A túlzott eredményközpontúság és az egyoldalú támogatási rendszer saját magát fogja agyonnyomni. Mikor jönnek rá a döntéshozók, hogy szabadidősport nélkül meghal a magyar sport?
Évről évre egyre ijesztőbb népegészségügyi statisztikák jelennek meg hazánk lakosságáról. Ha másban nem megy, az élmezőnyben vagyunk alkoholizmusban, öngyilkosságban, daganatos megbetegedésekben, szív- és érrendszeri problémákban. Az egészségügyről kiderült(?), hogy feneketlen kút, nincs az a pénz, amely rendbe tudná tenni, minden nagyobb tőkeinjekció csak tüneti kezelés. Az életmódban bekövetkezett tudatos változtatás azonban rengeteg pénzt spórolhat meg az államnak, és rengeteg orvosnál eltöltött időt a „betegnek”. Nehéz számszerűsíteni, de egy amerikai kutatás megtette: minden dollár, amit sportra fordítanak, 3,2 dollár megtakarítással jár az egészségügynek. Úgy látom tehát, hogy a megoldás kulcsa a sportban rejlik. Milyen lehetőséget kínál nekünk a magyar sport, egyáltalán mi a helyzet a szabadidősportban? A magyar lakosság mindössze 9%-a(!) sportol rendszeresen. Rendkívül ijesztő adat, pláne annak fényében, hogy a rendszeres szó ebben a kontextusban hetente kétszer 1 órát takar. Így talán valamivel világosabbá válnak a borzasztó egészségügyi mutatók is. Hogyan jutottunk el idáig? Mi lehet a megoldás?
Egyesületek, klubok
Ha nem történik változás, a magyar sport napjai meg vannak számlálva. Szomorú örökségünk, hogy mindent csak eredményekben tudunk mérni. A magyar sportolók a rendszerváltás óta minden tekintetben túlteljesítik a NÉP és önmaguk elvárásait. Egy olyan közegben érnek el olykor világra szóló eredményeket, mely lassan fényévekre lesz tőlünk. A pekingi olimpia ebben a tekintetben kijózanító pofont adott nekünk. Már azokban a sportágakban sem tudunk minden esetben kimagasló teljesítményt nyújtani, amelyek hagyományosan „magyar” sportágnak számítottak. Hozzá kell tenni: a szocialista rendszer rendkívül jól felismerte azt, melyek azok a sportágak, amelyeket kevesebb ország űz, ezért könnyebb sikerrel kecsegtethet (ilyen volt a vívás, kajak-kenu). Látszateredmények, melyek legitimitást adtak a rendszernek. Mára azonban itt is szorongatnak bennünket: a minap véget ért kajak-kenu világbajnokságon elért 6 aranyérmet mind a hölgyek szállították, a férfi szakág mondhatni leszerepelt. Vagy említhetném az éppen zajló atlétikai világbajnokságot: szerintem nincs minden rendben akkor, amikor egyetlen reális éremért szurkolhatunk egy héten keresztül. Az éppen regnáló hatalom eredményeket vár el, miközben nem sokat tesz azért, hogy a bázis, amelyből építkezik az élsport, kiapadhatatlan legyen. Ahhoz, hogy hosszú távon is versenyképesek tudjunk maradni, szükség van a minél több sportoló emberre, akikből lehet meríteni. Magyarországon a sportegyesületi keretek között sportolók száma az ország lakosságának mindössze 2%-a, míg mondjuk Angliában, Franciaországban, Finnországban vagy Németországban ez az arány jellemzően 13-30% között alakul. Addig tehát, míg elsődleges értékként nem terjed el az emberek körében a sport preventív ereje, addig az utánpótlásbázist adó egyesületek nagy többsége vegetálni fog.
A megoldás: Rekreáció
A rekreáció szó tartalmát sajnos a sportüzlet gusztustalanul kihasználta, jelentése mára üressé vált, illetve mindenki valami úri mulatságra gondol, amire neki biztosan nem telik. A rekreáció valójában újjászületést jelent, amely a munkaképesség helyreállítására, megtartására törekszik, a jól megélt minőségi életre való „nevelést” jelenti. Ez a napi egy óra sétától elkezdve bármilyen sportágra igaz lehet, a lényeg, hogy a résztvevő jól érezze magát. Fontos tényező, hogy az egészséges életmód egyik elengedhetetlen eszköze lehet bármilyen mozgás. Nem is értem, hogy a kormányzat és a szponzorok miért nem érzik ebben a szektorban a potenciált. Mert valljuk be, nem igazán fedezték még fel. Hogy mi lehet ennek az oka, az kiderül a cikk folytatásából. Hamarosan itt, a Pálya Szélén.
(A cikk folytatásában arra keressük a választ, hogy miért mostohagyerek a szabadidősport, milyen a magyar sportfinanszírozási rendszer, illetve, hogy mik a fő indokok a sport mellőzése kapcsán.)
