A Magyarországon és Romániában honos Mol Liga keretei közt immáron második esztendeje vívnak meg egymással a két ország jégkorongcsapatai. Tavaly úgy érezhettük, a pontvadászatnak köszönhetően töretlenül ível felfelé a hazai jéghoki nívója, ám idén nyáron homok csusszant a gépezetbe. Felvetődött a kérdés: vajh mennyire vehető komolyan, ami itthon van? A második felvonásban kártevőket elemzünk.

Fotó: www.icezone.hu

Rövid sorozatunk első posztjának végén említettük, hogy a bajnokság második éve korántsem indult zökkenőmentesen – és ugyanúgy folytatódik. Vegyük hát szemügyre, mi lehet minden baj okozója. Mi lehet a sok kellemetlenség forrása? A válasz megleléséhez a nézőtérnél némiképp odébb, egészen pontosan az irodai személyzet birodalmába kell ellátogatnunk.

Bizony, a túlzottan büroktarikus működés még egy ilyen feltörekvő sportágban is jelen van, hazánkban pedig minden ilyesmi hatványozottan jellemző. Persze nem kell túldramatizálni a helyzetet, hiszen nem tapasztalhatnánk fejlődést, ha a jégkorongban is elburjánzana a jelenség. Mindössze annyiról van szó, hogy néhol még mindig elő-előbukkan az a csillagos évekből átmentődött génállományú emberi faj, amely:

• különösen ragaszkodó (a hatalomhoz);
• csoportosan (ún. sleppel) mozog;
• belterjes (kizárólag a slepp tagjait tartja gondolkodásra érdemesnek);
• mindemellett gyűjtögető életmódot folytat (értik, hogyan értem);
• és ami számunkra a legkedvezőtlenebb: természetes élettere az állóvíz.

Nos, ezen faj az ősi ösztönök által enyhébben, illetőleg menthetetlenül megszállott egyedei előfordulnak a magyar jégkorong minden (értsd: minden) szintjén, ezzel akadályozván annak zavartalan működését. Ahol csurran-cseppen némi lé, máris ott teremnek, amikor pedig reformokra lenne szükség, ők ellenkeznek a leghangosabban. Önös érdekeiknél nem ismernek magasztosabb értéket, és ha némi munkakedv jelentkezik náluk, azt kizárólag a „régi, jól bevált módszerekkel” hajlandóak csillapítani. A protekció, a csúsztatott pénz és a régi rendszer minden egyéb jótékony termékének fennmaradását nekik köszönhetjük, és ezért legyünk kifejezetten hálásak. Így is van, hiszen különben sokkal nehezebb lenne őket kiszűrni a dolgos átlagemberek közül.

Tehát most, hogy újfent feltaláltuk a spanyolviaszt, szinte úttörő tudósokként állapíthatjuk meg, hogy elsősorban ezeket az embereket és csatlósaikat kéne eltávolítani hivatalukból ahhoz, hogy tisztán, következetesen és koncepciózusan működő egészt alkossanak Magyarországon a jégkorong és kollégái. A (gyakorlatban és elméletben egyaránt megszerezhető) szakértelmen és ennek következményeként stratégián alapuló irányítás a klubok vezetésétől kezdve a szponzorokon, támogatókon keresztül egészen a jégkorongszövetségig kiemelten fontos, mindez pedig (amennyiben betömjük a jelenleg több helyen is tátongó lyukakat) magával vonja a kommunikációt, a csapatmunkát, amelyben ott leledzik minden résztvevő érdeke: az innováció.

Megint jól megmondtuk tehát a magunkét, kicsit fellélegezhetünk. Legközelebb azt vesszük sorra, velős véleményét Wayne Gretzky módjára szanaszét lövő emberünk mivel is állítaná el a levegő útját azokban a bizonyos lyukakban.