bemutatkozás | sportmarketing | sportgazdaság | heti magyar | boxutca | 5 fogas kérdés | a hét embere

Facebook

Partnereink

Icezone.hu
Sportmarketing
Sportforrás

Friss topikok

  • pizarro: nem ő vitte az Európai Bíróság elé Előzetes döntéshozatali eljárás volt... (2012.06.17. 18:50) Hohó, te ma nem játszol kisapám!
  • 1116001: Közben a teljes csapat egy emberként állt ki Nagy Laci és a levél mellett. Az egész hasonlít Bodr... (2010.11.05. 18:53) Adios, nagylaci!
  • Don Fender: Lassan már illene a Face Teamről is írni egy cikket (esetleg interjút készíteni). (2010.10.09. 12:18) USA a kosárlabdavilág tetején
  • fefus: Tetszett a cikk! Voltak benne számomra új dolgok is! Viszont ha a focit meg szeretnénk menteni, va... (2010.08.07. 19:44) "Föltámadott a tenger..."
  • iFi: @fefus: köszönöm a véleményt! S valóban ez egy igen feszített, de nem túlzottan hangoztatott téma.... (2010.08.03. 14:47) Örök vita - tabu téma?

Licenc

Creative Commons Licenc

Önt is várja a Profi Hoki Kft.!

Disznóvágási Feri 2010.04.05. 12:00

Hiába szélesedik a szolgáltatások piaca, egy cég soha nem avul el, mindig képes megújulni és úgy pozicionálni magát a vevők fejében, hogy marketing terén egyenesen legyőzhetetlen legyen. Figyelem, korántsem valódi felhívásunk nagyon is valós eseteken alapul.

Üdvözlöm a Profi Hoki Kft.-ben! Cégünk nevéhez híven sportszolgáltatással foglalkozik, azon belül is a XXI. század sportjaként számontartott jégkoronggal. Alapításunk időben és térben egyaránt messzire nyúlik vissza, ugyanis valahol a hetvenes évek Erdélyében döntött úgy alapítónk, Kertész Ármin igazgató úr, hogy olyan vállalkozást hív életre, amely mindössze két tevékenység, a marketing magas szinten való űzése és a keménykezű, ellentmondást nem tűrő vezetési módszerek bevetése által nemzetközi hírnévre és általános népszerűségre tehet szert.

A cég olyan kitűnően indult, hogy nemsokára Magyarországon is megvetettük lábunkat, midőn telephelyünket Vasvárosba költöztettük a nyolcvanas évek közepén. Tartós maradásunk érdekében felvásároltuk egy helyi cég leányvállalatát is, innentől pedig nem volt más célunk, mint komoly részesedést szerezni a magyar sportpiacon. Ez gyorsan ment, hiszen – bár óriási fluktuációval dolgoztunk – némi direct marketing és PR segítségével sikerült helyi viszonylatban kiemelkedően magas létszámú munkaerőt foglalkoztatnunk. Természetesen eszünk ágában nem volt az emberek hatékonyságának növelésével bíbelődni, inkább tömegesen fogyasztottuk a rendelkezésre álló alkalmazottakat, akik az alacsony munkahelykínálat miatt szívesen jöttek – egészen addig, amíg ki nem alakult a vállalatunk szilárd alapjául szolgáló humán-erőforrás anyag.

Mivel a helyiek közt marketingstratégiánk segítségével nagy sikereket értünk el, ők rendelkezésünkre bocsátottak minden eszközt és infrastrukturális hátteret, melyekre szükségünk volt ahhoz, hogy mindenfajta innovációs törekvést mellőzve feléljük a már adott munkaerő minden energiáját. Ugyan azokon kívül, akikre nem volt szükségünk (így természetesen rövid úton megváltunk tőlük), sajnálatos módon olyanok is a megfeszített munkatempó áldozataivá váltak, akikre hosszú távon (talán) számítottunk volna, de őket is csak úgy könyveltük el, mint kiváló és a világon mindenütt helytálló szervezeti ars poeticánk kezdetben életerős, ám idővel elhullásra hivatott törékeny mimózáit.

A magyarországi versenytársakat rövid idő leforgása alatt legyűrtük, ugyanis alkalmazottainkat hamar (egyes hozzánemértők szerint túlságosan is korán) bedobtuk a mélyvízbe, így olyan munkafázisokat is egy stációban tanítottunk be nekik, melyeket az ugyanezen a területen tevékenykedő, ám számunkra nevetségesen visszamaradt észak-európai és észak-amerikai kódex lépcsőzetesen felépített képzés keretében épít be a foglalkoztatottak tudástárába. Hamarosan újabb komoly leépítések következtek be cégünknél, de ez mit sem zavarta meg munkánkat, hiszen a Vasvárosban töltött 15 évünk alatt csupán azon 20-22 emberre volt szükségünk, akik révén cégünk megszilárdíthatja piacvezető helyét.

Ám a 15 év leteltével, mikor számunkra megkérdőjelezhetetlenül első osztályú munkánk gyümölcse beérni látszott, a helyi középvezetők emberi ésszel felfoghatatlan okokból olyan vádakat vágtak fejünkhöz, hogy „túlzottan autokratikus vezetési módszerekkel dolgozunk”, „a fluktuáció révén elértük a város munkaerő-kapacitásának határait”. Vagy éppen „képzési kódexünk a kelet-európai piac résztvevőinek harminc éve elavult szisztémáját hordozza magában”, és „sikerünket egyedül a rendelkezésünkre bocsátott hatalmas tőkének, a kiváló marketing-tevékenységnek és az indokolatlanul magas munkaóra-számnak köszönhetjük, miközben szolgáltatásunk színvonala kirívóan alacsony”. Teljesen alaptalan vádak, mégis engednünk kellett a nyomásnak, így vasvárosi telephelyünket bezártuk. Hála dübörgő marketinggépezetünknek, ez idő tájt (és pár év múlva megint) cégünk országos lefedettségű központi projekteket is megkapott, de ezek közül egyik sem tartott hosszabb ideig, mivel ottani partnereinknek sokkal kevesebb idő kellett, hogy elindítsák eme képtelen lejáratókampányt.

Egy év sem telt bele, és eljött az újjászületés korszaka! A becsületünkön esett csorba miatt előzetesen senki nem számított rá, de újra megnyitottunk, bázisunk helyszíne pedig nem volt más, mint maga a Főváros! Itt sikerült újabb alkalmazottakat gyűjteni, ám ezúttal nem bíztuk a véletlenre: néhány pártfogónk segítségével a helyi versenytársak legjobb embereit vonzottuk magunkhoz. Még meg sem született stábunk azonnal sikerre volt ítélve, így jelentős mennyiségű állami támogatáshoz jutottunk, hogy megvalósíthassuk terveinket. Partnereink segítségével cégünk elindult a rég áhított nemzetközi hírnév felé, és mivel bizonyos teljesítménymutatóknak kizárólag mi voltunk birtokában, a valóságnál bátran feljebb tornázhattuk őket pusztán a PR jótékony segítségével. Hála a jól összeválogatott munkaerőnek és a több helyről összeszedett támogatásnak, ugyanott folytathattuk, ahol Vasvárosban abbahagytuk. Hamarosan azonban itt is rá kellett jönnünk, hogy filozófiánk nehezen összeegyeztethető a helyiekével, így újra továbbálltunk.

Következő állomásunk Virágváros volt, ám ezt a projektet már nem bíztuk a véletlenre, tehát nem érkeztünk üres kézzel. Magunkkal hoztuk leghűségesebb alkalmazottainkat, és némi helyi anyagot felhasználva, természetesen követve a fenti módszereket, újfent elindultunk a siker útján. Persze, hogy itt sem hagytak dolgozni minket. Nemsokára újabb belső lázadás tört ki vállalatunk munkatársai között (lám, hányadik alaptalan rágalomhadjárat! a vádak ráadásul szinte egy az egyben megegyeztek a vasvárosiak panaszaival...), mindemellett a számunkra létszükségletű átlagfeletti anyagi források is kezdtek kiapadni. Némiképp a szokásosnál is komolyabban konfrontálódtunk egyik versenytársunkkal (valamiért nem vették jó néven, hogy ideiglenes kirendeltségükre betörve inzultáltuk az egyik alkalmazottjukat – hiszen ő korábban nálunk dolgozott, és különben sem először csináltuk), így amikor éreztük, hogy igencsak rezeg a léc, rövid időre visszatértünk kezdeti sikereink színhelyére, Erdélybe. Amikor úgy tűnt, ez a vár is összeomlik, másodjára is szerződést kötöttünk virágvárosi pártfogóinkkal, ám csakhamar kiderült, hogy a munka oroszlánrészét régi bajtársaink, az egykori fővárosi kollégák bázisán kell elvégeznünk. A nulláról felállva elindultunk régi alkalmazottainkkal a piac csúcsa felé, és bár tárgyaltunk a fővárosiakkal, végül nem született újabb kontraktus vállalataink között.

El is érkeztünk hát a jelenbe. Már évközben tárgyalásokat kezdeményezett velünk Koronázóvárosból az úgynevezett „első osztályú felnőtt magyar jégkorong” ágazat egyeduralkodó szereplője. Kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot, ami meglepő volt azok után, hogy korábban többször is voltak kisebb összetűzéseink eltérő hitvallásunk végett. Magától értetődő volt, hogy felszámoljuk ideiglenes fővárosi telephelyünket, és végleg elszakítva virágvárosi kötelékeinket, azonnal Koronázóvárosba költözünk. Most itt tartunk, egykori versenytársunkkal, illetőleg magunkkal hozott hű alkalmazottainkkal komoly terveket szövögetünk, és bár beleolvadtunk egy másik cégbe, hosszas munkával kiépített csatornáink révén terjedelmes ígéretlistával, nagyra törő tervekkel leányvállalatként is várjuk ügyfeleinket, valamint az új, minden eddiginél húzósabb rostákon kiválasztásra kerülő alkalmazottakat. Módszereink és filozófiánk egy szemernyit sem változtak az elmúlt 25 évben, vasszigorral és ellentmondást nem tűrően kormányozzuk sikeréhes társaságunkat, hosszú távon pedig nem más a célunk, mint a piac fokozatos szűkítésével monopóliummá válni Magyarországon.

Ha Ön is magáénak érzi célkitűzéseinket, és történetünk elnyerte szimpátiáját, ne habozzon! Legyen Ön is a Profi Hoki Kft. elitcsapatának tagja! Számítunk szolgálataira!


Címkék: humor jégkorong felhívás

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apalyaszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr851893803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.