bemutatkozás | sportmarketing | sportgazdaság | heti magyar | boxutca | 5 fogas kérdés | a hét embere

Facebook

Partnereink

Icezone.hu
Sportmarketing
Sportforrás

Friss topikok

  • pizarro: nem ő vitte az Európai Bíróság elé Előzetes döntéshozatali eljárás volt... (2012.06.17. 18:50) Hohó, te ma nem játszol kisapám!
  • 1116001: Közben a teljes csapat egy emberként állt ki Nagy Laci és a levél mellett. Az egész hasonlít Bodr... (2010.11.05. 18:53) Adios, nagylaci!
  • Don Fender: Lassan már illene a Face Teamről is írni egy cikket (esetleg interjút készíteni). (2010.10.09. 12:18) USA a kosárlabdavilág tetején
  • fefus: Tetszett a cikk! Voltak benne számomra új dolgok is! Viszont ha a focit meg szeretnénk menteni, va... (2010.08.07. 19:44) "Föltámadott a tenger..."
  • iFi: @fefus: köszönöm a véleményt! S valóban ez egy igen feszített, de nem túlzottan hangoztatott téma.... (2010.08.03. 14:47) Örök vita - tabu téma?

Licenc

Creative Commons Licenc

Laci, TE nem mehetsz! - Válaszút előtt a kézilabda nagyágyúja

Fásy Mulató 2009.08.04. 09:47

Görbicz Anita német állampolgárságért folyamodik, Talmácsi Gábor olaszként sokkal nagyobb sikereket ér el, Cseh Laci az amerikai válogatón mindenkit aláz. Képzeljük el együtt!

Szeretnék most arról írni unalmamban, hogy milyen jó kis tréfát eszeltem ki, legalább mindenki rákattint az érdekes cikkre, megismeri a blogunkat. A posztnak azonban van egy szomorú apropója is, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: Nagy László, a magyar kézilabda-válogatott egyik húzó egyénisége nem zárja ki, hogy spanyol válogatott lesz. Bodrogi László, a magyar kerékpársport legsikeresebb alakja a pekingi játékok után megtette a nagy lépést: megszerezte a francia állampolgárságot. A tréfát szerintem innentől félre is tehetjük. Bár Nagy Laci elég szűkszavúan nyilatkozott az esetleges váltás kapcsán, talán érdemes egy kicsit jobban körbejárni a kérdéskört. Rengeteg aspektus létezik, amit a sportoló ilyen esetekben figyelembe vehet. Ezek között találunk olyat is, amely teljes mértékben érthető és elfogadható, van azonban néhány olyan nézőpont is, mely felől vizsgálva joggal érezheti mindenki úgy, hogy Ő ezt nem teheti meg. Eszerint három nagy csokorba próbáltam meg összegyűjteni mindent pro és kontra.

Szakmai szempontok

Tény, hogy Laci a világ 2. legerősebb bajnokságában edződik hétről hétre, és saját posztján (jobbátlövő) a sportág egyik legjobbja. 13 éves koráig a korosztályos kosárlabda-válogatott oszlopa volt, csak ezután kezdett el komolyabban foglalkozni a kézilabdával. 19 évesen került a Barcelonához, a világ akkori legerősebb csapatához. 2005-ig minden fontos címet bezsebelt: bajnoki címmel, kupagyőzelemmel és BL-elsőséggel is büszkélkedhet. Mivel korán külföldre igazolt, ezért az ottani képzésbe bekapcsolódva mára az egyik legtechnikásabb magyar játékos lett belőle. Ha jó napot fog ki, megállíthatatlan támadásban, nyitott defenzíva ellenében számtalanszor láthattuk beállósként is, védekezésben, míg bírja, kihagyhatatlan, és ami a legfontosabb: hatalmas szíve van, és rendkívüli módon tudja tüzelni a csapatot is. Immár 5 éve viseli a csapatkapitányi szalagot. A válogatottban a tavalyelőtti évadig azonban adós volt a jó szerepléssel. Szorult helyzetekben mindenki tőle várta a megoldást, de a mérkőzés hajrájában rendre dekoncentrálttá vált, hiszen az éppen aktuális szövetségi kapitány nem igazán tudta őt pihentetni. A 2007-es világbajnokság óta viszont valóban igazi vezére a csapatnak, megkérdőjelezhetetlen és már-már nélkülözhetetlen láncszeme a magyar válogatottnak.

Egy felejthetetlen meccs legjobb pillanatai Nagy Laci közreműködésével:

Még mindig csak 28 éves, érthető tehát, hogy a spanyol szövetség is most szeretné őt minél előbb a soraiban tudni. 150 válogatott meccsen több mint 500 gólt szerzett már, amivel messze ő a legeredményesebb játékosunk. Az Ibériai-félsziget lakói már két rutinos embert sikeresen honosítottak, nem hazudtolják meg a Real Madridhoz fűződő nemzeti kapcsolódást (nem kinevelnek, hanem kész játékosokat vesznek). Laci szakmailag tehát rendkívül jó választásnak tűnhet, hiszen posztján világklasszis színvonalat képvisel, 9 éve Spanyolországban él és játszik, valamint felesége is spanyol származású. Extraklasszisokkal kéne együttpattogtatnia, elég, ha csak Ombradosra, Iker Romeróra, vagy a „frissen honosított” Sterbikre és Rutenkára gondolunk. Bár a magyar válogatott tavaly csúnya verést mért a spanyolra, szakmailag nagyjából azonos szinten áll a két gárda. Mindent egybevetve tehát a magyar félnek kellene többet nyújtani. A honi szövetség július 22-én azonban „eljátszotta” ezt az esélyét. Mocsai Lajos, de a világ talán legnagyobb stratégája és vitathatatlanul a legképzettebb magyar edző nem vállalta el a felkérést, összeférhetetlennek mondva a válogatott és a Veszprém irányítását (valljuk be, tényleg nem egyszerű szituáció ez). Laci szinte már mindent tud a kézilabdáról, Mocsai mestertől viszont biztosan lehetett volna még tanulni. Így azonban azt kell, hogy mondjam, szakmailag teljesen érthető és elfogadható lehet kiválóságunk döntése.

„Van az a pénz…”

A zsebbe nyúló kérdések is rengeteg érdekességet engednek felvetni. Elsőként érdemes talán leszögeznünk: nem valószínű, hogy Nagy Lászlónak napi megélhetési gondjai lennének, vagy bármiben szükséget szenvedne. Általában a nemzeti együttesben történő szereplés inkább erkölcsi megbecsüléssel jár, mint anyagival. Most nem a nagy világeseményekre kell gondolni, ahol a legtöbb válogatottnál zsíros prémiumok szerepelnek bizonyos elért helyezés után. A norvégiai Európa-bajnokságon a magyar csapat tagjai éhbérért dolgoztak. Ahogy azt Sinka László akkori főtitkár mondta: „Nem is nevezném napidíjnak, inkább zsebpénznek, ez egyformán jár valamennyi csapattagnak. Számunkra ez nem fontos kérdés, a gazdálkodásunkat tekintve mindig van megfelelő pénz hirtelen kiadásra." Ez a napidíj kevesebb mint 20 euró volt. Nem hinném, hogy bárki ezért az összegért küzdene, megkockáztatná a súlyosabb sérülést, és ezzel a klubcsapatból történő hosszabb kimaradást. Ami miatt mégis szóba kell hozni az anyagiakat, az épp a spanyol válogatott miatt van. Hatalmas botrányt kavart, hogy míg a magyar napidíj néhány szendvicsre volt csak elegendő az egyik legdrágább európai országban, addig a hispán nemzeti csapat tagjai 600 (!) eurós napidíjért hagyták magukat megalázni - többek között a mieink által is. Ami tovább bonyolíthatja a dolgot, az a spanyolok által beígért „kivásárlási összeg”, amit ugye nyilván nem a szövetség kap, hanem úgymond az állampolgársági esküért cserébe a jövendőbeli játékos. És hát ismerjük az ősmagyar mondást: „Van az a pénz, amiért az ember haja korpásodik!” Még mielőtt bárki nekem esne, hogy miért bántom én Lacinkat, mindenkit megnyugtatnék: ha adott esetben csak azt nézem, amit a feleségem mond, szakmailag még fejlődhetek, ráadásul az eddigi jövedelmemen kívül ezerszer annyi pénzt kapok, én is minden további nélkül belevágnék.


Fotó: www.mixonline.hu

Laci, TE nem mehetsz!

Ami miatt mégis ezt a címet adtam a posztnak, az nem más, mint az emocionális tényezők jelenléte. Egy igazi szurkoló sem tudja függetleníteni magát attól, amit érez. Sőt, akik eddig figyelemmel követték az eseményeket, akaratlanul is túlfűtött érzelmeket tápláltak az üggyel kapcsolatban. „Na, tudod te Lacikám, mi legyél! Ha megteszed, akkor….” Tény, hogy nagyon vékony jégen járunk, mert nem vagyunk egyformák, nem azonos szinten reagálunk ugyanarra a problémára, mégis érezzük, hogy valami nem stimmel. Hogy jut eszébe egy világklasszis sportolónknak, hogy ne magyar színekben versenyezzen, ne a mi országunkért hajtsa ki a belét? Bodrogi László úgy nyilatkozott, hogy a magyar szövetség nem tudja neki megadni azokat a feltételeket, melyekkel sikeres lehet a pekingi játékokon, meg amúgy is, a családja és mindene Franciaországba köti. Mindemellett a magyar körversenyen szerinte jogtalanul jártak el vele szemben, különben is elege van mindenből, köszöni szépen, szedi a sátorfáját. Nagy Laci is családi okokra hivatkozik, no meg arra, hogy ő olimpiát szeretne nyerni, és úgy látja, hogy a spanyol válogatottban több a potenciál. Talán a Magyarországon kevésbé elismert kerékpársport egyéni versenyzőjének döntését könnyebben elfogadja a közvélemény (lehet, sokan nem is ismerik), de a - hazai szemmel - labdarúgás utáni legnépszerűbb csapatsportág klasszisától biztosan nem fogják elfogadni. Most komolyan, gondoljunk bele: mi lenne, ha az ország egyik legjobban eladható és leginkább ismert sportolója, Talmácsi Gábor a világbajnoki címe után bejelentette volna, hogy ő bizony MotoGP világbajnok akar lenni, ezért spanyol vagy olasz állampolgár lesz, hiszen úgy sokkal egyszerűbb lenne  sikereket elérnie? Ez azonban nem történt meg, és Talma éppen azáltal vált halhatatlanná, hogy első kelet-európaiként, ráadásul büszkeségünkre magyarként bejutott oda. És ezt egyszer sem felejti el kihangsúlyozni. Vagy ha Cseh Laci azt nyilatkozta volna a vb után, hogy Lochte meg a Clay gyerek csak azért jobb, mert amerikai levegőt szív, úgyhogy ő is amerikai színekben indul a továbbiakban. Ugye, hogy furcsa? Ezért sajnos azt kell, hogy mondjam: Laci, TE nem mehetsz. Hogy miért? Mert abban a pozícióban, amiben Te vagy, már nem illik ilyet tenni.


Címkék: kézilabda nagy lászló válogatott

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apalyaszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr661287198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

:)

jó a cikk, de gondold meg: ha Te lennél Nagy Laci, hogy döntenél?

Minden élsportoló vágya: mindent elérni, amit a tehetségéhez mérten el lehet. És őszintén: Nagy Laci tehetségéhez a magyar válogatott kevés. Amit a magyar válogatott el tud érni, az kevés Lacinak, ugye... Tehát ha menni akar, menjen. Szerintem.

Viszont én az Ő helyébnen minimum német állampolgárság alatt nem adnám, mert a spanyol kézilabda, nos... :) (ha lenne ilyen lehetőség, hogy lehet választani, de tudom, nem lehet)
Ezzel teljesen egyetértettem én is, mind a szakmai, mind a pénzügyi részen. Azonban érzelmileg nem fogadható el. Egy csapatsportágban a csapatkapitány feladja azt ahova született, csak azért, mert esetleg nem olimpiai hatodik hanem negyedik lesz, az nekem kicsit sok lehet. A máltai focicsapat legjobb játékosa, Mifsud sem gondolkodik, hogy képességeinek a hentesek válogatottja nem felel meg. Érzelmileg tehát: ide született, és pont. :)
szerencséje van nagy lacinak, hogy ezen a nicken vagyok. a blog szerkesztői ismernek, kicsit durvább lennék.

szóval nem helyeslem. és akkor finom voltam.

más:
most jutott eszembe. megy a link ki oldalra nálam. azonnal teszem.

...

de csak ha nem sportpszichológiával fárasszátok az olvasóimat.:DDDDD
"szerencséje van nagy lacinak, hogy ezen a nicken vagyok. a blog szerkesztői ismernek, kicsit durvább lennék." - jaj, na ne már

Ahogy a nyilatkozatokból látszik, az érzelem és a puszta racionalitás között vívódik, miközben egy rövid és mindig kiszámíthatatlan sport karrierből megpróbálja kihozni a lehető legtöbbet. Valószínűleg soha nem fogja a spanyol címert csókolgatni és a himnuszt megkönnyezni, de a család, gyerekek, szakmai sikerek, anyagi megbecsülés bizony erős alku pozíció. Persze remélem, hogy sikerül maradásra bírni.

A Talmácsi példa szerintem, azért hibás, mert az olaszoknál és a spanyoloknál is csak egy lenne a számos tehetséges motoros közül. Ráadásul arrafelé nem igazán esnek hasra egy 125-ös vb cím miatt, pontosan tudják annak valódi értékét, hiszen tele a padlás. Itthon meg van ő és senki más. Az első kelet-európai, de sokadik ...
Kedves hulk!

Látom, hogy megértetted, milyen kettősséget is próbáltam bemutatni Laci kapcsán.

Talmához még annyit, hogy tény itthon kicsit túl van értékelve most már az, amit teljesített, de azért nézd meg kiket előzött meg azért, hogy Ő legyen a vliágbajnok. Ha tele lenne a padlás, akkor valaki csak lenyomta volna. Egy spanyol csapatnál egy spanyol pilótát nyomott le, amit ezért el kell ismerni. A többi stimmel. :)
Talmával kapcsolatban valamiért sikerült félreértened. Mivel a malagutis időktől követem a pályafutását és azt ahogyan őt felépítették, pontosan tisztában vagyok vele, éppen ezért írtam azt, amit. A „tele a padlás”, meg „az első kelet-európai, de sokadik” a spanyol és olasz vb címekre, klasszis 250-es, MotoGp világbajnok versenyzőkre vonatkozott. Rossi, Pumukli, Pedrosa, Lorenzo, Bautista, stb. és ez csak a jelen.

Ami a vb címet illeti, Kemény Dénes szokta volt mondani, hogy az eredményjelző tábla sosem hazudik. Talmácsi azt már megnyerte, azaz övé, mi pedig kiszurkoltuk és örültünk neki, de azért ne csapjuk már be magunkat. Amiről bizony kevés szó esik, a 125 valójában csak a harmad osztály (tény), a fiatal 16-22 éves gyerekek tanuló kategóriája (tény). Abban az évben, már csak két komoly vetélytársa maradt (tény), mert a többiek kategóriát váltottak (tény). A megbízhatatlan gépen ülő Pasini, aki ha nem adta meg a gép magát utca hosszal nyert (tény) és a közepes kvalitásokkal rendelkező, de csúcs géppel menő Faubel.

Egyébként jól mondod, a teljesítményt (is) el kell ismerni, én pedig had folytassam azzal, és azt a helyén kell kezelni.
azért ne haragudj...
egyrészt már malaguti előtt is volt talma -ha ez verseny egyáltalán. én azóta néztem amióta bent van, aztán pár éve már nem.

viszont. ha igazán követted, akkor tudnád, hogy a 125-ös mezőny az egyik legsűrűbb mezőny mindig is. rengeteg a tehetség, jópár rutinosabb, és közepesen erős versenyző.

így lett világbajnok talma. bár kétségtelen, hogy 27 évesen már "nem illik" ott versenyezni.
de hulk!
ha már viszonyítás -szerintem ezzel egyet fogsz érteni...

nekem kínosabb volt, amikor huszadrangú bokszvilágszervezet magyar világbajnokát akarták/akarják eladni -bár nekem nem sikerült, mások azonban bekajálták.
süti beállítások módosítása