarenkó elkötelezett híve, de a nevelés része kellene legyen annak megértése, hogy a következményeket vállalni kell - sőt büntetés is van a világon.
Várom a pedagógiailag megalapozott megoldásodat a helyzetre.
@Agyalap: A büntetésnek következetesnek kell lennie. Ha valakinek a bűnéért mást büntetsz, az nem következetes. Azt a bizonyos liberális marhaságot eredményesen alkalmazza rengeteg pedagógus, személyes ismerőseim, sőt, jómagam is. A gyerek szimpátiáját elnyerve, a bizalmába férkőzve sokkal humánusabban elhelyezheted azt a "jelzést", a szülővel meg nincs mese, el kell beszélgetni arról, hogy a gyereke javát akarja-e.

A pedagógia értékek, normák átadásáról szól. Természetesen ezt nem lehet mindig finomkodva, "seggnyalással" megtenni, viszont van egy egészséges határ, amelyet minden pedagógusnak egyénileg kell meghatároznia. A gyerek nyilvános megalázása (főleg, ha ő maga ártatlan) viszont túlmegy ezen a határon.
@Disznóvágási Feri: Kicsit elkanyarodtunk a "Szülők a pálya szélén" vitaindító címtől. Továbbra is azt mondom, hogy nem tudsz elbeszélgetni a kedves szülővel, és a renitens felnőtt kizárása nem jelent akkora megalázást a gyereknek, mint magának a rendbontónak. Ebben az esetben nem a pedagógiáról beszélünk.
Az elméleti - tantermi esetekben igazad van, de ez más tészta.
@Agyalap: Szerintem lehet köztes megoldást találni. Példa: amikor már nyilvánvaló, hogy az adott szülővel való beszélgetés nem vezet eredményre, utólag, tehát az aktuális verseny/meccs után ki lehet őt zárni. Amennyiben a "rendbontás" olyan méreteket öltene, hogy tartósan zavarja a versenyt, akkor már ott helyben cselekedni kell. Először figyelmeztetés, másodszorra kizárás (ha lehet, diszkréten). Persze ezeket a szabályokat előre világosan le kell fektetni, hogy mindenki előzetesen tudatában legyen viselkedése következményeinek. Így a gyerek is tudja, mit rontott el a fater, és még csak meg sem lett alázva. Ez így hogy tetszik? :)
@Disznóvágási Feri: Nem rossz, a gyakorlati része nem teljesen kerek, és a mérkőzések szabályaiban is benne foglaltatik, hogy milyen mértékű rendzavarásért jár kizárás. Volt már, hogy csapat beli apukát zavartak ki, mert a dudáját bedobta a játéktérre amikor kicsi lányával szemben szabálytalankodtak. A szülők és gyerekek is tudták mi a helyzet, egy pillanatig sem okoltam volna szegény lányt az apja hülyeségéért.
@Agyalap: Én is láttam már hasonlót, csak ott egy apuka folyton belefütyült a sípjával a meccsbe, majd amikor próbálta leállítani a többi szülő, kést ragadott. A fatert kivezették, a mérkőzés ment tovább.
@Disznóvágási Feri: Ezek a szülők állatok... Nem is megyek többet meccsre, mert ha elkap a HÉV :D