Mint ismeretes a klub szinten történő labdarúgás megfelelő működéséhez hatalmas összegekre van szükség. Azonban gyakran ezen összegek sem kellően elegendőek ahhoz, hogy egy klub pénzügyi mérlege a pozitív tartományban rostokoljon.

Múlt heti írásomban már említést tettem eme financiális problémáról, most nézzük meg mik azok a lehetséges megoldások, amelyek megmenthetik, esetleg felfrissíthetik az európai elit-futballt!
 
A tenger mozgásának analógiáját használva komoly szárazság elé nézhet a nemzetközi klub-futball. A tenger által végrehajtott apály- és dagálymozgás, a labdarúgás negatív és pozitív pénzügyi mérlegeit sugallja, azonban egyre közeledünk ahhoz, hogy a „víz” teljesen visszahúzódik, a felgyülemlő adósságoknak köszönhetően. S akkor nem a hullámok csapnak össze a fejünk felett, hanem a nagy labdarúgó ligák gazdasági nehézségei.

Milyen megoldásokat lehetne eszközölni?

1. UEFA gazdasági fair play-elv: az alapelv egyértelmű: az a klub, amelyik indulni szeretne a nemzetközi kupaporondon, csak annyit költhet, amennyit megtermel („tisztességes finanszírozás”). A hitelekből szerzett győzelmek korának vége, mivel a bankok által adott kölcsönök egy komoly adósságspirálba hajtják még a leggazdagabb klubokat is.  Az elv elméleti alapjait a Platini-csapat már kidolgozta, azonban gyakorlatban csak a 2012/2013-as idénytől vezetnék be. Fel kell majd kötni az alsóneműt a nagy kluboknak, mivel ha jelenleg is érvényben lenne a szabályozás, akkor olyan klubok, mint a MU, Chelsea, Internazionale, Liverpool nem indulhatnának az európai kupákban.

2. Hüvelykujjszabály: a bevételtermelő képesség az öt legnagyobb futballpiacon egyre nagyobb magasságokba szökell, azonban a kiadási oldal tételei, mint a játékosok fizetéseinek horribilis összege, ezeket a bevételeket leredukálják, sőt gyakran még adósságokba is hajtják a klubokat. A futballgazdaságban létezik egy szabály: ha egy adott klub bevételeinek több mint 60 százalékát fordítják játékos bérkifizetésre, akkor ez jelentős mértékben alááshatja a klub pénzügyi stabilitását. Ezt kéne szem előtt tartani!

3. A játékosok béreinek kimondhatatlan összegei megölhetik a futballt magát, mivel egyes játékosok napi 8-10 millió forintokat is kereshetnek 5 éven keresztül, míg más játékosoknak tartoznak a klubok. A már jól ismert „salary cap”, az amerikai major ligákban nagyon jól bevált fizetési korlátozás, amivel próbálják karbantartani a játékosok által keresett pénzmennyiséget.

4. Az „eldurvult” esetek kezelésére is fel kell készülni, mint a kizárás vagy az alacsonyabb osztályba sorolás. Az idei szezon után az RCD Mallorca labdarúgó csapatát az UEFA kizárta az Európa – ligában történő indulástól a felgyülemlő adósságok miatt.

5. A Bundesliga vezetősége már tett lépéseket az ügy érdekében, mivel Németországban a szigorú licenszrendszernek köszönhetően megállították az eladósodási folyamatot. Ez követendő példa lehet a többi nagy liga számára.

Láthatjuk, hogy a 10 legjobban eladósodott klub között csupán egy német, míg öt angol, egy olasz és három spanyol csapat tanyázik.

Az UEFA célja, hogy a hitelekkel befont futballgazdasági „dzsungel” fellélegezzen egy kicsit, s a klubok törekedjenek a nullszaldós pénzügyi mérlegekre.