A draft fontos eleme az amerikai franchise ligák működésének, amely elsősorban az esélyek kiegyenlítésére hivatott. Ugyanakkor hiába kap lehetőséget egy klub, hogy a rossz szezonját jóvátegye egy alaposan átgondolt draft stratégiával, ha végül azt rosszul alakítják ki. Lássuk mely csapatok nyúltak bele a „tutiba”.
Doug Wickenheiser (center, a Montreal Canadiens draftolta 1980-ban a draft első helyén)
Wickenheiser a Western Hockey League (az egyik kanadai juniorliga) legnagyobb sztárja volt. A draft évében 89 gólig valamint 170 pontig jutott 71 mérkőzésen. Szinte mindenki a draft legnagyobb sztárjának tartotta, kivéve a francia ajkú Canadiens szurkolókat, akik inkább a „franciásabb” Denis Savard-ot szerették volna a csapatukban látni. A negatív visszhangot tovább erősítette, hogy Wickenheiser nehezen tudott alkalmazkodni az NHL világához, míg a végül harmadikként elkelt Denis Savard szintre rögtön sztár lett Chicagóban. A gyengébb teljesítményt végül 1984-ben unták meg és cserélték el St.Louis-ba. A váltás nem hozta meg a várt sikert, Wickenheiser addig sem túl kiemelkedő teljesítménye még tovább romlott. Végül 556 NHL mérkőzéssel zárta pályafutását, melyeken mindössze 276 pontot szerzett. Sajnos a sors továbbra sem bánt vele kesztyűs kézzel: hosszú betegség után végül 1999-ben, mindössze 37 évesen elhunyt.
Gord Kluzak (védő, a Boston Bruins draftolta 1982-ben a draft első helyén)
A Bocsok vezetői az egyik legnagyobb draft baklövést követték el ’82-ben. Kluzak ugyan rendkívül tehetségek bekk hírében állt, ám térdszalagjai nem bírták a jégkorong megerőltető világát. Utolsó junior évének nagyobb részét szalag szakadás miatt ki kellett hagynia. A baljós jel fölött azonban elsiklott a Bruins, amely végül az első helyen csapott le Kluzak-ra. Noha az első két évben nem volt semmi komolyabb gondja a térdével, végül beütött a krach. Mind az 1984-85-ös, mind az 1986-87-es szezont ki kellett hagynia térdszalag szakadás miatt. Az utolsó 3 évében mindössze 13 mérkőzésen tudott jégre lépni, végül 1990-ben visszavonult. (összesen 11 térdműtétje volt) A már visszavonult 1/1-gyesek körében a legkevesebb NHL mérkőzés fűződik a nevéhez.
Brian Lawton (csatár, a Minnesota North Stars draftolta 1984-ben a draft első helyén)
Ő volt az első amerikai játékos, aki a draft első helyén kelt el. (és máig az egyetlen olyan, aki az amerikai középiskolából érte el ezt a dicső kitüntetést) Szinte minden előzetes listán őt várták a draft első helyére. A hokiőrült Minnesotának amerikai játékos kellett. Valószínűleg megbánták döntésüket, hiszen a bíztató első év után végül megrekedt egy harmadik soros játékos szintjén, így végül nem is csoda, ha az 1987-88-as szezon után nem marasztalták. További 5 NHL csapatnál is megfordult, de sehol sem tudott igazán maradandót alkotni. Végül 1993-ban búcsút intett a jégpályáknak, 483 NHL mérkőzésen szerzett 266 ponttal. Jelenleg a Tampa Bay Lightning csapatánál tevékenykedik szakmai igazgatóként, jégkorong pályafutásához hasonlóan több-kevesebb sikerrel.
Alexandre Daigle (csatár, az Ottawa Senators draftolta 1993-ban a draft első helyén)
A draft történetének talán legnagyobb bukása. A Szenátorok annyira szerették volna őt a csapatukban tudni, hogy szándékosan folyamatosan vereségre játszottak. (a liga vizsgálatot is indított ellenük, amely után bevezették a lottery draft intézményét) Az Ottawa „erőfeszítését” siker koronázta és végül lecsaphattak a „nagy kincsre”. Daigle is jól járt, hiszen a valaha volt legjobb újoncszerződést kapta. (5 évre 12,25 millió dollár) Talán itt rontotta el a Senators vezetősége, hiszen Daigle teljesen motiválatlanul játszott. A csapat sokáig nem ismerte el hibáját, még edzőket is kirúgtak amiatt, hogy kedvencüket a negyedik sorba tették. Végül 1998-ban tértek jobb belátásra és cserélték el a Philadelphiához. Daigle teljesítménye továbbra sem ütötte meg a kívánt mércét. A Flyers-től távozva tovább kereste a helyét először az NHL-ben, majd a nagyvilágban. Jelenleg a svájci Davos jégkorongozója. Jól jelzi mennyire nem volt ínyére a hoki, hogy az ezredfordulóban tartott egy 2 éves szünetet, hogy egyengesse színészi pályáját. Legnagyobb „sikere” talán az volt, hogy randizott Pamela Anderson-nal. Nesze neked jégkorong világ.
Patrik Stefan (csatár, az Atlanta Thrashers drafolta 1999-ben a draft első helyén)
A franchise történetének legelső húzása volt Stefan. Az 1999-es drafttal kapcsolatban az előzetes várakozás az volt, hogy a valaha volt egyik legjobb draft lehet, hiszen hemzsegtek a sztár jelöltek. Nos, utólag talán kijelenthető, hogy a legrosszabb lett. Stefan teljesítménye is ezt támasztotta alá, aki a gyengécske Thrashers-ből sem tudott kitűnni. Végül 2007-ben a Dallas-hoz cserélték, ahol pályafutása legemlékezetesebb momentumát hajtotta végre: üres kapura kihagyta a ziccert, majd az ellentámadásból egyenlített a vendégcsapat. Szégyenében Európáig menekült, ahol mindössze három meccset játszott. Végül 2008 márciusában szögre akasztotta a korcsolyát: 455 NHL mérkőzés, mindössze 188 pont. Gratulálunk.
Végül egy olyan történet, amely a mai napig is megmosolyogtat. 1974-ig kell visszamenni az időben. Akkoriban nem egy helyszínen történt a draft, mint manapság, hanem telefonon értekeztek a menedzserek. Ez a folyamat nagyon lassú volt, így nem csoda, hogy a 11. körre megunta a várakozást a Buffalo Sabres GM-je, Punch Imlach. Mikor rájuk került a sor kinézett egy japán nevet a telefonkönyvből és azt mondta be. A Sabres választása így a 183. helyen végül Taro Tsujimoto lett a Tokyo Katanas-ból. (Tokió Szablyák) A vicc nem esett le a liga vezetőinek, így a választás hivatalos lett. Később természetesen törölték a dolgot, de szinte mindegyik évkönyvben szerepel Tsujimoto neve. Sőt, sokáig a Sabres közönsége hangos „Mi Taro-t akarjuk” bekiabálással viccelődött a meccseken.
