2010. Dél-Afrika. Labdarúgó Világbajnokság. E világesemény hírei folynak a csapból a nap minden órájában. Az írott és az elektronikus sajtó percről percre foglalkozik a legkisebb változásokkal, melyek a tornát, a csapatokat és a játékosokat érintik.

Mint ismeretes 32 csapat vág neki – focikörökben – a legnagyobb tisztelettel járó trófea meghódításának. A Magyar Televízió minden mérkőzést élőben közvetít, viszonylag magas színvonalon és jó minőségben. (Eltekintve a pár perces hibáktól a közvetítések során.) A roppant „értelmes” szaktekintélyek, szakértők és vendégek általában laikusokat megszégyenítő szakmai tudásról adnak tanúbizonyságot. Bravó!

Többször elhangzott mondat, amely kiverte a biztosítékot nálam, természetesen a magyar labdarúgó válogatotthoz kapcsolódik. Az első forduló alatt történt nem túl izgalmas és színvonalas mérkőzések folyamán a már említett elemző stáb számos alkalommal emlegette, hogy ilyen teljesítményre még a magyar válogatott is képes lenne. De kérem szépen!
Az lehet, hogy így van, de mégsem mi focizunk a világ szeme láttára és nyerünk meccseket, rúgunk gólokat és járjuk a csárdást egy gólöröm után. Ahhoz, hogy egy taktikailag megfontolt mérkőzést végigszenvedhessünk, oda kellene jutni a top 32-be...

Az feltűnt vajon az embereknek, hogy Magyarország szinte az egyetlen nemzet Közép-Európa térképén, aki mostanában nem vett részt labdarúgó világeseményem? Tudni illik idén az elit tagjai északi szomszédjaink, a szlovákok, déli komáink a szlovének és a szerbek is. 2008-ban az Európa Bajnokságon Ausztria, Románia és Horvátország is a résztvevők között tudhatta válogatottját. De hol vagyunk mi?

A rendszerváltás megvolt az összes országban szinte azonos időben. Olyan nemzetek, akiknek önálló történelmi múltjánál jelen cikk írója is idősebb, simán lepipálnak minket. Sírjak vagy nevessek?

Észhez kéne térni, hogy mi is történik a labdarúgásban, hisz az említett országok bebizonyították, hogy rövid időn belül is lehet csodákat tenni. A finanszírozás, az utánpótlás-nevelés, a mentalitás, mi lehet a probléma? Remélhetőleg a július 6-án a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöki posztjára legnagyobb esélyekkel pályázó Csányi Sándor rendet tud tenni a fejetlenségben és utolérjük a szomszédos labdarúgó nemzeteket. Ámen.