A hajrájához közeledik a németországi jégkorong világbajnokság. Mondhatnánk, hogy meglepetésekkel teli esemény zajlik, ha nem tudnánk, hogy egyes válogatottak mennyire komolytalanra veszik a „figurát”. Ideje elgondolkozni azon, hogy van-e értelme világbajnokságot rendezni az Olimpia évében…
Pedig minden olyan szépen indult. A nyitó mérkőzésen ugyanis Németország az Egyesült Államokkal vívott meg a Schalke stadionjában 76.000 néző előtt. De már ott érezni lehetett, hogy valami nem stimmel. A tavalyi világbajnokságon csak a rendezési előjogok miatt bent maradó Németország ugyanis hosszabbítás után legyőzte az Olimpián ezüstérmes csapatot. Igaz a megfogalmazás így nem helyes, hiszen mindössze egy játékos utazott Európába a vancouveri csodacsapatból, miközben a válogatott tele van olyan játékosokkal, akik még klubcsapatukban is csak kiegészítő játékosoknak számítanak. Mi lett ennek az eredménye? Szégyenszemre USA-nak a kiesés elkerülése ellen kellett játszania, szerencséjére Franciaország, Kazahsztán és Olaszország még így is könnyű falatnak számított.
De nem csak az Egyesült Államok okozott csalódást az utazó keretével. A cseheknél a nagy öreg, Jaromir Jagr fakadt ki, hogy az NHL-ben edződő játékosok nem voltak hajlandóak vállalni a világbajnokságot. Miközben így is megtudták verni azt a Kanadát, amely számos újonccal és másodévessel érkezett a tornára és a játékuk enyhén szólva is döcögő és ötlettelen. Kaptak is egy szép pofont az egyre reményteljesebb svájci válogatottól. (1-4) De a negyeddöntőbe többek között Németország és Dánia is továbbjutott, tehát elmondható, hogy a papírforma most nem nagyon érvényesül. A végső győzelemre legesélyesebbek az oroszok. A szbornaja játékosait gyakran éri kritika a tengerentúlon a hozzáállásuk miatt, de az vitathatatlan, hogy a válogatott náluk kiemelt fontosságú. Ovechkin, Malkin, Datsyuk és Kovalchuk is örömmel állt a válogatott rendelkezésére.
Forrás:www.csmonitor.com
Joggal merülhet fel tehát az a kérdés, hogy mi értelme van így az egész világbajnokságnak. A presztízsét elvesztette, hiszen a sztárjátékosok vagy még versenyben vannak klubjaikkal az NHL-ben, vagy úgy érzik, hogy az Olimpia bőven elég volt nekik a haza szolgálatából. Őket is meg lehet valahol érteni, hiszen többségük majd 100 mérkőzést játszott kilenc hónap alatt. Valamikor pihenni is kell. Sok jégkorong baráttal beszélgetve nekem az jött le, hogy számukra is érdektelenné vált a torna, mert ez nem a legjobbak küzdelme, hanem azoké akiknek még van kedve játszani. Magyarán az egész egy sör bajnoksággá alakult át. Talán megfontolandó lenne, hogy az Olimpia évében ne rendezzenek világbajnokságot. A kis nemzetek biztosan ellene lennének, de így ennek nem sok értelme van. Esetleg lehetne tartani a kimaradó évben egy Európa Bajnokságot, szigorúan csak európai klubokban játszó játékosok részvételével. Mert ahogy látjuk, a tengerentúliak számára nem „létkérdés” a részvétel.