bemutatkozás | sportmarketing | sportgazdaság | heti magyar | boxutca | 5 fogas kérdés | a hét embere

Facebook

Partnereink

Icezone.hu
Sportmarketing
Sportforrás

Friss topikok

  • pizarro: nem ő vitte az Európai Bíróság elé Előzetes döntéshozatali eljárás volt... (2012.06.17. 18:50) Hohó, te ma nem játszol kisapám!
  • 1116001: Közben a teljes csapat egy emberként állt ki Nagy Laci és a levél mellett. Az egész hasonlít Bodr... (2010.11.05. 18:53) Adios, nagylaci!
  • Don Fender: Lassan már illene a Face Teamről is írni egy cikket (esetleg interjút készíteni). (2010.10.09. 12:18) USA a kosárlabdavilág tetején
  • fefus: Tetszett a cikk! Voltak benne számomra új dolgok is! Viszont ha a focit meg szeretnénk menteni, va... (2010.08.07. 19:44) "Föltámadott a tenger..."
  • iFi: @fefus: köszönöm a véleményt! S valóban ez egy igen feszített, de nem túlzottan hangoztatott téma.... (2010.08.03. 14:47) Örök vita - tabu téma?

Licenc

Creative Commons Licenc

Mi lesz veled magyar élsport? (2. rész)

Fásy Mulató 2009.09.28. 13:45

Ezúttal a szabadidősport mostoha mivoltát, a sportfinanszírozási rendszert vizsgáljuk. Biztos hogy csak az a gond, hogy kevés a pénz a magyar sportra?

 A cikk előző részében szó esett arról, hogy a magyar lakosság mindössze 9%-a sportol rendszeresen. Azt is megállapítottuk, hogy ha ez így marad, akkor hosszú távon a magyar gazdaság is az összeomlás szélére kerül, az amúgy is ingatag szociális rendszer kártyavárából vennénk ki még egy elemet. Jelenleg ugyanis körülbelül 3 millió dolgozó ember van Magyarországon, akik adót is fizetnek, ennek a kisebbségnek kell eltartania saját magát és még 7 millió embert. Ha a népegészségügyi mutatók tovább romlanak, a munkaképesség ideje tovább fog csökkeni, ami a magyar gazdaság teljesítményét erősen visszavetheti. Az állam ennek ellenére még nem hajlandó változtatni finanszírozási modelljén, ami tovább szíthatja a feszültséget. Vizsgáljuk meg, hogyan is néz ki a "magyar modell".

A feneketlen kút esete

A magyar sport állami finanszírozása más fejlettebb országhoz képest is igen magas. A források elosztása azonban egy rendkívül szerteágazó rendszeren keresztül történik, ami szétforgácsolttá teszi az egész támogatást.

A legnagyobb probléma, hogy a források elosztásánál az állam elsősorban intézményeket, szervezeteket és konkrét eseményeket finanszíroz, szemben a nyugati gyakorlattal, ahol a döntéshozók programokban, projektekben gondolkodnak. A megvalósulás után konkért számok, tanulmányok vannak arra, hogy a megítélt támogatás milyen hatást gyakorolt a szabadidősportra. Ilyeneket itthon nem nagyon lehet találni. Üde színfolt ebben az esetben a Nagy Sportágválasztó "intézménye", amely most már konkrét adatokkal rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy mennyivel nőtt az egyesületek létszáma a rendezvénynek köszönhetően. Mondjuk a támogatók között nem találunk semmilyen állami intézményt, vagy civil szervezetet, a főtámogató a McDonalds, ami természetesen nem baj, csak érdekes. (Sőt, a mekinek a társadalmi marketing egyik legszerethetőbb szegmensét sikerült elcsípnie, ő szeretne egészséges fiatalokat látni.)

 

 

 

 

 

 

 

Túlzónak és kicsit indokolatlannak tartom a sportolói támogatás rendszerét is. A magyar költségvetésben jelentős összeget tesz ki ez a tétel. Egy tehetséges sportolót körülbelül 14 éves korától élete végéig támogat a büdzsé, ha mondjuk olimpiai bajnok lesz. Sem Nyugat-Európában, sem Amerikában nem találunk ilyen fajta életjáradékot.

Egyre többet halljuk, hogy az utánpótlás nevelési rendszer egyre jobban működik. Ez tény, de arról kevés szó esik, hogy a támogatás egyoldalú, csak az elitsportolók kinevelése a cél, az üzletileg kevésbé fontos elitsportok bázisát jelentik csak az ott felnövők. Az egészségmegőrzés, az egészséges életmódra szoktatás, valamint a látványsportolók nevelése csak korlátozottan jelenik meg.

A súlyos gondot mégis a sportszövetségek helyzete jelenti, ők függnek leginkább az állami támogatástól. Ez nem csak a központi költségvetést terheli meg, de a szövetségeknek is sokkal kisebb a mozgástere. (Némely intézmény esetében 50% körüli támogatásról beszélünk). Ezzel szemben a tagdíjakból származó bevételek rendkívül alacsonyak, alig érik el az 1%-ot, míg mondjuk Nyugaton ez a szám 25-40% között mozog. Ami szintén szomorú, hogy a szövetségek összkiadásának 22%-a működési költségre megy el. Ez jelentős forrásokat von el az alaptevékenységtől. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az arányaiban amúgy is kevesebb pénzből gazdálkodó sportszövetség attól fogja elvonni a hiányzó összeget, amelyik legkevésbé hoz a fenntartáshoz szükséges rövidtávú "hasznot". Ez a terület pedig nem más, mint a szabadidősport.

A következő rész tartalmából...

Láttuk mennyire széttagolt és túlbürokratizált a támogatási rendszer, amelyben az államnak még nem igazán sikerült megtalálni az egyensúlyt. Azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy az állam önmagában kevés, hogy ezt megoldja. Hol vannak hát a civil szervezetek, és mi újság az egyénnel? Az Ő döntésére is szükség van ahhoz, hogy ez a rendszer működőképes legyen. Legközelebb tehát megnézzük, milyen attitüdformáló kampányokkal próbálják megynerni az egyént, illetve megnézzük azt is, miért nem sportol az "átlag" magyar. Hamarosan itt, a Pálya Szélén.


Címkék: rekreáció sportgazdaság szabadidősport

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apalyaszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr461410258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.